1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - C) Általános népleirás

73* annál több az özvegy férfi. Láthatjuk, hogy a Duna bal partján és a Tisza jobb partján, a hol nagy a nőtöbblet s ezzel kapcsolatban a férfiak halandósága a nőkét legjobban meghaladja, legtöbb az özvegy nő, ugyanitt alacsony az özvegy férfiak aránya ; viszont a Duna jobb partján, a Tisza-Maros szögén és a Királyhágón túl, a mely országrészekben férfitöbblet van s a nők halandósága majdnem eléri a férfiakét, aránylag legtöbb az özvegy férfi. Ugyanez a szabály érvényesül Magyarország és HorvátSzlavonországok, azonkivül a vármegyék és városok arányszámaiban is. Az elváltak aránya nem érdemel sok figyelmet, mert nálunk az elváltak, kiknek szaporodása sem erkölcsi, sem szocziális szempontból nem kivánatos, eddigelé még nem nagy számmal szerepelnek. Területi elhelyezkedésükre nézve jellemző, hogy az elvált férfiaknak 25°/

0-a, az elvált nőknek pedig közel 40°/o-a a törvényhatósági jogú városokban lakott s a vármegyék közül különösen azokban találhatók aránylag nagyobb számmal, a melyekben a protestánsok a népesség jelentékeny részét teszik ; feltűnik különösen az erdélyi szász és a protestáns székely vármegyékben az elváltak magas aránya. A családi állapotra vonatkozó adatoknak a 15 éven felüli népességhez való viszonyítása elég jó alapot ad az ország egyes részei s az egyes törvényhatóságok adatainak összehasonlítására, nem lehet azonban ezekből az arányszámokból megállapítani azt, hogy a népességnek hányadrésze az, a mely házasságba egyáltalán nem jut egész élete folyamán. A 15 éven felüli nőtlenek, illetőleg hajadonok között ugyanis még sokan vannak, a kik csak később fognak házasságra lépni, a házasodási hajlam valódi mértékét ennélfogva csak úgy állapíthatjuk meg, ha a népességet kisebb, pl. öt éves korcsoportokra bontjuk s e korcsoportokon belül vizsgáljuk a családi állapot szerint való megoszlást. Az alábbi táblázat tartalmazza ezeket a részletes adatokat az egész Magyarbirodalomra vonatkozólag : Korcsoport A férfiak közül A nők közül Korcsoport nőtlen CO cS M •03 özvegy törv. elvált hajadon férjes özvegy törv. elvált Korcsoport százalékban ») 15-19 éves 98'SÍ 1*00 0*oi 0*oo 87-48 12*44 O-ii 0*oi 20-24 » 80-66 19-23 0*15 0*oi 36*00 62-87 Ói» 0'« 25-29 » 30'ai 68« 0*6S 0'07 15*06 82-38 2-80 0*26 30-34 » 12-81 85-83 1-19 0*14 9-01 86-45 4*28 0*81 35-39 » 8-is 89-si 1*77 0*17 6-38 86-71 6-63 0-28 40-44 » 6-16 90-si 2-88 0*18 5*58 83-19 11*08 0*28 45-49 » 5"io 90*66 4*04 0*17 4*41 79-25 16*09 0-25 50-54 » 4'cc 88*61 6-63 0*17 4*25 71-24 24*80 0-21 55-59 » 3» 86*20 9*65 0*16 3*60 64*00 32-21 o-» 60-64 » 3*63 80-sa 15*40 0*14 3*72 50-71 45*44 0-18 65-69 » 3*15 74*48 22*23 0*12 3*32 39-M 56-68 0*14 70-74 » 3*28 63*98 32*67 0*io 3*88 26-ao 70*30 0-11 75-79 » 3*07 52-88 43'S3 0*09 2*98 17-74 79'is 0'ia 80 éves és idősebb 3*48 39*09 57-26 0-16 3*33 9-11 87-39 0-15 0 A 100-ból hiányzó töredékek az ismeretlen családi Allapotúakra esnek. Ezek az adatok már sokkal jobban megvilágítják a családi állapot viszonyait az egyes életkorokban. Láthatjuk, hogy a 15—19 éves férfiaknak csak l°/

0-a nős s még a 20—24 éveseknek is alig ötödrésze ; a házasok arányszáma a következő évötödben már nagy ugrást tesz : a 25—29 éves férfiaknak már több mint 2/

3-a él házasságban. A házasok arányszámának növekedése még a következő korcsoportban is jelentékeny, azontúl csak kevéssel emelkedik, a 40es évek második felétől kezdve már fokozatosan csökken s lassankint átengedi a tért az özvegyeknek, a kik a 80 éven felüliek között abszolút többségre is jutnak. Közben a nőtlenek arányszáma előbb nagy eséssel, később csak lassankint fokozatosan csökken s a 60 éven túl 3—4°/

0 között ingadozik. A nőknél a hajadon állapotból a férjes állapotba, innen az özvegyi állapotba jutás jóval előbb következik be, mint a férfiaknál. Már a 15—19 éves nőknek i/g-a férjes és a 20—24 éveseknek közel 2/

3-a. Legtöbb férjes nő van a 35—39 évesek között ; innen a férjes nők aránya már fokozatosan s igen gyors ütemben csökken, úgy hogy a 60—64 éveseknek már csak a fele férjes, a következő korcsoportban az özvegyek erős abszolút többséget képeznek, a 80 éven felüli nőknek pedig már igen túlnyomó többségét teszik. A hajadonok arányszáma a 60. évig folytonosan csökken, azon túl szintén 3—4°/o között mozog. A nőtleneknek és a hajadonoknak az idősebb korosztályokban ilyen alacsony arányából azt lehet következtetni, hogy nálunk úgy a férfiaknak, mint a nőknek csak 3—4°/

0-a, tehát egy igen csekély hányada nem lép egyáltalán házasságra. Tudjuk azonban, hogy a halandóság sokkal nagyobb a házasságon kivül élők, különösen a nőtlenek és hajadonok között, mint a házasok között, a nőtlenek és hajadonok csekélyebb képviseltetését ennélfogva a magasabb korosztályokban jórészt éppen kedvezőtlen halandósági viszonyaik is idézhetik elő. Figyelembe véve tehát a nőtlenek és hajadonok nagyobb halandóságát, körülbelül 5—6°/

0-ra tehetjük azok számát, a kik egyáltalán nem lépnek házasságra. Nagy érdekkel birna országrészenkint s törvényhatóságonkint vizsgálni a fentebbi arányszámok alakulását, erre azonban nem lévén terünk, átengedjük a kutatást azoknak, a kik e kérdéssel bővebben foglalkozni kívánnak ; erre a népszámlálási III. kötet 25. sz. táblája, mely törvényhatóságonkint s öt éves korcsoportok szerint közli a családi állapotra vonatkozó adatokat, módot nyújt. Meg kellene azonban állapítanunk azt, hogy a népesség családi állapota tekintetében az utolsó népszámlálás óta milyen irányú változások történtek. Hogy e változásokat pontosan megállapíthassuk, ahhoz szükséges volna az életkorral kombinált adatokat összehasonlítani, sajnos azonban ezt az előző népszámlálások eltérő csoportosítása miatt nincs módunkban megtenni, csupán az összes népességre vonatkozó nyers számokat hasonlíthatjuk össze s legfeljebb hozzávetőleges számítással kísérelhetjük