1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)
I. Általános jelentés - C) Általános népleirás
74* meg a 15 éven felüli népességre vonatkozólag az arányszámok megállapítását. A polgári népesség családi állapot szerint következőkép oszlott meg 1890-ben és 1900-ban : Családi állapot Nőtlen, hajadon Házas özvegy Törvényesen elvált .... 1890 Férfi 1900 szám szám 4,871.702 56-s 5,433.633 56-7 3,528.486 40-7 3,838.975 40-1 252.564 2-8 301.580 3*i 4.873 O-i 6.428 O-i 1890 szám 4,365.248 3,576.012 835.321 7.623 Nő 49-7 40-7 9-5 O-i 1900 szám 4,878.771 3,905.673 875.263 12.046 50-s 40-1 9"o 0i összehasonlítva a két népszámlálás arányszámait, azt találjuk, hogy a házasok aránya mindkét nemnél csökkent, a nőtleneké, illetőleg hajadonoké pedig emelkedett. Az özvegy férfiak aránya is emelkedést mutat, elég jelentékenyen esett azonban az özvegy nők arányszáma. Az elváltaknál az abszolút számban mutatkozik nagy szaporodás, a mi azonban a relativ számban még mindig nem jut kifejezésre. A házasok arányszámának csökkenését és ezzel szemben a nőtlenek és hajadonok arányának növekedését mindenesetre kedvezőtlen jelenségnek kell ítélnünk, különösen ha figyelembe veszszük azt, hogy a 15 éven aluli gyermekek aránya 1890-től 1900-ig — a kik pedig a nőtlenek és hajadonok legnagyobb kontingensét adják — 36'9°/ 0-ról 35"9-re csökkent a népességben. Alább látni fogjuk, hogy a házasok arányának romlása tényleg még kedvezőtlenebb, mint ezek az adatok mutatják. Kedvező jelnek vehetjük azonban az özvegy férfiak arányának emelkedését az özvegy nők arányának csökkenésével szemben, mert ez is annak a következménye, a mire már előbb is rámutattunk, hogy a férfiak halandósága fokozatosan csökken. Ezzel kevesbedik aránylag az özvegy nők száma s viszont emelkedik az özvegy férfiaké, Férfi Családi állapot 1890 190 0 szám °/o szám •/» Nőtlen, hajadon 1,668.137 30's 2,003.572 32"« Házas 3,526.438 64'7 3,838.975 62'* Özvegy 252.379 4"s 301.580 4-® Törvényesen elvált 4.867 0i 6.428 0i mert a férfiak halandóságának javulásával szaporodik azoknak az eseteknek száma, a mikor a nő hal meg előbb. így a két nem között az özvegyek száma tekintetében fennálló nagy aránytalanság is lassankint csökken. Ha a 15 éven felüli népességre vonatkozólag akarjuk az arányszámokat összehasonlítani, úgy az 1890. évi számokat némileg rektifikálnunk kell, mert az 1890. évi népszámlálás nem a 15, hanem a 16 évtől számított öt éves korcsoportonkint mutatta ki a népesség családi állapotát. A 16 éven felüliekhez tehát a 15 évesek korcsoportját is hozzá kell adnunk, hogy az adatok összehasonlíthatók legyenek. A férfiaknál ez nem okoz semmi nehézséget, mert a 15 évesek még mind a nőtlenek közé tartoznak, a 16 éven aluli nők között azonban már 8663 házast, 186 özvegyet és 4 elváltat talált az 1890. évi népszámlálás. A házasok közül az 1900-ik évi népszámlálás adatai alapján, a mikor 1878 volt a 15 évnél fiatalabb házas nők száma, kerek számmal 2000-et vehetünk 15 éven alulinak, míg az özvegyeket és elváltakat nyugodtan vehetjük 15 éven felülieknek. Az 1890-es adatokat ily módon helyreigazítva, következőkép alakul a 15 éven felüli népesség megoszlása családi állapot szerint 1890-ben és 1900-ban : Nő 1890 szám 1,165.451 3,570.951 834.397 7.611 20-9 64-0 15-0 O-i 1900 szám 1,456.907 3,903.795 875.202 12.042 23-» 62-e 14-0 O". A kép itt is hasonló ahhoz, a mit a fentebbi számok mutattak, a változások azonban sokkal élesebben jutnak kifejezésre. Láthatjuk, hogy a házasok százaléka a 15 éven felüli népességben a férfiaknál 2'3-del, a nőknél pedig 1'5-del csökkent, a nőtlenek százaléka viszont 2-vel, a hajadonoké 2'4-del emelkedett. Hogy mennyi része van e kedvezőtlennek látszó alakulásban a házasodási hajlam csökkenésének s mennyi a 15 éven felüliek megváltozott kormegoszlásának, azt — sajnos — nem tudjuk megállapítani, mert az ötéves korcsoportok egybe nem vágása miatt kisebb korcsoportonkint nem tehetjük meg az összehasonlítást. A kormegoszlás adataiból is lehet következtetni azonban, hogy a házasok arányának romlása a valóságban nem volt ilyen nagy mérvű, mert — mint láttuk — 1890-től 1900-ig a 15—19 évesek korcsoportja 8'7 0/ 0-ról 10'i°/ 0-ra, a 60 éven felülieké pedig 6"9 0/ 0-ról 7'6-re emelkedett, tehát a 15 éven felüli népességben is éppen azok a korosztályok növekedtek legerősebben, a melyekben természetszerűleg legkisebb a házasok aránya ; a házasok arányának a 15 éven felüli népességben már ez okból is szükségképen esnie kellett. Itt említjük meg, hogy a számlálólapnak az a kérdése : »mi czímen lakik a lakásban«, alkalmat adott arra, hogy a vadházasságban élő nők számát legalább hozzávetőlegesen megállapíthassuk. A népszámlálás az egész Magyarbirodalomban 110.474 ilyen nőt talált, kik közül 98.351 esett az anyaországra, 12.123 pedig a társországokra. A 15 éven felüli nőknek e szerint Magyarországon rs°/ 0-a, HorvátSzlavonországokban pedig r6°/ 0-a élt vadházasságban. Országrészenkint legtöbb volt a vadházasságban élő nők száma a Tisza-Maros szögén, a 15 éven felüli női lakosságnak nem kevesebb mint 4-9°/ 0-a ; legkevesebb viszont a Duna bal partján, a hol ez arány-
