1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. A népesség foglalkozása és a nagyipari vállalatok községenkint (1913)

I. Általános jelentés - 2. A foglalkozások főosztályai; keresők és eltartottak

•I* költöztek ki, úgy hogy a főváros környékén valóságos vasutas kolóniák keletkeztek. Ez abból is kitűnik, hogy Pest vármegyében a közlekedéssel foglalkozók száma 28.717-ről 55.885-re nőtt tíz év alatt, a mely számnak túlnyomó nagy része — a mint a községi adatokból kitűnik — a főváros környékére esik. A közszolgálathoz és szabad foglalkozásokhoz tartozók számaránya némileg a szellemi kultúra fokmérője, azért a városokban és olyan vármegyékben, a melyekben a rendezett tanácsú városok jelentékenyebbek, rendesen magasabb, mint egyebütt. Minthogy azonban az értelmiség nagy részét az egyházi és tanügyi személyzet szolgáltatja, ez pedig sokkal nagyobb ott, a hol sokféle felekezet él keveredetten, ennélfogva a felekezetileg kevert vidékeken az értelmiség számaránya nagyobb, mint a milyet a szellemi műveltség foka indokol. Ez a magyarázata pl. annak, hogy a Királyhágóntúl a tágabb értelemben vett értelmiség nagyobb arányban van képviselve, mint a kultúrailag sokkal előbbre haladott két nyugati országrészben, a Duna jobb és balpartján. Az egyes törvényhatóságok közül az anyaországban Kolozsvár mutatja a legmagasabb arányt (12"i%), a mit elsősorban egyetemének és sok egyéb iskolájának köszönhet, a melyek sok értelmiségi egyént foglalkoztatnak, vagy vonzanak oda. Magas még az értelmiség aránya MarosVásárhelyen (11*8), Sopronban (10*8), Kassán (10"ö) és Budapesten (10'2). A társországok szellemi élete még jobban konczentrálódik fővárosukban, Zágrábban, a hol a lakosság 14*o%-a tartozik az értelmiségi keresethez. Meghaladja még ezenkivül a 10%-ot a kis Várasd város arányszáma (10"7). 1900 óta a legtöbb törvényhatóságban mérsékelten emelkedett az értelmiség arányszáma s csupán 12 törvényhatóság (közte 9 város) akadt, a hol némi visszaesés tapasztalható. A véderőre vonatkozó arányszámok változása egyes törvényhatóságok szerint semmi különösebb jelentőséggel nem bir, mert az katonai hatósági intézkedések következménye. Megemlítendő mégis, hogy a városok között is Komárom messze kiválik a véderő igen magas arányával (17*5%), kivüle csak Várasd (10"8), Eszék (10T>) és Kassa (10"3) városokban haladja meg a helyőrség és fcsekély számú hozzátartozóik száma a lakosság 10%-át. A különböző foglalkozási ágakban dolgozó és a közelebbi megnevezés nélküli napszámosok szarnának fogyását már fentebb megmagyaráztuk. Ez a fogyás a legtöbb törvényhatóságban mutatkozik, különösen a városokban, a melyek némelyikében felére, sőt harmadára olvadt le a napszámosok száma. Horvát-Szlavonországokban ezzel ellenkező tendenczia mutatkozik : ott általában is több a napszámos most, mint 10 év előtt. Az anyaországban a vármegyék közül Csongrád vármegyében igen magas a különféle ágban dolgozó napszámosok aránya (8-3) s 1900 óta emelkedett is, a minek már szintén okát adtuk. Ugyanez lehet az oka Békés vármegyében is a napszámosok megszaporodásának. A házi cselédek — a kik ;iz 1900. évi népszámlálás feldolgozásánál már mindenütt mint keresők s mint külön foglalkozási főcsoport vétettek számba — 1900 óta alig mutatnak szaporodást s arányszámuk vissza is esett. Ennek oka valószínűleg a női cselédek Amerikába való nagymérvű kivándorlása s az ipar, különösen a gyáripar körében a nőknek mind nagyobb térfoglalása. Az anyaországban csupán Miskolcz városban, továbbá Máramaros, Csík és Udvarhely vármegyékben emelkedett némileg a házi cselédek arányszáma ; a két székely vármegyében ez annyiban örvendetesnek mondható, mert jele annak, hogy a székely cselédlányoknak Komániába való kivándorlása — a mit egyébként más adataink is megerősítenek — újabban jelentékenyen csökkent. Törvényhatóságok szerint Budapesten van aránylag a legtöbb házi cseléd, 8"2%-a a lakosságnak ; legközelebb áll hozzá e tekintetben Pozsony és Kolozsvár, de már csak 6'6%-kal ; a 6%-ot meghaladja még Kassa és Maros-Vásárhely arányszáma, tehát olyan városoké, a melyekben az ipar-forgalmi és értelmiségi foglalkozások túlnyomók. Ellenben a mezőgazdasági jellegű városokban csak 2"5—2'9% között mozo# a házi cselédek aránya s csak Zomborban, mely megyeszékhely s így nagyobb számú értelmisége van, emelkedik 3-7%-ra. Az egyéb és ismeretlen foglalkozásúak számarányát — kik között azonban az ismeretlen foglalkozásúak csak csekély számmal vannak, vidéken leginkább az ú. n. »eltartásos<<-ak és a gyermekmenhelyi eltartottak növelik meg, városokban pedig a nagyszámú nyugdíjasok, háztulajdonosok, magánzók, kórházi és egyéb közintézeti eltartottak, végül azok a — leginkább csak városokban előforduló — különböző foglalkozások, melyek más gazdasági ágakba helyesen nem oszthatók be. Messze kiemelkedik ebben a tekintetben a városok közül is Selmeczbánya, a hol a lakosságnak 21"4%-a tartozik ilyen egyéb foglalkozásokhoz (leginkább nyugdíjas bányászok). Utána a társországok fővárosa, Zágráb következik, de már csak 12-8%-kal; 10%-kon felül van még Pécs, Sopron, Baja, Kassa, Nagy-Várad, Arad, Temesvár, Kolozsvár és Várasd arányszáma. Eddigi ismertetésünkben a keresőket és eltartottakat mindenütt összefoglaltuk, fontos azonban annak ismerete is, hogy az egyes foglalkozási ágakban a keresők és eltartottak száma hogyan viszonylik egymáshoz, mert habár az egyes foglalkozások fontosságának mérlegelésénél a keresők és eltartottak együttes száma az irányadó, mégis a gazdasági termelésben résztvevők, a keresők külön is figyelembe veendők. A népesség keresők és eltartottak szerint való megoszlása tekintetében az 1910. évi népszámlálás meglepő változásokat konstatált az 1900. évi népszámlálás adataihoz képest. A keresők száma ugyanis 10 év alatt 8,830.995-ről csupán 8,956.922-re, tehát alig valamivel szaporodott, az eltartottak száma ellenben 10,423.564-ről 11,929.565-re növekedett, e szerint az összes szaporodásból több mint 90% az eltartottakra esett. Lényegesen megváltozott ennek folytán az jeltartottaknak a keresőkhöz viszo-