1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - B) Lakóházak és lakásviszonyok

33* hogy ismét az Alföldön és a Dunán túl jut legkevesebb lakó egy-egy lakószobára (2*9—3*2), legtöbb ellenben a két felvidéki országrészben. A vármegyék közül a szélsőségeket (nem szólva a társországokról, a hol mint láttuk, általában rosszabbak a lakásviszonyok) egyrészt Zólyom (4*4), Trencsén (4*3), Ung (4*3), Bereg (4*i) és Sáros (4'o), másrészt Háromszék (2'7), Baranya, Tolna, Brassó, Szeben (2'8), Esztergom, Bács-Bodrog és Udvarhely (2*9) képviselik ; míg tehát a legkedvezőtlenebb arányszámokat felmutató vármegyék mind a felvidéken vannak, a legkedvezőbb lakásviszonyokkal biró vármegyék között alföldi és dunántúli vármegyéken kivül feles szjámmal találunk erdélyi székely és szász vármegyéket is. Egyébként a Királyhágón túl is akad néhány vármegye (Kolozs, Szolnok-Doboka), a hol az egy lakószobára eső népesség majdnem eléri a négyet. A városoknak a lakásviszonyok tekintetében feltétlenül kedvezőbb helyzete ezekből az arányszámokból tűnik ki leginkább. Városi törvényhatóságainkban a lakószobák átlagos népessége csak 2"4 lélek, mig a vármegyékben 3'5. Legkedvezőbb az arányszám Fiúméban (1*9) és Eszéken (2*o) ; legkedvezőtlenebb pedig, mint már előbbi adatainkból is nyilvánvaló : Hódmező-Vásárhelyen (3*i), Szegeden (3'i) és Kecskeméten (3-o). Budapest arányszáma az átlagon áll (2*4) ; ez az arányszám azonban nagy szélsőségeket takar, a mi csak úgy tűnnék ki, ha kerületek és városrészek szerint mutatnók be az adatokat, a mi már kivül esik feladatunk körén. Népszámlálás.