1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - A) Az 1900. évi népszámlálás előkészítése ós végrehajtása

17* vonal húzásával kellett megadni a választ, hanem a megfelelő kérdésekre irásos feleletet kell adni. Legnagyobb módosulása azonban a házi gyüjtőívnek, hogy a lakáshoz tartozó, de ideiglenesen távollévő egyéneknek nemcsak számát tudakolja, hanem megnevezését is, a nemre, korra, foglalkozásra, a távollét okára és helyére vonatkozó adatokkal együtt. E kérdésekhez természetesen kezdetben sem fűződtek nagy igények, nevezetesen nem lehetett azt remélni, hogy a távollévők statisztikájára nézve ezek az adatok csak megközelítőleg pontos tájékoztatást is nyújthatnak : czéljuk inkább ellenőrző természetű volt, s főérdemük abban keresendő, hogy ezzel is világosabb útmutatást lehetett adni az ideiglenesen távollévőknek a tartózkodási helyen való felvétele iránt. A községi gyüjtőiv a házi gyüjtőiv II. részének házanként és utczánként, a járási összesitőiv pedig ugyanezen adatoknak községenként, illetve pusztánként és egyéb lakott helyek szerint való ismétlése. A czél mind a két összesítőívnél ellenőrző természetű, hogy e réven is kideríthető legyen, ha valamely ház vagy puszta stb. kimaradt az összeírásból. A járási összesítőívek adatai alapján történt a népszámlálási előzetes eredmények összeállítása is. E felvételi mintákhoz Budapest székesfővárosban még lakásboriték is járult, az egy-egy lakáshoz tartozók számlálólapjainak összegyűjtésére. E lakásboríték egyfelől a nagy városokban különösebb fontossággal biró lakásstatisztika czéljait szolgálta, s ezért a lakás fekvésén, helyiségeinek megnevezésén és számán kivül tudakolta azt is, hogy ha a lakás esetleg üresen áll, mi annak az oka ; másfelől a házasságok termékenységének vizsgálatára is kiterjeszkedett, a mennyiben a lakásban tartózkodó házasfelek életkorát, esküvőjük idejét, élve született és még életben levő gyermekeik számát is kérdezte. Maga a számlálólap — mint már az előző népszámlálásnál is — Budapesten azzal a kérdéssel bővült, hogy »mióta tartózkodik Budapesten ?«, az eljárás pedig annyiban volt kivételes, hogy a székesfővárosban nem csupán a jelenlévő, hanem az ideiglenesen távollevő népességről is egyéni számlálólapokat kellett kiállítani, s ezeknél a Budapestről való távollét tartamát és okát is kitüntetni. A népszámlálási anyagnak Budapesten e czímeken való gazdagítása a székesfőváros kívánságára történt, s az így nyert adatokat is a fővárosi statisztikai hivatal dolgozta föl. Eltért a rendes felvételi mintáktól, illetőleg a számlálólaptól a Jcatonai számlálólap is, de csak annyiban, a mennyiben a foglalkozási kérdéseket a katonai hivatásnak megfelelően máskép szövegezte, az ipar-forgalmi népességre vonatkozó kérdőpontokat természetszerűen elhagyta, a számlálólap többi kérdéseit pedig felbontotta alkérdésekre, úgy hogy a választ a szokásos katonai rövidséggel lehessen megadni. b) A népszámlálás szervezete. A népszámlálás szervezetének főbb irányelveit már a népszámláNépszámlálás. lásról intézkedő 1899. évi XLIII. t.-cz. kijelöli, kimondván, hogy a számlálás 1900. deczember 31-ike és 1901. január l-e közti éjfél időpontjában létező állapot szerint január 1. és 10. közt hajtandó végre, a törvényhatóságok első tisztviselőjének felügyelete alatt, a községi elöljáróságok és az e czélra alkalmazandó számláló-biztosok közreműködése mellett, az állam által ingyen szolgáltatott nyomtatványokon, de a számlálóbiztosok díjazásának, és a végrehajtásnál felmerülő egyéb költségeknek a községek terhére való kirovásával. Lényeges újítás ebben a számlálóbiztosok díjazásának kimondása, a mi különben már az 1897. évi XXXV. t.-cz. 8. §-ából is folyik. Hogy a számlálóbiztosok díjazásáról s általában a népszámlálás körül felmerülő költségekről a községek már idejekorán gondoskodhassanak, a kereskedelemügyi minister úr 1900. évi május hó 2-án 2496. sz. a. figyelmeztette a törvényhatóságok útján a községeket, hogy 1901. évi költségelőirányzatukba e czímeken megfelelő összegeket vegyenek fel. A szervezet főkérdéseit a már említett Általános Utasítás szabályozza. Bár a végrehajtás fölötti felügyelet a törvény értelmében is a törvényhatóság első tisztviselőjére volt ruházva, az utasítás a teendőket igyekezett úgy szétosztani, hogy fölösleges czentralizáczió mellőzésével minden közeg csak oly munkával terheltessék, a melyet a maga hatáskörében a legjobban elvégezhet. A törvényhatóság első tisztviselőjének az általános felügyeleten kivül az a teendője volt, hogy kijelölje a törvényhatósági központi és járási tisztviselők közül azokat, a kiket a népszámlálási ügyek előadásával vagy intézésével meg fog bizni ; ezekkel tartott értekezleten győződjék meg, hogy teendőiket kellően elsajátították-e, s végül, hogy a számlálókerületeket megfelelő napidíj- és munkadíj fokozatokba sorozza (erről 1. alább). Fölmentetett tehát a törvényhatósági központ attól a terhes közvetítéstől, hogy a népszámlálási nyomtatványokat községei közt szétoszsza, miután a statisztikai hivatal sokkal egyszerűbben, — a kettős küldözgetés elkerülésével — közvetlenül a községekhez iránjáthatja a nyomtatványokat ; fölmentetett a számlálókerületek megalakítása és a biztosok kinevezése alól is, miután a helyi viszonyokkal ismerős járási főszolgabíró (vagy városi polgármester) közelebbről és jobban megtudja ítélni, hol mekkora számlálókerület alakítandó, s mely legalkalmasabb egyéneket lehet számlálóbiztosul kinevezni ; fölmentetett végül a népszámlálási anyag begyűjtése és felülvizsgálása alól, mert teljes lehetetlenség, hogy egy vármegye nagy anyagában a helyi viszonyokkal nem ismerős központi tisztviselő tudjon oly hibákat igazítani, a miket a helyi közegek észre nem vettek. A teendőknek ez a deczentralizálása a népszámlálásnál nagyobb hatáskörhöz juttatta a járási főszolgabirákat, s a helyi irányítással és felülvizsgálattal elsősorban megbízott községi és körjegyzőket ; ez utóbbiak számlálóbiztosokká csak ott voltak 2*