1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

190* esztergályosok, kik asztalosműhelyekben alkalmaztatnak, az asztalosok, bádogosok, esztergályosok, fényezők és mázolok, géplakatosok és hajóácsok, kovácsok, kötélgyártók, szíjgyártók stb., a kik valamely gép- vagy hajógyárban teljesítenek szakmunkát stb. Vagyis ily módon, minthogy a segédek, a kik képviselik tulaj donképen elsősorban a szakképzett munkásságot, az egész iparra vonatkozólag a munkásokkal és napszámosokkal együttesen vannak kimutatva, a szakmunkásoknak csak egy részéről vannak adataink. Ez oknál fogva, de kivált esetleges téves következtetések elkerülése végett e helyen tartózkodunk a szóbanforgó adatok ismertetésétől, a melyeket különben megtalálhatni a népszámlálási munkálat V. kötetének 7. sz. táblájában. Nem mulaszthatjuk el az alkalmat viszont, hogy ép tekintettel a szóbanforgó kérdés nagy gazdasági fontosságára, ne hangsúlyozzuk, hogy a jövő népszámlálás alkalmával kellő gond fordítandó arra, hogy az egész szakképzett munkásság minél részletesebb feldolgozást nyerjen. S ezzel áttérünk a munkanélküliség kérdéséjiek tanulmányozására. K mai kor gazdasági jelenségei között alig van fontosabb és figyelemre méltóbb, mint a munkanélküliség. Míg a termelés szűk keretek közt mozgott, inkább csak egy kis kör szükségleteinek kielégítését czélozta, a midőn a kis üzemek vitték a főszerepet, munkanélküliségről, legalább is mint krónikus bajról, alig lehetett beszélni. A viszonyok megváltoztak. A mind nagyobb számmal keletkező tömegszükségletek fedezése a régi termelési forma mellett lehetetlen lenne, a szerepet átvették a nagyvállalatok, a melyek azonban többé nem a helyi szükségletek kielégítésére, hanem a világpiacz számára dolgoznak. Mindez természetszerűleg csakis a termelési technikának megfelelő változásával és pedig elsősorban a gépek mind jelentékenyebb bevonásával a termelésbe jöhetett létre. S ha tagadhatatlan is, hogy a tömegszükségletek folytonos növekedése s újabb és újabb szükségletek keletkezése a termelés folytonos fokozását kívánják, a mi mind több és több munkaerőt igényel, mégis a jelen viszonyok közt a munkátlanok serege folytonosan oly nagy, hogy, a mint tudjuk, a munkanélküliség a legégetőbb társadalmi kérdéssé vált, a melynek orvoslására törekszenek világszerte. Az okokat, melyek létrehozzák, nehéz volna valamennyit e helyen fejtegetni s ha rámutatunk arra, hogy már maguk a gépek az emberi munkaerő felszabadulását eredményezvén, szinte forradalmat okoznak a munkáspiaczon, de e mellett a piacz határai sem lévén szigorúan körvonalazottak, a ter mêlés igen gyakran jelentékenyen meghaladja a fizetőképes fogyasztást, minek folytán ha nem is leszállításáról, de legalább is mérsékléséről kell gondoskodni, továbbá az egyes termelési ágakban uralkodó kedvezőtlen gazdasági konjunktúrák, a mindezek nyomában járó válságok, a technika folytonos fejlődése stb. stb., mind oly tényezők, a melyek szinte érthetővé teszik, ha nem egyszer vállalatok nagy számmal szűnnek meg, üzemmegszorítások következnek be, a mikor is a munkások ezrei maradnak kereset nélkül. Viszont azonban a munkanélküliségnek ez az állandó jellege rámutat arra is, hogy ha e társadalmi jelenségről hű képet akarunk nyerni, akkor ez folytonos megfigyelés tárgyát kell hogy képezze és pedig nem elégedvén meg csak a munkanélküliek számának megállapításával, hanem ki kellene terjeszkednie az okokra, a melyek előidézik, valamint be kellene számolni arról a tevékenységről is, melyet megszüntetése s orvoslása érdekében az állam és a társadalom folytat. A mit azonban a népszámlálás nyújt, az lehet a munkanélküliségnek egy adott időpontban való megközelítő képe, talán rámutat az akkor uralkodó gazdasági viszonyokra, de nem lehet alkalmas arra, hogy e nagyjelentőségű társadalmi kérdésről behatóbban tájékoztasson s különösen óvakodnunk kell ily adatok alapján a jövőre nézve, de még a multat illetőleg is messzebbmenő következtetést vonni. E czélt csakis folytatólagos s állandó adatgyűjtések szolgálhatják. Ez alapon vizsgálva az 1900. évi népszámlálásnak a munkanélküliségre vonatkozó eredményeit, nem fogunk meglepődni, ha a Magyarbirodalom területén a népszámlálás időpontjában a segédszemélyzet köréből, a mint ez különben a 96. sz. táblából kitűnik, nem kevesebb, mint 82.584 egyén volt kereset nélkül, vagyis az egész segédszemélyzetnek 18'2°/

0-a. Az anyaországban 78.096-ra (asegédszemélyzetnek 18-7°/

0-ára) rúgott a munkanélküliek száma, míg a társországokban 4.488-at (12-9

0/o) tett. Már maga az akkor uralkodó gazdasági depresszió is fokozta mindenesetre a munkanélküliséget, mégis ezt jórészt az építőipar válsága okozta. Az építési tevékenység ugyanis, mely előbbi években fellendült, ez időpontban majdnem teljes megszűnés előtt állt s természetszerűleg ennek visszahanyatlása magával rántotta a kapcsolatos iparágakat is. Igazolják állításunkat a munkanélkülieknek ipari főcsoportok szerint részletezett adatai, a melyek szerint itt már csak az anyaországra szorítkozva, a munkanélkülieknek közel a fele, számszerint 37.023 (47-4°/O) az építőiparra esett. Vagyis az építőipari segédszemélyzetnek 49-6°/

0-a munka nélkül volt. Hogy mily érzékenyen érintette az építőipar válsága a vele kapcsolatos iparágakat, megállapítható a következő kis kimutatásból, mely egy-két ily iparágban tünteti fel a munkanélküliek számát és arányát : Munkanélküliek Iparág megnevezése szám

a "Sík stb. %-ában Acs 6.401 53-6 Asztalosipar 5.141 28'a Épület- és műlakatosság 4.229 50'« Szobafestő 1.812 61*i Fényező és mázoló 923 73-i Cserepes és palafedő 552 63-s Arra nézve különben, hogy egyes iparágak szerint mily nagyarányú volt a népszámlálás időpontjában a munkanélküliség, a következő adatok szolgálnak felvilágosítással :