1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. A népesség foglalkozása és a nagyipari vállalatok községenkint (1913)

I. Általános jelentés - 4. Ipar

13* csak 31-o%-ra javult. Tudjuk, hogy az elmúlt évtizedben az állam és a törvényhatóságok vállvetve igyekeztek a gazdasági munkásság szocziális bajain munkásházak építésével segíteni, nagyon gyönge eredménynek látszik tehát, hogy az anyaországban a házzal biró gazdasági munkások aránya tíz év alatt csak ilyen csekély mértékben emelkedett, sőt ha az abszolút számot tekintjük, a házzal biró raunleások száma 400.051-ről 378.938-ra fogyott. Nem szabad azonban felednünk, hogy az 1900-ban mezőgazdasági munkásnak, napszámosnak nevezettek egy jó része 1910-ben a kisbirtokos-napszámosok közé került, akár mert így volt nevezve, akár pedig mert 5 kat. holdnál nagyobb földbirtoka volt, s valószínű, hogy épen a házzal bírók kerültek nagyobb számban a kisbirtokos-napszámosok kategóriájába. Ha a mezőgazdasági munkások között ugyanazok szerepelnének most, mint 10 óv előtt, úgy adataink ebben a tekintetben bizonyára nagyobb javulásról adnának számot. Megemlékezhetünk még az eltartottaknak a keresőkhöz való arányáról a keresőnépesség egyes kategóriái szerint, a mire vonatkozólag szintén a 3. sz. tábla nyújt felvilágosítást. Az előbbi fejezetben már említettük, hogy a mezőgazdaságnál az eltartottaknak a keresőkhöz való aránya erősen megnövekedett s okát is adtuk abban, hogy a segítő családtagok nagy része most eltartottnak mutattatott ki. Ez a jelenség azonban nemcsak az önállóknál és segítő családtagoknál, hanem kisebb mértékben a cselédeknél és a munkásoknál is mutatkozik. Az önállóknál és segítő-családtagjaiknál az eltartottak aránya 114-ről 142-re, a cselédeknél 138-ról 144-re s a munkásoknál 116-ról 131-re emelkedett, Az utóbbi két kategóriánál bizonyára az is hozzájárult az eltartottak arányának növeléséhez, hogy a keresők közül sokan kivándoroltak, vagy ipari foglalkozásokra tértek át. Ellenkező folyamat mutatkozik a gazdasági tisztviselőknél, kiknél az eltartottak aránya 219-ről 198-ra csökkent, a mi összhangban van azzal, hogy a tulajdonképeni értelmiségnél is kevesbedett az eltartottak száma. Az értelmiségi osztályoknál rohamosan terjedő egy- és kétgyermekrendszer hatása nyilvánul meg már ezekben a számokban. Az anyaország és a társországok viszonyai a mezőgazdasági eltartottak aránya tekintetében is meglehetősen eltérnek egymástól : a társországokban az eltartottak aránya minden kategóriában jóval kisebb, mint az anyaországban, a mi a nőknek a gazdasági munkában való nagyobb részvételével függ össze. Különösen feltűnő különbség mutatkozik a gazdasági cselédeknél, kiknél Magyarországon 150 eltartott esik 100 keresőre, Horvát-Szlavonországokban ellenben csak 75, a mi viszont onnan ered, hogy a társországokban a fiatalkorú nőtlen gazdasági cselédek aránylag nagyobb számmal vannak, mint az anyaországban. 4. Ipar. Az iparral foglalkozó népességet népszámlálásunk három főkategóriára osztotta : 1. a tulajdonképeni kézmű- és gyáriparral, 2. a háziés népiparral és 3. a vándoriparral foglalkozókra. Hogy a kereső ipari népesség törvényhatóságon kint hogyan oszlik meg e három főkategória szerint, a 44* lapon lévő 4. sz. tábla mutatja. Országos összegbon a számok így alakulnak : Tulajdonképeni iparban kereső volt 1,405.324 egyén, házi- és népiparral foglalkozott 49.205 és vándoripatral 5964. A tulajdonképeni ipar mellett tehát a két utóbbi kategória számai teljesen eltörpülnek. E mellett a fejlődés iránya is a tulajdonképeni iparnak kedvez, mert míg a tulajdonképeni iparral foglalkozók száma 1900-tól 1910-ig több mint 30%-kal növekedett, addig a házi- és népiparral foglalkozóké csak 16 %-kal szaporodott, a vándoriparosoké pedig 14 %-kal csökkent, A házi és népipar fejlődése még így is eléggé megnyugtató, ha figyelembe veszszük. hogy a gyáripar terjedése milyen pusztító hatással van a háziiparra ; abban, hogy a háziiparral foglalkozók száma mégis 16 %-kal szaporodott, bizonyára része van az állam és a társadalom munkájának, a melylyel a háziipart megmenteni, illetőleg fejleszteni igyekszik. Későbbi közleményünknek lesz feladata beszámolni arról, hogy mely háziipari foglalkozásokban mnt.itkozik nagyobb fejlődés, itt közölt adatainkból is kitűnik azonban, hogy csak a férfiak által űzött háziipar fejlődött, ellenben azok a háziipari foglalkozások, melyeket túlnyomóan nők űznek, visszafejlődőben vannak. Nem szerint ugyanis a háziiparral foglalkozó férfiak száma 28.754-ről 36.485-rc növekedett, a nőké ellenben 14.327-ről 12.720-ra fogyott. A vándoriparosok fogyását természetesnek kell találnunk. Az ipari foglalkozásoknak a falvakon való terjedésével s a közlekedési viszonyok javulásával mindinkább megszűnik a szüksége és romlanak a megélhetési viszonyai a vándoriparnak. Feltűnő csak az, hogy az előző népszámlálás még a vándoriparosok nagy szaporodását konstatálta (3674-ről 6823-ra), sőt most is akad nem egy törvényhatóság, a hol a vándoriparosok száma jelentékenyen megnövekedett, E jelenség azzal magyarázható, hogy a háziipar és a vándoripar egyes ágai nagyon összefolynak, úgy hogy nehéz köztük a határvonalat meghúzni, előfordul tehát, hogy ugyanazok az egyének egyik népszámlálásnál a háziiparba, másiknál a vándoriparba kerülnek és megfordítva. Minthogy azonban az 1900-iki és az 1910-iki népszámlálások feldolgozása sokkal egyöntetűbb volt, mint az 1890-iki és az 1900-iki népszámlálásoké, valószínű, hogy mostani számaink a vándoripar tényleges visszafejlődését mutatják. A tulajdonképeni iparban ezúttal is jobban növekedett a kereső nők száma, mint a kereső férfiaké. Míg ugyanis a kereső férfiak száma 897.887-ről 1,161.940-re, vagyis 29'4%-kal növekedett, addig a nők száma 179.339-ről 243.384-re, vagyis 357 %-kal emelkedett tiz év alatt. Az aránytalanság e szerint a két nemnek az iparban való térfoglalása tekintetében nem olyan nagy, mint az előző évtizedben volt, a mikor a férfiak száma 22'1%-kal, a nőké ellen-