1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - C) Általános népleirás

43* E sorozat majdnem ugyanaz, mint a melyet a 31 évre terjedő fejlődés ismertetésénél felsoroltunk. Három új várost találunk itt, Vajda-Hunyadot, Miskolczot és Bródot ; Vajda-Hunyad fejlődését állami vasgyára mozdítja elő, Miskolczot és Bródot pedig élénk ipara és kereskedelme emeli ; Miskolcz fejlődéséhez nagyban hozzájárul a közeli diósgyőri állami vasgyár is, a melynek munkásai nagyrészt Miskolczon laknak, Bród pedig a Boszniába irányuló forgalom csomópontja lévén, már e miatt is gyors fejlődésre van praedesztinálva. A többi hét város fejlődésének okaira már fentebb rámutattunk. Harmincz százaléknál nagyobb szaporodást ért még el Poprád (31*9) és Kolozsvár (3CH). Az előbbinél a szaporodás jelentőségét nagyon leszállítja az, hogy a szaporodás abszolút számban csak 369 lélek, a mi legkisebb lakosságú (1900-ban 1525 lélek) rendezett tanácsú városunknál már nagy arányú szaporodást képvisel. Annál fontosabb és nemzeti szempontból is nagy jelentőségű Kolozsvárnak, a régi Erdély fővárosának, a mely úgy gazdasági, mint különösen kulturális tekintetben most is központja a király hágóntúli részeknek, rohamos fejlődése. Habár a 90-es években a városok fejlődése, mint láttuk, még soha el nem ért méreteket öltött, mégis ebben az időszakban is akadt 9 rendezett tanácsú város, melynek népessége tiz év alatt megfogyatkozott ; ezek a következők ; Leibicz Ólubló Felsőbánya Buccari Szepesváralja Tt Gyöngyös ... 7'I Abrudbánya 4'9 Kismarton ... 4-3 Nagyrőeze ... — 1-6 — 0-7 — 0-7 — 0-5 - 3-5 A fentebb (41.* lapon) kimutatott fogyó népességű 15 város névsorában, Gyöngyös és Kismarton kivételével, ezeket a városokat is megtaláljuk. Gyöngyös népessége már előbb is stagnált, a mit részben a szőlők elpusztulásának, részben pedig a város kedvezőtlen közlekedési viszonyainak lehet tulajdonítani ; a különben is csekély lakosságú Kismarton népességét pedig valószínűleg a közeli Bécs, Bécsújhely és Sopron városok szívják fel. Nagyon gyengén fejlődtek még a 90-es évek folyamán Körmöczbánya, Szakolcza, Szentes, Karlócza és Pétervárad, a melyek közül egynek a szaporodása sem érte el a 3°/

0-ot. Körmöczbánya osztozik a többi régi felvidéki bányaváros sorsában, Szakolcza hanyatlását csekély ipara és kereskedelme, mely inkább a közeli és sokkal kedvezőbb közlekedési viszonyokkal biró Holicson központosul, teszi érthetővé. Szentes lakossága már régebbi idő óta gyengén szaporodik, ott részint a kitelepülés Arad, Temes és Krassó-Szörény vármegyékbe, részint különösen újabban a sajnosan terjedő egygyermekrendszer az oka a csekély fejlődésnek. Ez utóbbi ok újabban különösen alföldi nagy parasztvárosainkban, melyek majdnem kizárólag csak belső szaporodásuk révén fejlődnek, érezteti hatását, s ennek tulajdonítható, hogy a Duna-Tisza közén a rendezett tanácsú városok népessége a 90-es években már jóval gyengébben szaporodott, mint az előző évtizedben. Feltűnő a hanyatlás különösen a református többségű városoknál, mint például a már említett Szentesen 7'2-ről rô°/

0-ra, azután Kisújszálláson (13-0—5-5), Mezőtúron (12*o—6

f8), Túrkevén (8-7—5'3), Hajdúszoboszlón (13*o—4-9) ; de vannak katholikus többségű városok is, a melyekben a hanyatlást első sorban a természetes szaporodás megcsökkenése idézte elő : például Zenta (21-3—ll'i), Jászberény (13'1—8'6), Kiskúnfélegyháza (21-1—12-i). Minthogy népmozgalmi adataink a 90-es évekről nincsenek meg rendezett tanácsú városok szerint, pontosan nem állapíthatjuk meg, hogy ezekben az utóbbi városokban milyen mértékben okozta a hanyatlást a születési többlet csökkenése s milyen mértékben az elvándorlás növekedése, újabbi népmozgalmi adataink azonban valószínűvé teszik, hogy már a 90-es években is a természetes szaporodás csökkenése okozta első sorban a felsorolt városok csekélyebb népszaporodását. A legközelebbi népszámlálás után már ebben a tekintetben is pontosabb adataink lesznek, mert évtizedről-évtizedre községenkint ki lehet majd mutatni a népszaporodás két tényezőjének, a születési többletnek és a vándorlásoknak hatását a népesség számának alakulására. 3. A népesség születési hely szerint ; a belső vándorlások. A vándormozgalom nagyságának és irányainak megállapítására szolgál a népszámlálásnak az a kérdése, mely a jelenlevő népesség születési helyét tudakolja ; hasonló czélt szolgál, bár inkább közigazgatási vagy jogi szempontból bir fontossággal, a községi illetőség és a honosság kérdezése. Legutolsó népszámlálásunk az utóbbiak közül csak a honosság kérdezésére szorítkozott, mely a jogi népesség megismerése végett szükséges. Az illetőséget azonban legutolsó népszámlálásunk már nem is kérdezte, mert annak fogalma meglehetős bizonytalan s a születési hely tudakolása a vándormozgalom megállapítása szempontjából teljesen elegendő, sőt biztosabb alapot nyújt a vándormozgalom megismerésére, mert a ki például nem helyben született, annak valamikor okvetlenül be kellett vándorolnia, mig a ki nem helybeli illetőségű, lehet helybeli születésű, tehát nem bevándorlott. Sajnos, hogy előbbi népszámlálásaink e tekintetben az illetőség bizonytalanabb alapjára helyezkedtek, úgy hogy a régebbi adatokkal való összehasonlítás, ott a hol a régebbi népszámlálások a részletezéseket az illetőség alapján tették meg, bizonyos nehézségekbe ütközik. Általánosságban meg van azonban törvényhatóságonkint a népesség megoszlása a születési helyek főcsoportosítása szerint, úgy hogy itt a 10 év alatti változásokat megfigyelhetjük. A 9. sz. tábla (1. a 22. lapon) törvényhatóságonkint adja az idevonatkozó 1890.