1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - C) Általános népleirás

45* rendezett tanácsú városokat külön tudnók választani, a községekben a benszülöttek aránya még nagyobb lenne. Az ellentét a városokba tódulás következtében idővel mind nagyobb lesz a városok és a vidék (itt a vármegyéket értve) között, mert 1890-ben a városok benszülötteinek arányszáma még 53*i7°/o volt, a vármegyékben pedig a helybeli születésüeké 75*46°/

0 ; előbbi arányszám tehát 4*2i-dal esett, az utóbbi azonban csak 2'43-dal. Az egyes városok között, azok különböző vonzóereje miatt, igen nagy különbségeket találunk a benszülött lakosság arányszáma tekintetében. Legkevesebb a benszülött lakosság Zágrábban (3rn°/

0), Temesvárott (35-73), Budapesten (36*05) és Kassán (39*05), tehát a leggyorsabban fejlődő s túlnyomólag bevándorlás által gyarapodó városoknál. Temesvárott és Kassán a benszülött lakosság csekély számát az is okozza, hogy mindkét városból — a mint látni fogjuk — az elvándorlás is igen jelentékeny, a mi főképen a helybeli születésűek számát apasztja. Csekély bevándorlási többlettel biró földmives városainknál természetesen igen magas a benszülött lakosság aránya : Hódmező-Vásárhelyen 89*69°/

0, a mi egyúttal az összes törvényhatóságok közt is maximumot képvisel, továbbá Szabadkán 81*26, Kecskeméten 79*990/ 0. Érdekes, hogy e két utóbbi városnál éppen fordított irányzatot látunk az arányszámok alakulásánál : Szabadkán 1890-ben még csak 77*63°/

0 volt a benszülött lakosság aránya, 1900-ban pedig 81*26, Kecskeméten viszont 86*52-ről 79*99°/

0-ra szállt le a helybeli születésűek aránya. Megmagyarázza e különbséget a két évtized folyamán a bevándorlási viszonyok különböző alakulása. Szabadkán a bevándorlási többlet 1880-tól 1890-ig 3696 lelket tett, 1890-től 1900-ig azonban csak 1573-at ; Kecskeméten ellenben a 80-as évek folyamán csak 942 volt a tényleges szaporodás többlete a természetes szaporodás fölött, mig a 90-es évek folyamán már 2378. Szabadkán tehát csökkent, Kecskeméten ellenben növekedett a bevándorlás, a mi ott a helybeli születésűek arányának emelkedését, itt azonban fogyását idézte elő. A többi törvényhatósági jogú városaink közül egyedül még Sopronban emelkedett némileg a benszülöttek aránya, a minek ugyanaz az oka van, mint Szabadkán : Sopron vonzóereje t. i. szintén csökkent, 1880-tól 1890-ig még 2654 lélek volt a bevándorlási többlete, az 1900-at megelőző évtizedben azonban már csak 1540. A más községben, de ugyanazon megyében születettekre vonatkozó arányszámok leginkább a vármegyéknél érdekesek, mert a vármegye községeinek ggymással való népcseréjét világítják meg. A városoknál e rovatokban azoknak a vármegyéknek szülöttei szerepelnek, a mely vármegye területén az illető városok feküsznek. Ahhoz képest, hogy a törvényhatósági jogú város a vármegye szélén vagy közepén, továbbá hogy milyen nagyságú vármegye területén fekszik, természetesen nagyon különböző lehet vonzóereje a saját vármegyéje és más vármegyék lakosságára, azért a városoknál a szóban forgó arányszámok vizsgálatánál erre a körülményre figyelemmel kell lenni. Az ugyanazon megyebeli, de nem helybeli születésű lakosság legnagyobb arányban szerepel a Dunán túl és a két felvidéki országrészben. A felvidéken bizonyára a községek kisebb lélekszáma és közelsége mozdítja elő a nagyobb népforgalmat, míg a Dunán túl ugyanez az ok és valószínűleg a gazdasági cselédek nagy száma idézi elő a más községbeliek nagy arányát. Megerősíti e feltevésünket az, hogy éppen abban a megyében, Somogyban, legnagyobb a más községbeliek aránya (32*83°/

0), a hol Pest vármegye után legnagyobb számmal vannak a gazdasági cselédek. A mezőgazdasági cseléd tudvalevőleg az őstermeléssel foglalkozó népesség legmozgékonyabb eleme s helyváltoztatása statisztikai szempontból azért is fontos, mert rendesen családjával együtt költözik s így a belső vándormozgalom alakulását nagy mértékben befolyásolja. A más községbeliek legkisebb arányban a Királyhágón túl s ott is leginkább a határhoz közel eső vármegyékben, mint Brassóban, Fogarasban, Nagy-Küküllőben és Szebenben, másrészt az Alföld népes és nagyhatárú községekkel biró vármegyéiben, mint Hajdúban, Békésben, Jász-Nagykun-Szolnokban képezik legkisebb arányát a népességnek. Az, hogy a szászok lakta vármegyék úgyszólván legkisebb arányszámát mutatják a más községben szülötteknek, érdekesen jellemzi a szászok konzervativizmusát ; a szász a legritkább esetben költözik más községbe. A mi a más megyebeli születésűek arányát illeti, a mely szám már a törvényhatóság területére való bevándorlás nagyságát is jelzi, legnagyobb az természetesen a Duna-Tisza közén, a hol Budapest abnormis magas arányszáma (48*60) rúgtatja fel az országrész átlagát ; leggyengébb pedig ugyancsak a Királyhágón túl, a hol úgy látszik a törvényhatóságok egymásközti népcseréje is a legkevésbbé élénk. Jellemző azonban, hogy 1890 óta ez az arányszám éppen a Királyhágón túl emelkedett viszonylag a legerősebben, jeléül annak, hogy újabban ott is megélénkült a népcsere ; az arányszám azokban a vármegyékben emelkedett a legnagyobb mértékben (Hunyad, Szeben, Besztercze-Naszód), melyeknek 1890-től 1900-ig bevándorlási többletük volt. Ezek közül is kiemelkedik Hunyad vármegye, a hol a magyarországi más megyebeli születésűek száma 10 év alatt 13.294-ről 26.901-re növekedett, tehát több mint megkétszereződött. A vármegyék közül Csanád, Esztergom, Borsod és Brassó vármegyékben legnagyobb a más megyebeli születésűek aránya, tehát Borsod kivételével a legkisebb területű és lakosságú vármegyékben, a hol aránylag már kisebb bevándorlás magasra emeli az arányszámot. Borsodban már tényleg nagy tömege él a más megyebeli születésű eknek, a mit a már ismertetett okok miatt természetesnek kell tartanunk. Magyarországon a horvát-szlavon törvényhatóságokban szülöttek teljesen jelentéktelen számmal