1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

208* Az adatok természetéből folyik tehát, hogy nem azt tüntetik fel, hogy az egyes törvényhatóságok területén hány és milyen terjedelmű földbirtok van, hanem azt, hogy a népszámlálás idején az egyes törvényhatóságok területén hány egyén tartózkodott, a kinek háza vagy földbirtoka volt, földbirtokot haszonélvezetben vagy haszonbérben bírt, tekintet nélkül arra, hogy a ház vagy földbirtok abban a vármegyében fekszike, a melyben a tulajdonos, illetőleg a haszonélvező vagy bérlő összeiratott, vagy pedig más törvényhatóságban, mert a számlálólapok kitöltéséhez kiadott népszámlálási utasítás értelmében a házbirtokra, valamint a földbirtokra és bérletre vonatkozó adatok bejegyzésénél nemcsak a községben, hanem az azon kívül fekvő ház- és földbirtokot, illetve bérletet is figyelembe kellett venni. A követett eljárás mellett természetesen elég gyakran előfordult az az eset is, hogy az összeírt egyénnek ott, a hol a népszámlálás időpontjában tartózkodott s a hol tehát számbavétetett, birtoka egyáltalán nem is volt, hanem egészen más törvényhatóságban. Nyilvánvaló tehát, hogy a népszámlálás, midőn a szóbanforgó adatok gyűjtésére kiterjedt, nem a magyar földnek, hanem a magyar népnek birtokviszonyait kívánta megállapítani. Nem a földet részletezi a birtokok terjedelme szerint, hanem a népet osztályozza birtokosokra és birtoktalanokra, a birtokosoknál természetesen néhány nagy kategória szerint a birtok terjedelmét is kimutatva. A czél tulaj donképen tehát az volt, hogy egyéni bevallások alapján a lakosság társadalmi s vagyoni tagozódásáról szereztessék valamely kép. önként értetődik, hogy azért ez adatok nyomán bizonyos következtetést lehet vonni arra nézve is, hogy a földbirtok megoszlása, tömörülése mint befolyásolja a társadalom tagolódását, minő kölcsönhatásban van az ipar alakulásával, a kereskedelem fejlődésével s egyáltalán egy oly agrikultur államban, mint a minők mi vagyunk, mily szoros összefüggés van a népesség birtokviszonyai s a társadalmi, kulturális, politikai, közgazdasági s egyéb életviszonyok között. Ez általános s főként az adatok megértését czélzó észrevételek után elsősorban is a 112—115. számú táblák alapján a házbirtokra vonatkozó adatok ismertetésére térünk át. Megemlítjük azonban, hogy nemcsak a keresők, hanem az oly eltartottak ház- és birtokviszonyai is figyelembe vannak véve, kik kiskorúságuknál fogva vagy egyéb okból nem keresők ugyan, de van telekkönyvileg saját nevükre írt házuk vagy házrészük, vagy földbirtokuk. A viszonyítása ez adatoknak azonban itt a szövegben a táblás résztől eltérőleg nem az össznépességhez, hanem csak a kereső népességhez történt, tekintettel arra, hogy igen kevés lehet azoknak az eltartottaknak száma, a kiknek akár háza, akár földbirtoka van. Adataink szerint 1900-ban a Magyarbirodalomban 2,774.386 egyénnek, vagyis a kereső népesség 31'4

0/

0-ának volt ház-, illetve házrészbirtoka. Közjogi alkatrészek szerint Horvát-Szlavonországokban a kereső népesség nagyobb arányának és pedig 32-i°/

0-ának volt háza vagy házrésze, míg az anyaországban csak 27'2°/

0-ra rúgott a szóbanforgó arányszám. Tévedés volna ez adatokból a társországok népességének kedvezőbb anyagi helyzetére következtetni ; a jelenség magyarázatát tisztán a népességnek a két helyen eltérő foglalkozása adja meg. Ugyanis, mint látni fogjuk, a házbirtokosok legnagyobb hányada az őstermelők közül kerül ki, már pedig az előző fejezetek folyamán elégszer rámutattunk arra, hogy a Dráván túl a népesség túlnyomó része e foglalkozáshoz tartozik. Az egyes foglalkozásokhoz tartozó népesség házbirtokviszonyainak megvilágítására szolgáljon a következő kimutatás, mely szerint az egyes foglalkozási főosztályok szerint : Foglalkozási főosztály Ház-, illetve házrészbirtokos volt Foglalkozási főosztály Magyarországon Horvát-Szlavonországokban Foglalkozási főosztály szám szerint az e foglalkozású kereső népesség m o ü szám szerint az e foglalkozású kereső népesség az összes házbirtokosok Foglalkozási főosztály szám szerint %-ában szám szerint %-ában Őstermelés 1,926.731 38-s 79-e 315.35? 28-s 89-2 Bányászat,ipar és forgalom 302.959 21-s 12-6 25.567 21-s 7-s Közszolgálat és szabad foglalkozások 43.641 22-4 1-8 3.270 16-s Ót Véderő 3.340 2-!) O-i 624 4*o 0-£ K. m. n. napszámosok... 64.733 23-2 2-7 2.398 15-0 0-7 Házi cselédek 7.811 2-1 0-.i 409 1-8 O"! Egyéb és ismereti, fogl.... 71.620 38-2 3-0 5.926 37-e 1-7 Összesen 2,420.835 32-1 lOO'o 353.551 27-2 100-E A ház-, illetve házrészbirtokosok túlnyomó része tehát, mint a fenti adatok mutatják, az őstermelők közül kerül ki. Az őstermelőknek ezt az erős túlsúlyát a ház-, illetve házrészbirtokosok közt főként az indokolja, hogy míg az őstermelők főként a vidék népességét alkotják, a hol bőven és olcsón áll rendelkezésükre terület lakásépítés czéljából, addig a többi foglalkozásokhoz tartozó egyének túlnyomó részének lakóhelye a város, a hol a szűk határok közt mozgó területi viszonyok az embereket a nagyobb házakban való együttes lakásra kényszerítik. Hogy a lakóhely mily erősen befolyásolja a népesség házbirtokviszonyait, nyilvánvaló lesz a következő táblázatból, mely szerint : Közjogi alkatrész A ház, illetve házrészbirtokosok száma volt Száz ház-, illetve házrészbirtokos közül jutott Közjogi alkatrész a tjv. városokban a vármegyékben Száz ház-, illetve házrészbirtokos közül jutott Közjogi alkatrész szám szerint a kereső népesség az e csoportba tartozók szám szerint a kereső népesség az e csoportba tartozók o SH •Í« p. ri a vármegyékre Közjogi alkatrész szám szerint %-ában szám szerint °/

0-ában O tä » a vármegyékre Magyarország 100.353 5-s 4-1 2,320.482 15-í 95-s 13-0 36s Horvát - Szlavonországok 7.465 6-e 2-1 346.086 15-0 97-0 14-1 28-s Magyarbirodalom 107.818 5-« 3» 2,666.568 15-4 96-1 13-1 35-0