1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - C) Általános népleírás

kisebb a különbség a városok és vármegyék (67"4) műveltségi arányszámai között, ami azzal magyarázható, hogy a református városi népesség között sok a mezőgazdasági foglalkozású és sokan közülök tulajdonképen nem is a városokban, hanem a tanyákon laknak. (Hódmezővásárhely, Kecskemét, Debreczen). Az anyaország és a társországok között a különbség ebben a tekintetben az, hogy a társországokban a görög katholikusok és izraeliták műveltségi arányszáma jóval magasabb, mint az anyaországban, a többi felekezet azonban — különösen nagy mértékben a római katholikus — elmarad az anyaországi arányszámok mögött. A sorrendben is van változás, amennyiben a reformátusok a társországokban műveltebbek, mint az ágostaiak. Az egyes országrészekben és törvényhatóságokban természetesen a felekezetek műveltségi sorrendje sokszor megváltozik ; pl. a Tisza jobb partján a zsidókat az ágostaiak és a reformátusok, a Tisza bal partján pedig ezeken kívül még a római katholikusok is megelőzik. A reformátusok műveltebbek az ágostaiaknál a Duna bal partján és a Tisza-Maros szögén. Sorra véve az egyes felekezeteket s csak a vármegyei arányszámokat vizsgálva, legműveltebbeknek találjuk a római katolikusokat Szeben (81*2) és Brassó vármegyékben (78-6), ahol túlnyomó többségük a megye székhelyén lakik, azután Mosonban (73'9) és Sopronban (73-3). Ellenben Lika-Krbava vármegyében a római katholikusoknak csak 24'6%-a tud írni-olvasni, s ugyancsak nagyon alacsony az arányszám a Zagreb és Varazdin vármegyei római katholikusoknál (36-7, ill. 39-i). Az anyaországban a szabolcsmegyei (48'2) és trencsénmegyei (48'9) római katholikusok vannak legjobban elmaradva műveltség dolgában. A görög katholikusok közül legtöbben tudnak írni-olvasni Brassó (66-e%) és Borsod (61-e) vármegyékben, legkevesebben Máramarosban (12*8) és Szolnok-Dobokában (15-c). A reformátusok Barsban (81*7) és Baranyában (81'0) legműveltebbek, legkevésbbé műveltek Kis-Küküllőben (48'6) és Kolozsban (49*8). Az ágostaiak műveltségi arányszáma Sopron vármegyében legnagyobb (79'8%) és Fogarasban (79-3), legjobban leszáll Torontál (58-4) és Nyitra (60'7) vármegyében. A görög keletieknél a szélsőségeket egyrészt Brassó (55's) és Bács-Bodrog (53'i), másrészt Szilágy (10-1) és Szolnok-Doboka (12-9) képviselik. A kisszámú unitáriusoknál Brassó (79-8) és Kis-Küküllő (52-2) mutatják a szélsőségeket, legnagyobbak azonban a végletek valamennyi felekezet között a zsidóknál, kik közül Zalában 85'2, Zólyomban 84*9% tud írni-olvasni, Máramarosban ellenben csak 31'ő%. Ez utóbbi vármegyében annál feltűnőbb a zsidók c csekély műveltségi foka, mert a szomszédos vármegyékben : Ugocsában, Beregben, Szolnok-Dobokában és Besztercze-Naszódban mindenütt 50—60% között mozog a műveltségi arányszámuk. Az egyes nemzetiségek között az írni-olvasni tudók aránya a következő volt a két utolsó népszámlálás szerint : ,

r norvaiMagyar- Sziavon- Magyarbirodalom Anyanyelv ország országok 1900 1910 1900 1910 1900 1910 Magyar 61-« 67'i 48"o 55"» 60-a 67"o 6"i Német 67'd 70't 62 - 67-< 67's 70"4 2-» Tót 50-1 58-1 43-1 51-« 50'o 5S'o 8"o Román 20m 28'a — — 20v 28'a Tr Ruthén 14-5 22'ä 40'& 47"R U-S 22"- 7-» Horvát 52-s 62's 37"i 45"

3 39-< 47'o 7'« Szerb 41'í 5fs 26'e 32's 32-v 40-4 T-, Egyéb 43-a 44-5 59-1 57"b 43"S 46\t 2"ô E szerint legműveltebb nemzetiségünk úgy az anyaországban, mint a társországokban a német, a mely után mindjárt a magyarság következik. A németség is csak azért előzi meg a magyarságot, mert a magyarság az Alföldön jórészt szétszórtan fekvő tanyákon lakik, ahol a lakosság beiskolázása igen nagy nehézségekbe ütközik. Harmadik helyen állanak, de már jóval a magyarság után a tótok, kiknek helyébe azonban Horvát-Szlavonországokban az »egyéb« alatt összefoglalt kisebb nemzetiségek lépnek (leginkább csehek). Legelmaradottabbak műveltség dolgában a ruthének és a románok, a társországokban a szerbek. Jellemző az anyaország és a társországok kulturális különbségére, hogy míg Magyarországon a németek után a magyar a legműveltebb faj, addig a társországokban épen a horvát és szerb a legkevésbbé művelt valamennyi nemzetiség között. Hogy mennyivel jobban megvan minden nemzetiségnél a kulturális fejlődés lehetősége az anyaországban, mint a társországokban, bizonyítja az, hogy a kis számú ruthéneket és az »egyéb« nemzetiségeket (kiknél azonban egészen más nemzetiségekről van szó) nem tekintve, valamennyi nemzetiségnek nagyobb a műveltségi arányszáma Magyarországon, mint Horvát-Szlavonországokban, sőt az eltérés épen annál a két nemzetiségnél legnagyobb, amelyek a társországok vezető népét teszik, t. i. a horvátoknál és a szerbeknél. A fejlődés az utolsó évtizedben a tótoknál volt legnagyobb, legkisebb pedig az »egyéb« nemzetiségeknél és a németeknél. Az »egyebek« között a czigányok okozzák, hogy a javulás nem kedvezőbb, a németek arányszáma pedig oly magas, hogy ott már a haladás lassúsága indokolt. Egyébként a magyarság műveltségi arányszáma feltűnően közeledik a németekéhez, sőt van már több törvényhatóság, ahol már 1910-ben meghaladta azt. Ilyen törvényhatóság 1910-ben már 26 akadt, város és vármegye vegyesen ; igaz, hogy jó részük olyan, ahol a németséget leginkább a rontott német nyelvet beszélő zsidóság képviseli. Legműveltebb egyébként a magyarság a két nyugati országrészben, a hol 70*5 (Duna bal partja), illetőleg 70-1 (Duna jobb p.) %-uk tud írni-olvasni. A városokról nem szólva Árva, Liptó, Trencsén, Zólyom és Sáros vármegyékben látjuk az írni-olvasni tudók legmagasabb arányát (mindenütt 80%-on felül), tehát csupa olyan vármegyében, a hol úgyszólván csak az intelligenczia képviseli a magyar-