1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)
I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása
108* és egészséges szaporodás szempontjából igen fontos az, hogy a férjes nőknek minél kisebb százaléka legyen állandóan elvonva a háztartási és gyermeknevelési teendőktől. A nem férjes nők közül a törvényesen elváltak mutatják a keresők legnagyobb arányát annak bizonyságául, hogy az elválás a nőt a legtöbb esetben arra utalja, hogy maga küzdjön létfentartásáért. Vizsgáljuk már most azt, hogy az egyes foglalkozási ágakban a nők milyen arányban vesznek részt, illetőleg a keresők közt milyen arányban szerepelnek. Erre vonatkozólag részletes adatokkal az 57. sz. tábla szolgál, a mely ezeket törvényhatóságonkint közli (a 198. lapon). Kiveszszük e táblából az országos eredményeket : A női keresők A keresők hány hány %-a esik az, °lo-a nő egyes foglalkozásokra £ r; váró- "ta- V\Î J 0. áltagyék- sot- Iában gyék- sok- Iában ben ba n ben ba n 32-9 14-a 22-7 66-7 B'o 56'6 Bányászat, ipar-forgalom 13-2 21-6 15-8 9-9 37'* li-4 Közszolgálat és szab. foglalkozások 19'9 2i-4 21-4 l'a 6'x 2'e Napszámosok 34'o 31'o 33*4 3-4 3"6 3-4 Házi cselédek 91-4 96-i 93'o 12'e 34-4 16'a Egyéb és ismeretlen foglalkozások Bl's 60-2 53-s 5s 13'e 6'a Összesen... 24; 3V o 25-o lOO'o Wo lOO'o Legnagyobb a nők aránya a keresők közt a házi cselédeknél, a kik úgyszólván kizárólag nők. Több mint fele nő az »egyéb« alatt összefoglalt különböző kisebb foglalkozási ágakhoz tartozóknak, kik legnagyobbrészt nyugdíjasok, eltartásosak, magánzók. Legkisebb viszont a nők aránya az ipar-forgalomban, tehát abban a foglalkozási csoportban, a melyben való munka tapasztalás szerint legjobban megviseli a női szervezetet. Vármegyék és városok szerint nem mutatkozik túlnagy különbség az arányszámok közt, a mi azt jelenti, hogy az egyes foglalkozások természete hozza magával, hogy milyen mértékben vegye igénybe a női munkaerőt, nem pedig az a körülmény van erre befolyással, hogy a foglalkozás városban, vagy falun üzetik-e. Abból azonban, hogy a városok népességének foglalkozás szerint való megoszlása egészen más, mint a vidéki népességé, következik, hogy a kereső nők foglalkozások szerint is egészen máskép oszlanak meg a városokban, mint a vármegyékben. Látjuk, hogy a míg a városokban a kereső nők 37'4%-a esik az ipar-forgalomra és még egy igen tekintélyes százalék (34'4) a házi cselédekre, addig a vidéken csak kis szám jut e két foglalkozási csoportra, ellenben a kereső nők kétharmadát maga az őstermelés foglalja le, a mely a városokban csak 5'0 %-kal szerepel a kereső nők közt. Az őstermelés egyébként országos átlagban is több mint felét foglalkoztatja a kereső nőknek — 1900-ban e százalék a női segítő családtagok nagy száma folytán 68'3%-ra rúgott — sa házi cselédek aránya meghaladja az ipar-forgalomban foglalkozókét. A kereső nőknek az egyes foglalkozásokban való szerepét törvényhatóságonkint is érdemes megfigyelni, mert a kisebb-nagyobb arányszámok sok esetben a vagyoni és műveltségi viszonyokkal és bizonyos társadalmi jelenségekkel függnek össze. így pl. az őstermelésnél keresők közt a nők a legnagyobb arányszámokkal a felvidéki határszéli vármegyékben (Trencséntől Ungig) és a társországokban, különösen a két tengerparti vármegyében szerepelnek, tehát azokon a vidékeken, a hol a nagy kivándorlás folytán kevés a férfi munkáskéz a földek megművelésére. Viszont legkevesebb kereső nő van az alföldi vármegyék őstermelő népességében (különösen Békésben 9'6, Hajdúban 10'7, Jász-Nagykun-Szolnokban 10*8%), mert itt egyrészt sok a gazdasági cseléd és munkás, a mi fölöslegessé teszi a női munkaerőt, másrészt, mert a parasztság itt jobbmódú lévén, nőit jobban kíméli. A bányászat és ipar-forgalom keresői közt a nők néhány városbán szerepelnek feltűnő magas arányszámmal, így Selmeczbányán 32'2, Pozsonyban 30"i%-kal, mert itt olyan gyárak vannak, a melyek nagyrészt vagy túlnyomóan nőket szoktak foglalkoztatni (Selmeczbányán kötszövötl árúgyár, dohánygyár, Pozsonyban tölténygyár, kefegyár, juta-, textilárú-, pamutfonó-, czérnagyár, paszománygyár, csokoládégyár, dohánygyár stb.). Ellenben legkisebb a nők aránya az ipar-forgalom keresői közt olyan törvényhatóságokban, melyek a nőket kevésbbé igénybevevő iparágak főtelephelyei, így Borsodban és Hunyadban, a hol a bányászat és a vasipar a túlnyomó, a nők aránya az ipar-forgalommal foglalkozók közt 5'9, illetőleg 5'8%-ra száll le. A közszolgálat és szabad foglalkozások csoportjában nem látunk túlnagy szélsőségeket a kereső nők aránya tekintetében. Általában azt lehet mondani, hogy az ország nyugati és északi vidékein több a keresők közt a nő, mint a déli és keleti részeken, a mi valószínűleg a felekezeti viszonyokkal függ össze, mert a két görög egyház, a melynek hívei az ország déli és keleti részeiben laknak, a nőnek nem adja meg a magasabb értelmiségre való nevelést olyan mértékben, mint a többi felekezetek. Az egyes törvényhatóságok közül Szatmárnémeti város válik ki legmagasabb aránynyal, a hol a közszolgálatban foglalkozóknak 32'3%-a tartozik a női nemhez. Jóval kisebb már az arányszám Sopron városban (28'4) és Temesvárott (28'0). Mind a három városban az apáczák nagy száma magyarázza ezt a jelenséget. Legjelentéktelenebb viszont a nők szerepe a közszolgálat és szabad foglalkozások keresői közt Besztercze-Naszód (10-9%), Lika-Krbava (11-6), Varazdin (12-2) és Szolnok-Doboka (12-8) vármegyékben. Mint bizonytalan megjelölésű foglalkozási csoportnál, a napszámosoknál, nem nagy jelentősége van annak, hogy soraikban a nők milyen szerepet játszanak, mert ez sok esetben attól is függ, hogy az illető törvényhatóságban a napszámosokat milyen pontosFoglalkozási főcsoport Aïtf»rmplÀs
