1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)
I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása
189* földi honos a segédszemélyzetben a Duna jobb partján és pedig Sopron vármegyében s Sopron városban, Komárom, Baranya s Moson vármegyékben. Legkevesebb a külföldi alkalmazott a Tisza bal partján, a minek azonban a nagyvállalatok kis száma az oka. Elég kevés úgy a külföldi tisztviselő, mint egyéb segédszemélyzet Budapest fejlett nagyipara dacára a Duna-Tisza közén. A nagyvállalati segédszemélyzetek anyanyelvi viszonyait s magyarul beszélni tudását, összevetve a teljes népesség hasonló adataival, országrészenként pedig a következő táblázat tünteti fel : Országrész megnevezése Magyar anyanyelvű volt Magyarul beszélt Az egész népességből Országrész megnevezése a tisztviselők a művezetők stb. •ó M a tisztviselők g 1 > a a S 5 s >> s bO g magyar anyanyelvű volt magyarul beszélt Országrész megnevezése közül 0/o-ban %-ban Duna bal partja GO'o 27-9 23-s 80-2 54-4 39-1 29-8 37-e Duna jobb partja 66M 60-2 50-B 85-e 78-a 66-5 70-e 78's Duna-Tisza köze 81-6 69-s 68-s 93-6 85-4 85-2 77-3 85-s Tisza jobb partja 74-2 54"e 42-Í 88-s 82-7 57-2 49-1 56-e Tisza bal partja 88-7 78-7 69-4 94-1 89-1 81-B 60-8 68*4 Tisza-Maros szöge 52-7 23-7 18-0 80-0 46-8 35-4 19-8 29-3 Királyhágóntúl 50-7 54'o 39-a 86-6 80-s 57-j 32» 40-1 Fiume város és kerülete... 35-7 13-1 L-o 45-s 21-0 2-4 7-4 11-8 Magyarország Horvát-Szlavonországok ... Magyarbirodalom 72-7 18-8 70-4 52-e 16-0 50-2 45-s 6-4 43-2 88-e 37-7 86-5 73-s 34-e 71-4 61-7 12-1 58-s 51-4 3-8 45-4 59-6 5-7 52-6 Legkedvezőbben alakul úgy a magyarság, mint a magyarúl tudás aránya a tisztviselők közt. Legrosszabbak a viszonyok a Tisza-Maros szögében és a Királyhágóntúl, de még itt is abszolút többségük a magyarságból kerül ki. Egész eltérők a viszonyok a másik két csoportban és pedig a művezetőket, előmunkásokat, altiszteket, gépészeket felölelő egyik csoportban és a. munkásokat, segédeket, tanonczokat stb. magában foglaló egyéb segédszemélyzetben. Az előbbiek közt a magyar anyanyelvűek aránya három országrészben és pedig a Duna két partján s a Duna-Tisza közén kisebb, mint az össznépességben, a többi országrészekben ellenben magasabb. Különösen jóval több a magyar anyanyelvű a művezetők stb. közt, mint az egész népességben a Királyhágóntúl. Már nem ily kedvezők a viszonyok a segédszemélyzet legnagyobb csoportjánál, a segédeknél, munkásoknál, tanonczoknál stb. Két országrész és pedig a Tisza bal partja és a Királyhágóntúl kivételével, a hol 8-5, illetve 7'o°/ 0-kal nagyobb a magyarság aránya a segédszemélyzet ama csoportjában, mint a népességben, a többiekben s nem egyben, mint a Duna jobb partján (^'ío/o-kal), Duna-Tisza közén (8'5 0/ 0-kal) a szóban forgó arányszám jelentékenyen alatta marad a magyarságnak a népességben elfoglalt arányánál. Biztatóbbak ellenben már a magyar nyelvismeretre vonatkozó adatok, melyek szerint mindössze a Duna jobbpartja az, a hol a nagyipari segédek, munkások, napszámosok stb. közt érzékenyen kisebb a magyarság aránya, mint az össznépességben Teljesen egyező a Duna-Tisza közén, kevés az eltérés a Duna bal partján s a Tisza jobb partján, mig számottevően több a magyarul beszélő az egyéb segédszemélyzetben a Királyhágóntúl és a Tisza bal partján. f) A bányászat, ipar és forgalom körébe tartozó különböző vállalatokban alkalmazott ipari szakmunkások és a helynélküli segédek. Az iparnak egyik létfeltételét képezi a szakképzett munkásság. Szükség van erre nemcsak a kisiparban, a hol a legtöbb iparág képesítéshez kötött, de talán még nagyobb a jelentősége a szakképzett munkásnak a nagyiparban, mert — lehet mondani — nincs nagyobbszabású gyári vállalat, a hol magában a gyár közvetlen feladatát képező termelésben is a legkülönbözőbb szakmunkákat ne kellene teljesíteni a gyári termék létrehozása czéljából. Ezenkívül nagy számmal alkalmaznak a gyári vállalatok oly munkásokat, a kik a vállalat termelési munkájában ugyan közvetlenül nem vesznek részt, de azért szakmunkát teljesítenek, a mennyiben vagy a termelés előmunkálataiban működnek, vagy pedig a termeléssel összefüggő szakmunkákat (pl. üveggyárakban az asztalosok, a kik a csomagolásra szánt ládákat készítik) végeznek. Rendkívül becsesek volnának oly adatok, melyek bennünket erről a — kivált az ipar jövő kialakulása szempontjából — igen nagy horderejű kérdésről felvilágosítanának. Oly adatok igényeltetnének e czélból, a melyek a szakképzett munkásság összes számát feltüntetnék, tehát még azokat is, a kik szakmunkát teljesítenek ugyan, de szakmunkájuk a mesterségek közé netti sorozható. Ilyenek például a dohánygyárakban alkalmazott munkások legnagyobbrészt, továbbá a tulajdonképeni bányamunkások, vagyis a bányászok, de ilyenek ezenkívül pl. a némely vas-, üveg- stb. gyárakban, a melyekben a munkáselem gyermekkorától fogva a gyárba úgyszólván belenevelődik és a gyári munkálatoknak különböző ágazatait megtanulja, alkalmazott munkások jó része is. Vagyis legczélszerűbb lenne a külföldhöz hasonlóan a tanult és nem tanult munkás megkülönböztetést tenni s a tanult munkásokat tovább részletezni a szerint, a mint a teljesített szakmunka mesterség-e vagy sem. A mit azonban e tekintetben az 1900. évi népszámlálás nyújt, oly hézagos és a szakmunkásoknak oly kis körét öleli fel, hogy ezekből az adatokból semmiféle tanulság nem vonható le. Az 1900. évi népszámlálás ugyanis csak azokat az ipari szakmunkásokat dolgozta fel, a kik többféle szakmunkát egyesítő vállalatban vannak alkalmazva. így például BjZ acs -, lakatos, a kovács, az asztalos, az esztergályos stb., ha mint ilyen üzi mesterségét, figyelmen kívül maradt, de igenis számba vétettek pl. azok az ácsok, a kik bánya- és kohóvállalatokban a tárnák támasztóoszlopait készítik és felállítják, a géplakatosok, vasesztergályosok, kazánkovácsok, rézművesek stb., a kik a gépeket javítják, az asztalosok, a kik üveggyárakban a csomagolásra szánt ládákat készítik, az
