1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

193* az egoisztikus motívumoknak érvényesülésére nagy tér nyílik. A subjektiv okok, a melyek az adatszolgáltatás hézagosságát eredményezték, kétségkívül nagy mértékben érvényesültek azoknak az egyéneknek körében is, kik válaszoltak a munkabérre vonatkozó kérdésekre, miért is teljesen jogosult a feltevés, hogy az adatok jó része már ebből a szempontból sem állja meg a szigorú bírálatot. Nem szabad továbbá feledni, hogy a munkásságban a mai szocziális áramlatok folytán nagy az elégületlenség, folytonos ennek következtében a béremelés iránt való küzdelem, s lehet mondani, hogy minden eszközt felhasználnak törekvéseik igazolására.Különösen, ha figyelembe veszszük még az 1900 év körüli válságos gazdasági viszonyokat, alig szenvedhet kétséget, hogy igen gyakori volt az eset, a midőn a munkások önérdeküktől vezettetve nem vallották be híven a szóbanforgó adatokat. Egyáltalán nem meglepő tehát, ha ily körülmények között az egyéni bevallás eredményre nem vezetett. Tényleg, ha tanulmány tárgyává teszszük a külföldi munkabérstatisztikát, azt látjuk, sehol sem éltek még e módszerrel, sőt teljesen igazat kell adnunk a belga munkaügyi hivatalnak, mely már az 1896. évi munkabérstatisztikai adatgyűjtésnél, melyet a népesség foglalkozási statisztikájával kapcsolatosan hajtott végre, arra az álláspontra helyezkedett, hogy ily statisztikát más alapon, mint a munkaadóknál vezetett — szinte okirat-jelleggel bíró — munkabérjegyzékek alapján eszközölni nem lehet, mert a munkások egyéni bevallásán alapuló adatoknak ellenőrzése lehetetlen. Minden adatgyűjtésnek megbizhatósága elsősorban is az alkalmazott módszeren nyugszik. Ha már e tekintetben aggályok merülnek fel, akkor a többi okok, a melyek veszélyeztetik esetleg az adatoknak teljességét, pontosságát, vagy zavarólag hatnak az eredmények megítélésénél, könnyen téves következtetésekre vezethetnek stb., csak másodrendű jelentőséggel bírnak. Láttuk, hogy az 1900. évi népszámlálásnak munkabérstatisztikai része már a módszer szempontjából súlyos kritika alá esik. De ezenkívül vannak egyéb tények is, a melyek a mellett szólnak, hogy a nyert eredmények, ha különben megbízhatók is lennének, úgy tudományos, mint különösen gyakorlati czélokból csak a legnagyobb fentartással volnának felhasználhatók. Már az 1900. év vége ily adatgyűjtés eszközlésére nem volt szerencsés. Gazdasági életünk teljesen pangott, ennek következtében rendkívül sok vállalat csak üzemmegszorítással és munkabérleszállítással tudta magát fentartani. Az akkori munkabérek tehát normális viszonyoknak nem feleltek meg s így ha még talán szimptomái is az akkori kedvezőtlen gazdasági helyzetnek, nem alkalmasak arra, hogy belőlük a múltra következtetést vonhassunk, avagy ezek alapján jövő intézkedések foganatosítása czéloztassék akár az állam, akár a társadalom részéről. Minthogy pedig egy heti bérösszeg alapján határoztatott meg Népszámlálás. a napi munkabér, a helyzet a valóságnál még kedvezőtlenebb. Ép az említett okok folytán nagy számmal voltak azok a munkások, a kik ez időpontban legfeljebb két-három napi munkához jutottak, ez volt heti keresményük s így a napi munkabérátlag-képzés teljesen hamissá vált. Oly körülmény ez, a mely már maga majdnem lerontja az adatok értékét. Nagy hibája továbbá a szóbanforgó adatoknak, hogy nincsenek tagolva kis- és nagyipar szerint, már pedig alig kell bővebben indokolni, hogy a munkabérek alakulása nagyon eltérő a két kategóriában. Továbbá a segédszemélyzetnek a munkabér alakulása szempontjából teljesen heterogén elemei : a segédek, szakképzett munkások s egyéb munkások s napszámosok össze vannak foglalva, úgy hogy az adatok ennek folytán tulaj donképen még csak megközelítő képét sem nyújtják a tényleges helyzetnek. Mindezeket figyelembe véve leghelyesebbnek véltük, hogy az adatoknak, a melyek a munkabérnek legfeljebb egyes nagyobb iparcsoportok szerint való eltérő viszonyaira mutatnak reá, tudományos ismertetését, minden téves irányú következtetés elkerülése czéljából, mellőzzük. A mi az alkalmazott segédszemélyzet munkaidejére vonatkozó adatokat illeti, sok tekintetben ezek is oly elbírálás alá esnek, mint a munkabérre vonatkozók. Az adatszolgáltatás itt kis különbséggel még hézagosabb. A tisztviselők közül 10.817-en, vagyis 60'i°/

0 az ipari művezetők, előmunkások és altisztek közül 8.360 -an, azaz 52*5°/o> egyéb segédszemélyzet köréből pedig 250.566-an, a mi 55'3°/

0-nak felel meg, adtak választ e kérdésre. Abból a feltevésből indulva ki, hogy az egoisztikus motívumok itt oly nagy erővel nem érvényesültek, az adatokat e kötetbe is felvettük iparágak szerint részletezve a nemek megkülönböztetésével. Az eredmények megtalálhatók a 99. és 100. sz. táblákban és pedig úgy abszolút számokban, mint a megfelelő viszonyszámokban. 7. Mellékfoglalkozások. A mai társadalmi s gazdasági élet egyik főjellemvonása a munkamegosztás minél messzebb menő alkalmazása. Bármily nagy is ez irányban a haladás, mégis még mindig elég távol vagyunk attól, mintha a munkamegosztás oly erősen érvényesülne, hogy az egyes egyének által űzött foglalkozás szigorúan körvonalozott volna. Nem ez a helyzet különösen ott, a minők a mi viszonyaink is, a hol erős az átmenet a sok tekintetben még a család körében űzött őstermelésről az iparra. Ily körülmények közt igen gyakran megesik, hogy az egyén midőn új foglalkozáshoz kezd, nem szünteti meg a régit, ezt tovább folytatja, sőt ez képezi főkeresetforrását s az új foglalkozást csak mellékesen űzi. Vagy pedig az ellenkezője történik : új foglalkozása válik élethivatásává s az előbbi foglalkozás csak mint mellékfoglalkozás bir rá nézve jelentőséggel. De ezenkívül a foglalkozások ily összetalálkozását számos egyéb körülmény 13*