1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - C) Általános népleirás

69* Magában e négy vármegyében tehát majdnem 38.000 lélekkel fogyott meg 31 év alatt a munkabiró korban lévő férfiak száma. Legnagyobb a vesztesége Abauj-Torna vármegyének, melynek munkabiró férfiai nemcsak Amerikába vándorolnak, hanem — mint láttuk — Kassára és a délre fekvő vármegyékbe is nagy számmal húzódnak. E mellett Abauj-Tornában a munkabiró férfiak fogyása évtizedről-évtizedre nagyobb méretű, míg Sárosban és különösen Szepesben az utolsó évtized folyamán az állapotok némi javulását látjuk. Szepesben a munkabiró férfiak számának az utolsó évtizedben való emelkedését a galicziai bevándorlásnak és néhány ipari központ (Korompa, Igló) erőteljes fejlődésének lehet tulajdonítani, melyek — úgy látszik — részben ellensúlyozták a kivándorlást. Legingadozóbbak Zemplén vármegye adatai, a mit jórészt a kolera idézett elő, a mely Zemplén vármegyében is erősen pusztított. Végeredményben azonban itt is elég jelentékeny csökkenés mutatkozik. Hogy a munkaerő teljében lévő férfiak számának ilyen nagy mértékben való megcsappanása milyen káros következményekkel jár a gazdasági, erkölcsi és népesedési viszonyokra, szükségtelen bővebben fejtegetni ; mind a három irányban statisztikai adatokkal lehetne támogatni ez állítást, a mibe itt nem akarunk belebocsátkozni, csak rá akartunk mutatni arra a súlyos emberveszteségre, a mit kivándorló megyéink szenvednek. Hátra van még a 60 éven felüliek arányának ismertetése. A fentebb közölt kimutatásból láthatjuk, hogy az öregkor képviseltetése valamennyi országrészben erősbödött, a halandósági viszonyok kedvezőbbre válása tehát az ország minden részén éreztette hatását. Legörvendetesebb a változás a Tisza-Maros szögén és a Duna jobb partján, a hol az arányszám emelkedése legnagyobb volt. A Duna jobb partja ezzel a Királyhágóntúl elé vágott az öregek számaránya tekintetében. Legkevésbé növekedett az öregek aránya a Duna-Tisza közén, a hol Budapest alacsony aránya, mely 1890 óta csökkent is (5'3°/

0-ról 5'1-re), nem engedi az országrész arányát feljebb emelkedni, továbbá a Tisza bal partján, melynek halandósági viszonyai még most is a legkedvezőtlenebbek. A vármegyék és a városok közt az a feltűnő különbség vehető észre, hogy a városokban sok helyütt csökken az öregek arányszáma (30 közül 10-ben) annak ellenére, hogy a városok közegészségi viszonyai jóval kedvezőbbek, mint a vármegyékéi, míg a vármegyék közül az utolsó évtizedben csak egyetlenegy akadt, Máramaros, a hol a 60 éven felüliek aránya valamivel sülyedt (6'Í

0IQ-IÓ\ 5'8°/

0-ra). A városokban e jelenséget részben a vándormozgalom magyarázza meg, mely oly nagyszámú munkabiró korban lévő népességet hoz be, hogy ezzel az öregek száma, melyet a régebben bevándorolt kisebb számú lakosságból a 60 évet elértek nem pótolnak eléggé, nem tud lépést tartani. Bizonyítja ezt az, hogy e jelenséget túlnyomólag éppen leggyorsabban fejlődő városainknál, mint Zágrábban, Budapesten, Kolozsvárott, Fiúméban stb. látjuk. 7. A népesség családi állapota. A Magyarbirodalom összes jelenlevő népessége következőkép oszlott meg családi állapot szerint : Családi állapot Nőtlen, hajadon Házas özvegy Törvényesen elvált... Ismeretlen családi állapotú Összesen Népességünknek e szerint 40"2

0/

0-a él házassági kötelékben, míg a nőtlenek és hajadonok aránya, a kik közt természetesen a házasságképes kort még el nem ért gyermekek is szerepelnek, a népességnek jóval több mint felére rúg. A lakosság többi része özvegyi állapotban van, az elváltaknak a népesség ezredrészét tevő aránya alig jöhetvén számba. Nemek szerint elég nagy különbségeket találunk családi állapot tekintetében. A házasok aránya mindkét nemnél körülbelül egyforma ; elég nagy különbség mutatkozik azonban a nőtlenek, illetőleg hajadonok arányánál, mely a férfiaknál jóval nagyobb, mint a nőknél, míg ezzel ellentétben özvegy háromszor annyi van a nők, mint a férfiak között. Feltünhetik, hogy a férjes nők száma jóval több a nős férfiakénál, holott e két számnak egyeznie kellene egymással. A kü'önbözet közel 67.000-re rúg ; legalább ennyi tehát azoknak a nőknek száma, a kiknek férje külföldön, túlnyomórészt Amerikában, küzd a kenyérért. Hogy az özvegy nők száma majdnem háromszorosa az özvegy férfiakénak, annak kétféle oka van. Az egyik ok az, hogy a házasságok túlnyomó részében a férfi idősebb, mint a nő, ennélfogva már a természet rendje szerint is több esetben hal meg előbb a házastársak közül a férfi, mint a nő. A másik ok, a mi szintén növeli a különbözetet az özvegy férfiak és özvegy nők között, az, hogy az özvegységre jutott férfi sokkal több esetben lép új házasságra, mint az özvegy nő s szivesebben vesz el hajadont, mint özvegyet. A népmozgalmi statisztika adatai ezt kétségtelenül igazolják. Hozzájárul ehhez még az a statisztikailag szintén bebizonyított tény, hogy az özvegy férfiak halandósága még ugyanazokban a korosztályokban is jóval nagyobb, mint az özvegy nőké, a mi ugyancsak ebben az irányban hat. Arra nézve, hogy megállapíthassuk, hogy az ország egyes vidékein a népességnek milyen hajlama van a házasságban való élésre, mindenesetre szükséges kiküszöbölnünk a gyermekkor zavaró számait, mert helyes képet csak úgy alkothatunk, ha a házasFérfi Nő népesabszolut számokban S s százalékokban 5,433.633 3,838.975 301.580 6.428 1.536 97582.152 4,878.771 3,905.673 875.263 12.046 654 9,672.407 10,312.404 7,744.648 1,176.843 18.474 2.190 19,254.559 56-t 40-1 3i 0-x O-o lWo 50-5 40-4 9-0 O-i 53-« 40-1 6-j O-i 0o O-o lOO'olOO'o