1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)
I. Általános jelentés - A) Az 1900. évi népszámlálás előkészítése ós végrehajtása
kínevezhetők, a hol más alkalmas egyén egyáltalán nem akadt e tisztre. A számlálókerületek megalakítására az utasítás főleg azt a korlátozást szabta elő, hogy különböző körhöz tartozó községek egy kerületbe ne soroztassanak, továbbá hogy egy kerület se legyen nagyobb mint akkora, hogy abban a számlálóbiztos teendőit január hó 1—10. között, illetőleg ha a számlálóbiztos., tanító, az össze rásra az 1897 : XXXV. t.-cz. 8. §-ában iskolai szünetül engedélyezett 6 köznapon át elvégezhesse, végül, hogy 300 léleknél kevesebb és 800 léleknél több egy kerületre lehetőleg ne jusson. E határok közt a járási főszolgabíró a helyi viszonyok mérlegelésével szabadon járhatott el a számlálókerületek megalakításánál ; elhatározására természetesen befolyással birt az a körülmény is, hogy helyenkint hány számlálóbiztosul alkalmas egyén akad. Számlálóbiztosúl az erre kis- és nagyközségekben kötelezett tanítókon kívül oly kellő értelmiségű egyéneket kellett alkalmazni, a kiket hivatásbeli lekötöttség a népszámlálási munkálat teljesítésében nem akadályoz : szükséges volt azonban, hogy a számlálóbiztos magyarul feltétlenül tudjon, miután a fölvételre szolgáló összes nyomtatványok magyarúl voltak szerkesztve, de kellett értenie a kerületében esetleg használt egyéb nyelveket is, hogy a magyarul nem tudó egyénekhez a kérdéseket azok saját nyelvén intézhesse. A számlálóbiztosok díjazása ezúttal volt először szabályozva s a látszólag bonyolult eljárás a gyakorlatban eléggé bevált. A számlálóbiztosok a következő díjakra tarthattak igényt : a) fuvardíjra, ha ez szükségessé vált ; b) készkiadások megtérítésére (Írószerek, közlekedési eszközök stb.) ; c) napidíjra, ha a vármegye vagy a járás székhelyére a népszámlálás ügyében berendeltetik; d) egy napidíjra a népszámlálási felvételi mintáknak és utasításoknak tanulmányozásáért; e) napidíjakra, vagy pedig a munka mennyisége szerinti díjazásra a tulajdonképeni népszámlálási munkálat foganatosításáért. A napidíj és a munka mennyisége szerint való díjazás közül a számlálóbiztos tetszése szerint választhatta a neki előnyösebbet; ha azonban a munka mennyisége szerint kiszámított díj háromnegyed részét sem tenné a napidíjak szerint esedékes összegnek, akkor csak úgy kívánhatta a napidíj szerint való jutalmazást, ha igazolni tudta munkájának lassúságát. Ez a vagylagos megállapítás azért volt szükséges, hogy így lehető igazságosan kiegyenlítessenek azok a nagy különbségek, a mik egyfelől egy és ugyanazon községben is a különböző számlálókerületek helyi viszonyai, másfelől a különböző számlálóbiztosok ügyessége és munkaképessége közt fenforognak. Csupán napidíjjal való jutalmazás tán a munkálat indokolatlan elnyujtására vezetett volna ; csupán a munka mennyisége szerint való díjazás igazságtalan lett völna azokkal szemben, a kik szétszórt népességű nagyobb területeken működnek. A napidíjosztályok következők voltak : 3, 4, 5 és 6 korona ; a munka mennyisége szerinti díjazás egységtételei pedig — minden egyes számlálólap és házi gyüjtőív után — 4, 5, 6, 7, 8, 9 és 10 fillér. Vármegyékben az alispán, városi törvényhatóságoknál a közgyűlés sorozta be a számlálókerületeket a napidíj és munkadíj fokozatok valamelyikébe (mindegyikre úgy a napidíjat, mint a munkadíjat megállapítva), változóan a községek (vagy város) vagyoni viszonyaihoz s a végrehajtásnak a helyi viszonyoktól függő nehézségeihez képest. A besorozás ellen az érdekelt községek 4 héten belül felszólalhattak, s az alispán esetleges elutasító határozatát a kereskedelemügyi ministerhez felebbezhették meg. Három koronánál kisebb napidíjat vagy 4 fillérnél kisebb munkadíjat megállapító határozathoz szükségszerűen a kereskedelemügyi minister jóváhagyása volt kikérendő, 6 koronánál nagyobb napidíj és 10 fillérnél magasabb munkadíj megállapításához pedig a belügyminister hozzájárulása is. A számlálóbiztosoknak ilyképen megállapított díjai a népszámlálási munkálatnak befejezte után voltak kifizetendők, de csak a kiérdemült összeg háromnegyed része erejéig ; a hátralékos egynegyed részt csak akkor folyósították, mikor a népszámlálási anyag felülvizsgálata során a statisztikai hivatal a számlálókerület anyagát rendben lévőnek találta. A népszámlálási nyomtatványokat, mint már említettük, a m. kir. központi statisztikai hivatal közvetlenül küldötte meg a községi és körjegyzőknek, illetve a városi polgármestereknek, a számlálólapokat és házi gyüjtőíveket már előre ellátva a vármegye, nagyobb városokban a város nevével is. A nyomtatványszükséglet előzetes számítás útján állapíttatott meg, a szükségszerű elkallódásra is bizonyos százalék tekintetbevételével ; hogy azonban nyomtatványhiány miatt a számlálás foganatosítása fennakadást ne szenvedjen, ezenkívül a járási főszolgabirák is megfelelő tartalékot kaptak a nyomtatványokból, hogy az esetleg felmerülő váratlan szükségletet ebből lehessen fedezni. A felvételi nyomtatványok ezúttal kizárólag magyar nyelven (Horvát-Sziavonországokban horvátul) állíttattak elő ; a számlálólapok kitöltésére vonatkozó utasítások azonban német, tót, oláh, ruthén, olasz, horvát és szerb nyelven is, hogy egyfelől a magyarul nem tudó népességnek az a része, mely a számlálólapokat maga tölti ki, saját anyanyelvén találja meg a kellő tájékoztatást, másfelől pedig a számlálóbiztos is a lakosság anyanyelvén magyarázhassa meg a számlálólap kérdéseit. Minthogy számlálóbiztosul csak oly egyént lehetett alkalmazni, a ki magyarul tud, a számlálóbiztosnak a nyomtatványokat is magyar nyelven kellett kitöltenie ; ha azonban a családfő (háztulajdonos stb.) maga töltötte ki a számlálólapokat, ezt nem magyar nyelven is megtehette. A népszámlálás foganatosítására, főképen annak az elvnek szigorú keresztülvitelére, hogy a számlálás a deczember 31-ike és január 1-je közti éjfél időpontjára vonatkozzék, az utasítás jórészt már a I korábbi népszámlálásoknál érvényben volt szabályo-