1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. A népesség foglalkozása és a nagyipari vállalatok községenkint (1913)

I. Általános jelentés - 3. Mezőgazdaság és kertészet

10* nyitott arányszáma is : míg 1900-ban 100 keresőre 118 eltartott esett, 1910-ben már 133. Ha foglalkozási ágak szerint vizsgáljuk az eltartottaknak a keresőkhöz való arányát (1. a 2. sz. táblát a 28* és köv. lapokon), azt találjuk, hogy e feltűnő változást kizárólag az őstermeléssel foglalkozó népességnél a keresőknek igen nagymérvű fogyása okozza, 6,055.390-ről 5,600.602-re, a mivel szemben az eltartottak normális növekvést mutatnak (7,119.693-ról 7,865.051-re). A többi foglalkozási ágban a keresők szaporodása többé-kevésbbé lépést tartott az eltartottak számának növekvésével, úgy hogy az eltartottakra vonatkozó arányszámok több helyütt még csökkentek is 1900 óta. Ennek a folyamatnak azonban nagy jelentőséget nem tulajdoníthatunk, mert a keresők és eltartottak megkülönböztetésénél, különösen az őstermelési foglalkozásoknál tág tere van az egyéni felfogásnak abban a tekintetben, hogy ki vétessék keresőnek és ki eltartottnak. A következő fejezetben, a hol a mezőgazdasági népességet ismertetjük, részletesebben ki fogunk terjeszkedni a keresők számának fogyására, már itt is megemlíthetjük azonban, hogy a keresők számának nagy fogyását elsősorban a gazdasági női segítő családtagok rendkívüli megfogyatkozása idézte elő, tehát épen azé a foglalkozási csoporté, a melynek a keresőkhöz, vagy az eltartottakhoz való számítása a legkétségesebb s leginkább vitatható. Az őstermelésnél ennélfogva az eltartottaknak a keresőkhöz való aránya 118-ról 140-re szökött föl. A másik legnagyobb foglalkozási főcsoportban, a bányászat- és iparforgalomnál ez az arányszám alig változott, a menynyiben 143-ról 142-re csökkent; a közszolgálatnál és szabad foglalkozásoknál már jóval nagyobb az arányszám csökkenése 168-ról 150-re. A többi foglalkozási főcsoport közül nincs jelentősége a véderőnél és a házi cselédeknél az eltartottak arányának, minthogy e két foglalkozási csoportban elenyésző kevés az eltartott (18 illetőleg 10, száz keresőre), a különféle ágbeli napszámosoknál azonban növekedett az arányszám 118-ról 122-re, az egyéb foglalkozásúaknál pedig csökkent 158-ról 147-re. A bányászat és iparforgalom egyes ágai közül csak a bányászatnál több most aránylag az eltartott, mint 10 év előtt, a többi három ág mindegyikénél csökkent az eltartottak aránya, legkevésbbé az iparnál 131-ről 130-ra. Ezekben a változásokban kétségkívül más körülmények is közrejátszanak, nemcsak a számlálóbiztosok eltérő felfogása. Első sorban döntő az eltartottak számára a produktív korban lévők aránya, a mire viszont a népmozgalmi viszonyok (születési, halálozási arány apadása, élettartam hosszabbodása) és a kivándorlás alakulása bir nagy befolyással. Tudjuk, hogy 1900-tól 1910-ig a legproduktivabb korcsoport, a 15—40 év közöttieké 37"9 %-ról 37*5 %-ra csökkent, ez maga is indokolja tehát némileg a keresők arányának általános csökkenését. Figyelembe kell továbbá venni, hogy az őstermelő népesség jó része ipari foglalkozásokra tér át, az őstermelésnél tehát fogyasztja a keresők számát, az ipar-forgalomnál ellenben növeli; minthogy pedig az ipar, különösen a gyáripar, az őstermeléstől leginkább a fiatal, családdal nem biró munkaerőket veszi át, az eltartottak száma az iparban nem növekedhetik olyan arányban, mint a keresőké. Hozzájárul ehhez a születési arány csökkenése, a mely épen az iparforgalomnál és az értelmiségnél mutatkozik leginkább s a mely szintén az eltartottak számára hat apasztólag. Igaz, hogy viszont a kivándorlás leginkább a keresők számát fogyasztja, az élettartam növekvése pedig az idős korban lévő eltartottak számát növeli, látnivaló tehát, hogy a keresők és eltartottak számának alakulására — nem szólva az adatszolgáltatók eltérő felfogásáról — igen sok más körülmény hat egymással ellentétes irányban. A részletekbe (a keresők és eltartottak kor, nem stb. szerint való megoszlása stb.) való behatolás nélkül — a mire itt nincs meg a tér és a mód — nem lehet tehát eldönteni, hogy az egyes foglalkozásoknál az eltartottak arányának változását tulajdonképen mi okozza. Épen azért minden további következtetés levonása nélkül konstatáljuk csupán, hogy a legnagyobb az eltartottak aránya a közlekedésnél (100 keresőre 210), az őstermelés egyéb ágainál (202) és a bányászatnál (195), legkisebb pedig — véderőt és a házi cselédeket figyelmen kivül hagyva — a napszámosoknál (122), és az iparnál (130). Megemlíthetjük továbbá, hogy Horvát-Szlavonországokban a kisebb őstermelési ágakon az egyéb foglalkozásúakon kívül valamennyi többi foglalkozási ágban kisebb az eltartottak aránya, mint Magyarországon. Feltünhetik még, hogy a városokban jóval kisebb az eltartottak aránya a keresőkhöz, mint a vármegyékben, a mit azzal lehet magyarázni, hogy a városokban általában kisebb a gyermeklétszám a családokban, azonkivül a produktív kor, mely túlnyomólag keresőkből áll, sokkal nagyobb a városokban, mint a vidéken, végül a városokban nagy számmal vannak képviselve a katonaság és a házi cselédek, a mely két foglalkozási ágnak alig van eltartottja. Magyarázatra szorulnak még a 2. sz. táblán a bányászatnál előforduló abnormis arányszámok, a melyek onnan erednek, hogy az illető törvényhatóságból a bányászattal foglalkozó keresők jó része távol, többnyire Amerikában volt a népszámlálás idején, eltartottjaik azonban itt vétettek számba, az eltartottak tehát nem a keresők tényleges számához, hanem csak a jelen volt keresők számához viszonyíttattak. Ez a körülmény bizonyára az országos arányszámon is érezteti hatását, de hogy milyen mértékben, azt a távollevő keresők számának ismerete híján nem lehet megállapítani. 3. Mezőgazdaság és kertészet. A mezőgazdasággal és kertészettel foglalkozó népesség számával és eloszlásával az előző fejezetben már foglalkoztunk ; itt e népesség további részletezését tárgyaljuk abban a keretben, a mennyire a jelen kötetben közölt adatok megengedik. A mezőgazdasággal és kertészettel foglalkozó kereső népesség foglalkozási viszony szerint követ-