1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. A népesség foglalkozása és a nagyipari vállalatok községenkint (1913)

I. Általános jelentés - 2. A foglalkozások főosztályai; keresők és eltartottak

7* csökkent meg, mert a lapokon kevesebb esetben volt a »napszámos« szó közelebbi megnevezés nélkül alkalmazva, másrészt pedig a hol nyilvánvaló volt, hogy a népszámláló biztos a »napszámos« szóval földművelési vagy mezőgazdasági napszámost akart jelölni, a lapok a mezőgazdasághoz, ott pedig, a hol kitűnt, hogy a »napszámos« valamely bánya, vagy iparforgalmi vállalatnál van alkalmazva, a lapok a megfelelő ipar-forgalmi csoportba osztattak be. A napszámosok számának fogyása tehát, a mely egyébként abszolút számban is igen jelentékeny, — majdnem 140.000-re rúg — tulajdonképen csak látszólag ilyen nagy. Az egyéb foglalkozásúak száma pedig leginkább azért növekedett meg, mert az ú. n. »eltartásos«-ak (a.kik t. i. birtokukat eltartás fejében gyermekeiknek adják át) 1900-ban még az őstermeléshez mint eltartottak osztattak be, most pedig az egyéb foglalkozásúak között külön alcsoportban, mint kereső önállók mutattattak ki. Igen megnövekedett továbbá a közintézetek (állami gyermekmenhelyek, kórházak, letartóztatási intézetek) eltartottjainak és ápoltjainak száma. Ha közjogi alkatrészek szerint vizsgáljuk a foglalkozási viszonyok eltolódását 1900 óta, azt találjuk, hogy az anyaországban a fejlődés menete nagyjából ugyanaz, mint az egész birodalomban, a társországokban ellenben az őstermelés kivételével, a melynek aránya csökkent, valamennyi többi foglalkozási ág nagyobb fejlődést mutat, mint az összes népesség, arányszáma tehát valamennyi többi foglalkozási ágnak növekedett. A gazdasági egyoldalúságból való kivetkőzés, az átmenet az őstermelésről az iparforgalmi és egyéb foglalkozásokra e szerint a múlt évtizedben jelentős lépéssel haladt előre úgy az anyaországban, mint a társországokban. Maga az iparforgalmi népesség 10 év alatt Magyarországon 31i%-kal, Horvát-Szlavohországokban pedig 28'7%-kal növekedett, ennek daczára Horvát - Szlavonországokban az őstermelő népesség aránya még mindig 78'8%, míg az anyaországban már 62*4%-ra szállt le. Törvényhatóságok szerint természetesen igen nagy különbségeket találunk az őstermelő népességarányszámai között. A városokban általában igen kevés az őstermeléssel foglalkozó, Budapesten pl. csak 1'3% s a 31 tj. város közül 16-ban a 10%-ot sem éri el, mindamellett még mindig van három tj. városunk, a melyekben az őstermeléssel foglalkozók a népesség abszolút többségét teszik. Ezek Hódmező-Vásárhely, 64*1, Kecskemét 58*2 és Szabadka 53\>%-nyi őstermelő lakossággal. Három város van továbbá, melyekben az őstermelő népesség relatív többséget képez, ú. m. Versecz 43v>, Zonibor 42"2 és Szeged 38'7%-kal. Az ország második legnagyobb városa, Szeged gyors léptekkel halad az iparosodás felé : 1890-ben még lakosságának 49"()%-a foglalkozott őstermeléssel és csak 24'4%-a ipar-forgalommal, 1910-ben már csak 38'7%-a volt őstermelő, az ipar-forgalom arányszáma ellenben felszökött 37'8%-ra. A vármegyei törvényhatóságok között mái' nincsenek ilyen nagy ellentétek. Az anyaországban legmagasabb arányt találunk Kis-Küküllő vármegyében, a hol az őstermelő népesség 82"8%. A 80%-ot meghaladja még Árva (81'4), Bihar (81'6), Szilágy (81-2), Arad (80-8), Fogaras (80*i), Kolozs (81'8) és SzolnokDoboka (80'9) vármegyék őstermelő népességének aránya, tehát csupa olyan vármegyéé, a melyekben vagy egyáltalán nincsenek rendezett tanácsú városok, vagy aránylag kis népességű városok vannak. A társországok 8 vármegyéje közül már ötben magasabb az őstermelők aránya 80%-nál, sőt kettőben, LikaKorbavában (90*5) és Varasában (92-4) a 90% fölé emelkedik. Ez utóbbi vármegye egyúttal a legsűrűbb lakosságú vármegyéje az országnak, annál meglepőbb tehát, hogy épen itt majdnem kizárólagos az őstermeléssel foglalkozó lakosság, pedig a vármegye e mellett egyáltalán nem tartozik a termékeny talajú vármegyék közé. Az őstermelésbe a földmivelésen kivül az erdészet, szénégetés, vadászat, halászat, selyem- és méhtenyésztés alcsoportjai is be vannak számítva ; ezek a kisebb őstermelési ágak azonban csak igen kis számokkal szerepelnek s csak néhány, különösen nagy erdőterülettel biró vármegyékben emelkednek nagyobb jelentőségre. így Zólyomban 6'f>, Máramaros vármegyében 8'3%-a népességnek tartozik az őstermelés egyéb ágai, leginkább az erdészet körébe, a törvényhatóságok legnagyobb részében azonban a kisebb ágak arányszáma az 1%-ot sem éri el. A bányászat és ipar-forgalomhoz tartozó népesség — mint már fentebb említettük — 23"6%-át teszi az egész birodalom népességének. Míg azonban az anyaországban 25'1%-a a népességnek tartozik e foglalkozásokhoz, Horvát-Szlavonországokban csak 13*4%-a. Az ipar-forgalmi népesség térfoglalása egyébként olyan általános volt, hogy az ország 102 törvényhatósága között csak 3 olyan akadt, a melyben az ipar-foi*galmi népesség arányszáma esett 1900 óta ; még pedig Selmecz- és Bélabánya, a hol 61"6%-rol 57*3-re, Csongrád vármegye, a hol 18'0-ról 16*9-re és Torda-Aranyos vármegye, a hol 13*2-ről 12'0-re csökkent az arányszám. Selmeczbányán a bányászat van rohamos visszafejlődésben (35v>-ről 25'8-re esett) ; Csongrád vármegyében a visszaesésnek az a magyarázata, hogy a nagyszámú helynélküli kubikosok, a kik 1900-ban az építőiparban szerepeltek, most a napszámosok közé kerültek, úgy hogy a napszámosok aránya ennek következtében fel is szökött 5"9-ről 8-3-re ; végül Torda-Aranyos vármegyében 1900-ban különösen a topánfalvi járásban igen sok háziiparos volt kimutatva, a kiknél 1910-ben a háziipari foglalkozás vagy egyáltalán nem volt feltüntetve, vagy csak mellékfoglalkozáskép, úgy hogy ennek következtében az őstermeléshez kerültek vissza. A tulajdonképeni ipar e szerint egyik törvényhatóságban sem mutat visszafejlődést. Az ipar-forgalmi népesség, mint a városiasság Icajellemzőbb kifejezője, természetesen a törvényhatósági jogú városokban sokkal nagyobb arányokban szerepel, mint a vármegyékben. A legmagasabb arányt (69*4%) Fiume mutatja nem annyira az ipar.