1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)
I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása
- 106* Ügy a férfi, mint a női segédszemélyzet között tehát jelentékeny arányt képviselnek a segítő családtagok, kik az önállók családtagjai lévén, inkább számíthatók a polgári társadalomhoz, mint a munkássághoz. Számuk azonban a férfiaknál alig növekedett, a nőknél pedig igen erősen megcsökkent, mert a mint már többször említettük, a mezőgazdasági női segítő családtagok e népszámlálásnál szigorúbban bir áltattak el s a csak tényleg a gazdaságban segédkezők vétettek keresőknek. A nőknél azonban nemcsak a segítő családtagok, hanem a munkások, napszámosok száma is jelentékenyen megfogyott. Ennek hasonló oka van ; t. i. a mezőgazdaságban 1900-ban tömegesen jeleztek napszámosoknak olyan nőket, a kik csak időnkint járnak napszámba, a mennyiben háztartási munkáik megengedik, a napszámosság tehát csak mellékfoglalkozásuk. Az ilyen nők legnagyobb része a pontosabb felvételi utasítás folytán 1910-ben nem került a keresők közé. Megfogyott a közelebbi megnevezés nélküli és különböző gazdasági ágban dolgozó női napszámosok száma is a foglalkozás pontosabb megnevezése következtében. A női napszámosok számának az őstermelésnél mutatkozó fogyását egyébként ellensúlyozta az iparforgalmi női munkások számának nagy növekvése, a mi nem kevesebb, mint 70'9%-ra (63.319-ről 108.186-ra) rúgott. Nagy hiánya azonban e részletezésnek, hogy a segédeket, a tanult szakmunkásokat nem különbözteti meg a közönséges napszámosoktól, a kik az ipari termelésben csak alacsonyabbrendű munkát végeznek. E hiányon azonban aligha lehet segíteni, mert a modern gyáripar térfoglalásával, a termelésnél a gépek segítségével alkalmazott mindig nagyobb és nagyobb munkamegosztás mellett alig lehet a munkások e két kategóriáját egymástól különválasztani, mert a gépek mellett a tanult szakmunkás is sok esetben csak mechanikus részletmunkát végez, a tanulatlan napszámosok értelmesebbje pedig idővel szakmunkássá fejlődik. A munkásság számának és tagozódásának vizsgálatánál nem érdektelen annak megállapítása, hogy az őstermelő munkásság és az iparforgalmi munkásság száma hogyan viszonylik egymáshoz és milyen tömegeket alkot. Ha a segítő családtagokat is a munkások közé számítjuk, a számok így alakulnak : Összes segédszemélyzet 1900-ban 1910-ben férfi nő együtt férfi nő együtt Őstermelés 2,581.270 1,003.056 4,184.326 2,597.083 1,008.308 3,605.391 Ipar-forgalom 800.047 132.342 932.389 1,107.235 174.915 1,282.180 Különbözet 1,781.223 1,470.714 3,251.937 1,489.848 833.363 2,323.211 Az őstermelés °/«-ában 69'o 91-s 7Ti 57'i 82'i 64u Ha pedig a segítő családtagokat kihagyjuk : Őstermelés 1,561.106 490.373 2,051.479 1,553.763 327.943 1,831.706 Ipar-forgalom 768.464 94.980 863.444 1,087.133 154.306 1,241.439 Különbözet 792.642 395.393 1,188.035 466.630 173.637 640.267 Az őstermelés °/ 0-ában 50s 80'o 57"9 30o 52-9 34'o Az őstermelési munkásoknak az iparra, nevezetesen a gyáriparra való fokozatos áttérésével a különbség a két fő termelési ág munkássága között mindinkább csökken. Ha a segítő családtagokat is a munkások közé számítjuk, úgy 1900-ban még az őstermelési munkások száma majdnem 4 és félszer haladta meg az iparforgalmi munkásokét, 1910-ben pedig már háromszor sem volt nagyobb. Ha pedig a segítő családtagokat leszámítjuk, a mi helyesebb is, kiderül, hogy míg 1900-ban az őstermelési munkásság 2 és félszer volt népesebb, mint az iparforgalmi, addig 1910-ben már csak felényivel volt több a mezőgazdasági munkásság az iparinál. Más szóval kifejezve, 1900-ban az iparforgalmi munkásság még 57'9%-kal volt kisebb, mint az őstermelési munkásság, 1910-ben már csak 34'0%-kal. Nemek szerint külön tekintve a változást, azt látjuk, hogy a nőknél a számok még jobban közeledtek egymáshoz, mint a férfiaknál, vagyis a női proletariátus még gyorsabb ütemben tér át az őstermelési foglalkozásokról az ipariakra, bár aránylag még mindig sokkal több tartozik közülök az őstermeléshez, mint a férfiak közül. Mint fentebb láttuk, a kereső népességből 32*4% önálló, 3-5% tisztviselő és 64-i% egyéb segédszemélyzet. Ha már most az elmondottak értelmében a segítő családtagokat (1,764.632) az önállókhoz számítjuk, a keresők következőkép oszlanak meg társadalmi osztályok szerint : abszolút e / . számban / oba n önállók (polgárság) 4,668.739 52'i Tisztviselők (értelmiség)... 309.270 3 b Segédszem. (munkások)... 3,978.913 44u összesen... 8,956.922 100"o Kiderül ilykép, hogy a polgárság és értelmiség még a keresők között is erős többségben van a munkásság fölött, a mit természetesen elsősorban hazánk földmivelő jellege s a kisbirtokosok nagy száma magyaráz meg. 3. A nők szerepe a foglalkozásokban. Részben már eddig ismertetett adatainkból is kitűnt, hogy a nők milyen mértékben szerepelnek az egyes foglalkozásokban s így közvetve az is, hogy a gazdasági termelésben milyen arányban vesznek részt. Annál a nagy fontosságnál fogva, melylyel a női munka kérdése a modern gazdaságtársadalmi életben jelentkezik, érdemes a női munka szerepével behatóbban foglalkozni. Sajnos azonban, itt azzal a nehézséggel állunk szemben, hogy az előző népszámlálás adataival való összehasonlítást majdnem lehetetlenné teszi a női segítő családtagoknak úgy a felvételnél, mint részben a feldolgozásnál is más-más elvek szerint való beosztása. Azért az adatok összehasonlításánál az őstermelést, a hol a segítő családtagok túlnyomólag jelentkeznek, lehetőleg figyelmen kivül kell hagynunk s csak a többi foglalkozási csoportokban kisérhetjük figyelemmel a női munka helyzetét és esetleges térfoglalását.
