1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - C) Általános népleirás

78* részben a bevándorlás folytán s természetes úton is erősen gyarapodó ágostaiak javára vesztett a római katholikusság. A városokban már aránylag sok helyen látjuk a római katholikusok arányának csökkenését, különösen olyan városokban, a melyek lakossága azelőtt kizárólag s jelenleg is túlnyomólag római katholikus vallású. A városokban ugyanis a folyamat az, hogy a bevándorlás folytán egyes felekezetek kizárólagossága megszűnik s azelőtt alig előforduló felekezetek idővel jelentékeny kisebbségre tesznek szert ; Budapesten pl. a római katholikusok arányszáma tiz év alatt 64'3-ről 60'8°/

0-ra esett, ezzel szemben a többi felekezetek, az ágostaiak és görög keletiek kivételével, tért nyertek. A városok felekezeti viszonyaira egyébként később még visszatérünk s régebbi adatokkal is megvilágítjuk a viszonyok fejlődését. A görög katholikusok aránya a négy országrész közül, a hol e felekezet hi vei jelentékenyebb számmal fordulnak elő, kettőben mutat emelkedést (Tisza jobb és bal partja), kettőben azonban, ú. m. a TiszaMaros szögén és a Királyhágón túl, csökkent. Az arányszámnak e két utóbbi országrészben való csökkenése azért is figyelmet érdemel, mert itt a görög katholikusok majdnem kizárólag oláhok és a megelőző évtizedben e felekezet aránya még mind a két országrészben emelkedőben volt. Általában véve a görög katholikusok azokban a vármegyékben foglaltak inkább tért, a hol e felekezet hívei magyarok vagy ruthének, míg az oláh anyanyelvű görög katholikusok aránya többnyire csökkent. A Királyhágóntúl csak Kis-Küküllő, Szeben, Szolnok-Doboka és TordaAranyos vármegyékben emelkedett arányszámuk, de mindenütt csak Oi-del, a többi vármegyében vagy változatlan maradt, vagy többé-kevésbbé visszaesett, pl. Besztercze-Naszódban 56"3°/

0-ról 55'6-re, Hunyadban 18'9-ről 18'1-re, Udvarhelyben 1'6-ről l'i-re. Ez utóbbi vármegyében a görög katholikusok, úgy látszik, fokozatosan beolvadnak a római kathokusokba, mert abszolút számuk is erősen csökken : 1880-tól 1890-ig 13'6°/

0-kal, 1890-től 1900-ig pedig 23-3« I o-kal. A görög katholikusok abszolút száma egyébként még négy vármegyében mutat csökkenést,

1) még pedig Szepesben, Krassó-Szörényben, Temesben és Zágrábban. A református felekezet éppen abban a két országrészben, a Tisza-Maros szögén és a Királyhágón túl foglalt tért, a melyekben a görög katholikusok tért vesztettek, valamennyi többi országrészben azonban csökkent az arányszáma. Legnagyobb a vesztesége a református felekezetnek azokban a törvényhatóságokban, a hol a római katholikusokkal áll szemközt, ezek közül is különösen a tiszta magyar vagy túlnyomólag magyar vármegyékben ; pl. a következők') A 20. sz. táblán csak azoknál a felekezeteknél mutatjuk ki a szaporodás arányszámát, a melyek legalább 1%-át teszik a népességnek ; azokat a törvényhatóságokat tehát, a melyekben valamely felekezet az l°/

0-ot nem éri el, az ismertetésnél sem veszszük figyelembe. ben igen nagy á reformátusok arányszámának csökkenése : Baranya 15vről 14's-re Pest-P.-S.-K.... 22-i-ről 20'7-re Fejér 29'i » 27'4 » Komárom 29'a » 27'7 o Somogy 20-5 » 19'o » Csongrád 16'a » 14's » Jász-N.-Sz 39-1 » 37-s » Borsod 35-s » 32'b » Békés 35-4 » 34'a » Hajdú 78-s » 76-6 » Szabolcs 39-4 » 38-s » Háromszék ... 43*o » 42'a » E vármegyékben mindenütt a római katholikusok foglaltak tért a reformátusok rovására. A magyarságra nézve vigasztaló azonban, hogy ott, a hol a reformátusok nem magyar római katholikusokkal vagy más felekezetű nem magyarokkal állanak szemközt, többnyire vagy megtartják pozicziójukat, vagy még tért is foglalnak. E szabály alól kivételt képez a fentebb felsorolt vármegyék közül Baranya, a hol a római katholikusok többsége nem magyar ajkú s a más felekezetűek között még kevesebb a magyar. Baranya tudvalevőleg a reformátusoknál sajnosan elterjedt egy gyermekrendszer főfészke s hogy e kór már mennyire megmételyezte a református lakosságot, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Baranyában a reformátusok száma már nemcsak nem szaporodik, de rohamosan fogy. Az 1869-iki népszámlálás még 47.283 reformátust talált Baranyában, tehát a népesség 18'7°/o-át, 1900-ig számuk leszállott41.511-re, arányuk 14'3°/

0-ra. Ujabban mára szomszédos Tolna, Somogy, sőt Zala, Veszprém és Fejér vármegyékben is 1*6—2-9°/

0-ra menő fogyás mutatkozik a reformátusoknál, úgy hogy a 90-es évek folyamán az egész Duna jobbparti országrészben 0'7°/o-kal csökkent a reformátusok száma. Fogyás mutatkozik továbbá az alföldi Csongrád vármegyében ; stagnál vagy alig szaporodik a reformátusság Barsban (0'i

0/o szaporodás), Bács-Bodrogban (0'6), Hevesben (3*4), Abauj-Tornában (O'i), Gömörben (3-5), Ungban (3's), Békésben (4'3), Csanádban (1*2°/

0). Mindenesetre része van e folyamat előidézésében a reformátusok városokba tódulásának is ; a városokban ugyanis a református lakosság nagyobb mértékben növekedett mint az összes népesség. Magában a székesfővárosban 7'7°/o-ról 9-i-re ugrott a reformátusok aránya ; erősen növekedett arányuk Pozsonyban, Pécsett, Székesfehérváron, Győrött, Szabadkán,Újvidéken, Szegeden, Kassán, Nagy-Váradon, Aradon, Temesvárott, Pancsován, Fiúméban, tehát Nagy-Várad kivételével csupa olyan városban, a hol eddig igen kis arányban szerepeltek. Igaz, hogy a régi református törzslakossággal biró városokban, mint Komáromban, Hódmezővásárhelyen, Kecskeméten, Debreczenben, Szatmárt, Kolozsvárott, Maros-Vásárhelyen mindenütt érzékenyen tért vesztett a reformátusság, végeredményben azonban arányuk 13-3°/

0-ról 13'4°/o-ra emelkedett a törvényhatósági jogú. városok népességében. Az ágostai hitvallású evangélikusok térvesztése már általánosabb volt, mint a reformátusoké. Arányszámuk csak abban a két országrészben emelkedett némileg (0'1-del), a melyekben különben is a legkisebb arányát teszik a népességnek, t. i. a TiszaMaros szögén és a társországokban, a többi ország-