1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)
I. Általános jelentés - C) Általános népleirás
44* és 1900. évi százalékszámokat, az országos eredményeket azonban itt is közöljük : Magyar- H.-Szláv.- Magyarország országok birodalom 1890 1900 1890 1900 1890 1900 Helybeli születésű 73'4ä 70'w 75-si 72'62 73-65 70*72 Ugyanazon megyebeli 16'oi 16*90 12'7o 14*BS 15'«O 16-6S Más í magyarországi... 9-i7 llo» 5*23 5*b3 8-68 lOso megye-< horvát-szlavonbeli [ országi 0*i4 O'ao 3*79 4 M 0'6O 0*74 Magyarbirodalomban született összesen 98~n 98'na 97"os 57*ai 98'ia 98\Ausztriai születésű l*o9 1j3 2-bs 2*2b 1-ss I'st Más külföldi születésű ... O'n 0*24 O'aa 0-43 O'w 0'26 Külföldön született össz. I' M I'm 2'n 2~ea Vss Az általános irányzat tehát, a mit különben már az 1890. évi népszámlálás is konstatált, hogy a helybeli születésűek aránya a vándormozgalom "mindig erősebbé válása következtében folytonosan csökken, az idegen születésűeké pedig növekszik. Ezek az arányszámok továbbá azt is mutatják, hogy a 90-es évek folyamán a belső vándormozgalom erősebb volt, mint a külföldről való bevándorlás, mert a külföldi születésűek arányszáma csak kevéssel növekedett, ellenben a nem helybeli, de magyarországi születésűek aránya erősen emelkedett (24*88°/ 0ról 27'75°/ 0-ra). A kivándorlási mozgalomról természetesen a fentebbi arányszámok egyáltalán nem adnak képet, minthogy csak a jelenlevő népességre vonatkoznak, habár egyes törvényhatóságoknál, mint látni fogjuk, a kivándorlásnak is van része az arányszámok alakulásában. További érdekes következtetés, a mit a fentebbi arányszámokból leolvashatunk, az, hogy a társországok területén a belső vándorlás jóval csekélyebb arányú, a külföldről való bevándorlás pedig sokkal intenzivebb, mint az anyaországban, továbbá liogy az anyaországból a társországokba való át.vá£3orlás sokkal nagyobb méretű, mint viszont. Az anyaországban a lakosságnak csak 70*44°/ 0-a helybeli születésű, a társországokban ellenben 72*62, a különbség tehát nem nagy ; ha azonban figyelembe veszszük, hogy Horvát-Szlavonországokban a helységek átlag sokkal kisebbek és sokkal közelebb feküsznek egymáshoz, mint Magyarországon (ott ugyanis csak 308 a községek átlagos lélekszáma, mig az anyaországban 1336) s ennek daczára nagyobb a helybeli születésűek aránya, a különbség a belső vándormozgalom között sokkal nagyobbnak fog feltűnni. Még inkább bizonyítja a belső vándormozgalom csekélyebb voltát a társországokban — nem szólva az ugyanazon megyebeliek alacsonyabb arányáról — az, hogy ott a magyarországi törvényhatóságokban születettek aránya nagyobb, mint a más megyebeli, de horvát-szlavonországi születésűeké, va gyi s a horvát-szlavon vármegyékbe többen vándorolnak be az anyaországból, mint maguknak a társországoknak egyéb megyéiből. Ezt egyébként a társországok alakja és földrajzi fekvése is érthetővé teszi, mert ott a vármegyék egymásközti érintkezési felülete aránylag csekély, ellenben az anyaország megyéivel 8 horvát-szlavon vármegye közül 4, a 4 törvényhatósági jogú város közül pedig 3 közvetlenül érintkezik. Viszont azonban a 90-es adatokkal való összehasonlítás azt mutatja, hogy újabban a magyarországi bevándorlás csökkenőben, ellenben az egyes horvát-szlavon vármegyék közötti átvándorlás emelkedőben van, mert az utóbbira vonatkozó arányszám jóval erősebben növekedett, mint a magyarországi születésűek aránya, figyelmet érdemel végül az, hogy ott a külföldiszületésűek majdnem kétszer olyan arányban szerepelnek, mint az anyaországban, a mi leginkább a 80-as évek folyamán Cseh- és Morvaorszájgból történt betelepülések következménye ; újabban azonban erősen csökkenni kellett az onnan való bevándorlásnak, mert például az ausztriai születésűek száma 1890-től 1900-ig abszolúte is fogyott (56.334-ről 54.314-re). Részletesen vizsgálva a születési helyre vonatkozó arányszámok alakulását, azt látjuk, hogy a helybeli születésűek legkisebb arányban vannak a Duna jobb partján és a Duna-Tisza közén, ellenben legtöbb a helybeli születésű a Jdrályhágóntúli törvényhatóságokban. Magából a helybeli születésűek arányszámából azonban a népesség mozgó természetére következtetést vonni nem lehet, mert egyrészt ez arányszámot zavarják a városok rendesen igen alacsony arányszámai és a községek igen különböző nagysága és sűrűsége, másrészt pedig az arányszámok csak a jelenlevő népességre vonatkozván, ott, a hol a népesség jó része elköltözött, bevándorlás azonban nincs, a népesség vándorlási hajlamát egyáltalán nem mutatják. Árva vármegyében pl. a helybeli születésűek a népességnek 84*8i°/ 0-ára rúgnak, tehát arányszámuk egyike a legmagasabbaknak, mégsem lehet azt állítani, hogy Árva megye népessége nem mozgékony, mikor, mint látni fogjuk (10. b. tábla az 56. lapon), a népességnek több mint 15°/ 0-a más törvényhatóság területén tartózkodik s a vármegye csak az utolsó 10 év alatt népességének 8*5°/ 0-át vesztette elvándorlás folytán. A helybeli születésűek aránya tehát, de meg a születési helyre vonatkozó egyéb arányszámok is, inkább a bevándorlás nagyságát jelzik, mintsem az illető törvényhatóság népességének vándor haj lámát. Egyes vármegyéken belül folyó vándormozgalom nagyságáról még legjobban tájékoztat a más községbeli, de ugyanazon megyebeli születésűek aránya, bár erre megint igen zavarólag hat a vármegyék igen eltérő nagysága és községeinek nagyon különböző száma. A helybeli születésűek aránya különösen a városoknál bir érdekkel, mert a bevándorlás intenzivitására világot vet. A városi törvényhatóságokban a lakosságnak csak 48*96 0/ 0-a benszülött, tehát több mint fele bevándorlott ; a vármegyei törvényhatóságokban ellenben, vagyis a rendezett tanácsú városok és a községek lakosságában, 73*03°/ 0 benszülött és csak 26*97°/O bevándorlott. Természetesen, ha a
