1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)
I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása
194* is okozza, sot — a mi a legérdekesebb — a legellentétesebb okok mozdítják elő a mellékfoglalkozások terjedését. így mellékfoglalkozás után nézni készteti az egyének jó részét a jövedelem kiegészítésének szükségessége a megélhetés biztosítása czéljából, de' viszont gyakori eset, hogy a vállalkozási kedv intenzivebbé válásának eredménye a mellékfoglalkozás, mint például ha földbirtokos gyárat, ipartelepet alapít, tisztviselő gazdálkodni kezd stb. Mindezeken kívül az átmenet a kisiparról a nagyiparra, a szoros kapcsolat az egyes iparágak közt, valamint a munkaerő és időnek esetleges ki nem használása egy foglalkozással s egyéb hasonló körülmények mind oly tényezők, a melyek nagy mértékben hozzájárulnak, hogy a társadalom-gazdasági termelésben aktív szereppel bíró egyének igen gyakran nem egy, hanem két, sőt több foglalkozás keretén belül törekszenek érvényesíteni munkaképességüket. Alig kell bővebben indokolnunk, hogy ily körülmények közt a népesség társadalmi és gazdasági viszonyairól tisztán a főfoglalkozás alapján teljes képet alig nyerhetünk s csakis a mellékfoglalkozások ismeretével lehet elbírálni az egyes foglalkozásoknak gazdaság-társadalmi jelentőségét. Foglalkozási statisztikánk részéről a mellékfoglalkozásokat első izben az 1890. évi népszámlálás vette figyelembe, de ez adatok nagyon egyoldalúak voltak, a mennyiben az iparstatisztika teljesebbé tétele végett csak a népesség ipar-forgalmi mellékfoglalkozásaira szorítkoztak. Az 1900. évi népszámlálás azonban már felölelte az összes mellékfoglalkozásokat s igy egységes és a lehetőség szerint teljes anyagot nyújt a kérdés elbírálására. Az adatok ismertetése előtt röviden még vázoljuk azokat a nehézségeket, a melyekkel a foglalkozási statisztika eme részének meg kell küzdenie. Bármily szorosan is írassék körül a mellékfoglalkozás jellege, hogy t. i. ez nem egyéb, mint oly foglalkozás, a mely rendszeresen vagy legalább az év számottevő részében akár a főfoglalkozással egyidejűleg, akár ezzel felváltva űzetik s az egyénnek fő vagy rendes foglalkozásához képest figyelembevehető jövedelmet hoz, vagy rá nézve megtakarítással jár, mégis ez adatgyűjtés teljességét és pontosságát nem érhetjük el. Igen gyakran előfordul ugyanis, hogy oly esetben, midőn valakinek több foglalkozása van, de azok a jövedelem alakulása szempontjából egyenértékűek, nem igen lehet eldönteni, hogy melyik tekintessék fő- s melyik mellékfoglalkozásnak. Továbbá a szub jektív okok, mint nemtörődömség, közönyösség, szégyenérzet stb., a melyek még a főfoglalkozás tudakolásánál is nagy szerepet játszanak, itt még nagyobb erővel érvényesülnek. Ezenkívül annak nem tudása, hogy a folytatott foglalkozások nem azonosak, vagy hogy a foglalkozás, mely mellékesen űzetik, tényleg számba vehető jövedelemmel vagy megtakarítással jár stb., a mellékfoglalkozásokra vonatkozó adatgyűjtésnél szintén jelentékenyen hozzájárul, hogy a nyert eredmények legfeljebb csak megközelíthetik a valóságot, de a maga teljében sohasem tárják fel. Félreértések elkerülése végett / végül rámutatunk arra is, hogy (/adataink tulaj donképen nem arró l tájékoztatnak, hogyTTanv egyénnek "volt valamely'mellekfoglalkozása, han em arrolpho gy \ 1 : ^"glalkozást hányan ííztek mellé kese u. ermészetesen ennek alapján, ha egy egyénnek több foglalkozás képezte mellékkeresetforrását, mindannyiszor figyelembevétetett, a hány mellékfoglalkozása volt. A 101. sz. tábla szerint 1900-ban a Magyarbirodalomban valamely foglalkozás 2,621.768 egyénnek, vagyis a főfoglalkozású kereső egyénekhez viszonyítva ezek 31-B°/o-ának képezte mellékkeresetforrását. Természetszerűleg ez arány a valóságnál valamivel magasabb, mert, a mint említettük, a többes foglalkozások többszörösen szerepelnek, a főfoglalkozású egyének azonban, a kikkel az összehasonlítás történik, csak egyszeresen vannak számbavéve. Közjogi alkatrészek szerint elég éles eltérésaket lehet észlelni ; a míg ugyanis az anyaországban 33-6°/O (2,368.665) volt a szóbanforgó arányszám, addig a társországokban csak 20*1 °/ 0 (253.103). A nagy különbség Horvát-Szlavonországok népese egyöntetűbb foglalkozásaival, vagyis túlerős őstermelő voltával indokolható. Igen érdekes a mellékfoglalkozások alakulása országrészenkint is. Mellékfoglalkozási esetek a főfoglalszám szerint kozások %-ában Duna bal partja 317.019 37» Duna jobb partja 413.296 33O Duna-Tisza köze 311.796 24-1 Tisza jobb partja 256.381 38-t Tisza bal partja 336.277 36-8 Tisza-Maros szöge 271.325 30*6 Királyhágóntúl 461.665 39-5 906 5-1 Magyarország 2,368.665 33-E Horvát-Szlavonországok .. 253.103 20-1 Magyarbirodalom 2,621.768 31'« A két szélsőséget a Királyhágóntúl s a DunaTisza köze képviselik. Igen magas az arányszám a Duna bal partján s a Tisza két partján. HorvátSzlavonországokat a fentebb emiitett különleges viszonyaiknál fogva mellőzve, nem tévedünk, ha ez adatok alapján azt állítjuk, hogy gazdaságilag minél fejlettebb valamely vidék, annál kisebb szereppel birnak a mellékfoglalkozások. Erősen bizonyítanak e mellett a város s vidék szerint tagolt adatok is. Volt ugyanis a mellékfoglalkozással biró egyének száma : a thj. városokban a vármegyékben szám szerint Magyarország 80.282 Horvát-Szlavonországok .. 5.701 Magyarbirodalom 85.983 a főfoglalkozások %-ában 111 12* 11-2 a főfog SZám lalkozások szerint %-ában 2,288.383 247.402 2,535.785 36I 20-« 33-« Még érdekesebbek volnának az adatok, ha a lakóhelyek lélekszáma alapján volnának tanulmány
