1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - A) Az 1900. évi népszámlálás előkészítése ós végrehajtása

A népszámlálásnak itt vázolt szervezetét a szövegben idézett külön rendeleteken kivül az általános utasítás állapította meg, melynek szövegét minden számlálóbiztos s a népszámlálás körül közreműködésre hivatott egyéb helyi közeg megkapta. Hogy azonban e szervezet minél jobban működjék, s úgy a végrehajtással megbízott közegeknek, mint a nagyközönségnek érdeklődése minél jobban felkeltessék, arra a népszámlálás tényleges foganatosításáig még számos kisebb-nagyobb jelentőségű intézkedés történt. Legfontosabb ezek közül a kereskedelemügyi minister úrnak az az elhatározása, hogy a m. kir. központi statisztikai hivatal tisztviselői minden törvényhatóságnál, a törvényhatóság székhelyén értekezletet tartsanak a népszámlálás körüli teendők megbeszélése s a helyi végrehajtásban résztvevő közegek beoktatása végett. Ezeknek a helyszíni eljárásoknak, melyek sorából csupán Alsó-Fehér vármegye maradt ki, két irányban is megvolt a hasznuk : egyfelől a helyi közegek készültségét és tájékozottságát határozottan emelték, másfelől a helyi viszonyok megbeszélése során olyan vitás részletkérdéseket is felvetettek, melyek szabályozásáról az általános utasítás nem gondoskodott, s a melyeket azután pótlólag külön kellett egyöntetűen rendezni. A statisztikai hivatal november hó 30-án 6.262. sz. alatt bocsátotta ki ezeket az utólagos felvilágosításokat, magyarázatokkal szolgálva minden olyan kérdésben, a melyet az általános utasítás nem szabályozott, vagy a melynél az általános utasítás rendelkezései itt-ott nem helyesen magyaráztattak. Nagy mértékben hozzájárult a népszámlálással megbízott közegek tájékozottságának emeléséhez a »Közigazgatási Könyvtár« czímű vállalatban megjelent s dr. Vízaknai Antal ministeri tanácsos, a hivatal aligazgatója (akkor min. osztálytanácsos s a népszámlálási ügyek előadója) által szerkesztett kiadvány, mely a népszámlálási utasításokat tüzetes indokolásokkal közölte, s így minden rendelkezés czélját ismertetvén, azok helyes felfogását nagyban előmozdította. Ez a könyv — mely mintegy 8000 példányban terjedt el — példa gyanánt nagyobb számú kitöltött számlálólapot és egyéb felvételi mintát is közölt, a legkülönbözőbb foglalkozási és egyéb életviszonyok köréből. A népszámlálás legnehezebb része a vele egybekapcsolt iparstatisztika lévén, a statisztikai hivatal nemcsak helyszíni eljárásainál fordított különös gondot a számlálólap iparstatisztikai kérdéseinek tüzetes megbeszélésére, hanem 6.400. sz. köriratával felhívta a törvényhatóságok figyelmét arra is, hogy az ipartestületekkel lépjenek érintkezésbe s az ő közreműködésükkel igyekezzenek hatni az iparosokra, hogy a felvétel iparfejlesztő czélzatait megértvén, az adatszolgáltatásban teljes buzgósággal s az igazság szeretetével vegyenek részt. Minthogy pedig a budapesti nagyipari vállalatok munkásai részben a Budapest körüli falvakban laknak s onnan járnak be napi munkájukra a fővárosba, Budapest iparstatisztikájának teljessége érdekében 6.422. sz. alatt a statisztikai hivatal a Budapest körül lévő járások népszámláló közegeit külön is kioktatta a számlálólap iparstatisztikai részének helyes kitöltésére. A nagyközönség érdeklődését és buzgólkodását volt hivatva felkelteni a törvényhatóságokhoz 6.354. sz. alatt kibocsátott az a rendelkezés, hogy deczember hó második felében minden városban és községben az ott szokásos hirdetési módon (falragaszok, hírlapi hirdetmények, dobszóval való közhírré tétel stb.) hívják fel a közönség figyelmét a közelgő népszámlálásra, nyugtassák meg annak czéljai iránt s világosítsák fel a népszámlálás körüli teendőiről. E hirdetménynek szövegét is a statisztikai hivatal szerkesztette meg, hogy minden fontos tudnivaló felvételét biztosítsa. Hasonló tartalmú tájékoztatót tétetett közzé a budapesti napilapoknak karácsonyi számaiban is, melyek inkább el szoktak terjedni és figyelmesebben olvastatni, mint egyéb uj ságpéldányok. Mint negatívumot megemlíthetjük végül, hogy a népszámlálást előkészítő szokásos intézkedések sorából ezúttal egy elmaradt : a házak újraszámozása. A tapasztalat ugyanis azt mutatta, hogy a házszámozásban éppen a népszámlálás idején beálló változás inkább zavarólag hat s nemhogy a művelet teljességét biztosítaná, hanem ellenkezőleg arra vezethet, hogy egyes lakóházak az összeírásból kimaradjanak, vagy megfordítva, kétszer is számbavétessenek. 3. A népszámlálás végrehajtása és tanulságai. Az 1900. év utolsó napjainak enyhe időjárását a deczember 31 és január 1 közti éjjelen csikorgó hideg váltotta fel, országos havazással. A havazás megszűntével a légnyomás emelkedett, s január 10-ig, tehát a népszámlálás végrehajtására kitűzött idő leteltéig állandóan száraz, kemény hideg uralkodott. Az ország délkeleti hegyvidékein —30 C. fokot jegyeztek fel, mint minimumot (Botfalu, jan. 10.), északon —19'2 fokot (Árvaváralja, jan. 6.), az Alföldön —24'5 fokot (Debreczen, jan. 10.), a Dunántúl —20.1 fokot (ögyalla, jan. 9.), sőt az Adriai tenger mellékén is —8'5 fokra szállt le a hőmérő (Fiume, jan. 5.). Ügy látszott eleinte, hogy igazolást nyer az az aggodalom, mely az évfordulót éppen a január első napjaiban beállni szokott kemény hideg miatt nem tartotta alkalmas időpontnak a népszámlálásra : mégis, az eredmény azt mutatta, hogy e szokatlan nagy hideg sehol sem okozott érdemleges fennakadást a népszámlálás végrehajtásában. Csupán a tengermellékről, Fiúméból érkeztek panaszok e tekintetben : ott a rendkívül zord időjárás egyebek közt azzal a hátránynyal járt, hogy a népszámlálásnál alkalmazott személyzet egy része megbetegedett, s a végrehajtásnál, főleg azonban a népszámlálási anyag helyi felülvizsgálatában ez okozott nehézségeket. Az előkészítés gondosságának daczára is százával érkeztek január első felében a statisztikai hivatal-