1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

169* súlyt a tanonczokra fektettük s azokat úgy az önállókhoz, mint a segédekhez viszonyítottuk. Az iparpolitika, de kivált a kisipar jövője szempontjából különösen az utóbbi egybevetés bir jelentőséggel, természetesen ez is főként azoknál az iparágaknál, a melyeket képesítéshez kötöttek. A tanonczok magas száma ugyanis rendszerint arra enged következtetni, hogy az illető iparág nagy vonzerővel bir az iparos pályát választó ifjúságra, míg alacsony száma mintegy biztos jele a hanyatlásának. Oly iparágak, a melyekben a tanonczok száma a segédekét elérné vagy felülmúlná, egyáltalán nincsenek, a mi különben elég természetes jelenség is. Azok az iparágak pedig, a melyekben 100 segédre, munkásra s napszámosra legalább 60 tanoncz jut s ezen alapon talán bátran fejlődőknek is tekinthetők, a következők : 100 segéd, munkás, napszámosra esett tanoncz Kovács 76

'o Épület- és műlakatosság 73 T Kocsigyártás 68-9 Órás 65*s Orvosi és egyéb műszerek gyártása 90't Esztergályos 68'a Szitakötőipar 66-i Szíjgyártó, nyerges és tarisznyás 68-i Varrás 85*2 Czipész és csizmadia 72*i Bocskoros 88 s Borbélyipar 70-s A kereskedelmi ágak közt a fűszer- és vaskereskedés az, a mely legnagyabb vonzerőt gyakorol a pályaválasztó ifjúságra, itt ugyanis 100 segédre, munkásra és napszámosra 105 tanoncz jut. Elég sok még a tanoncz a vegyeskereskedés, a fűszer- és gyarmatárúkereskedés, a vaskereskedés, a szatócsok és a divatárúkereskedés körében. d) A vállalatokról és segédszemélyzetükről. Az iparstatisztikának teljességéhez tartozik, hogy a vállalatok számáról és nagyságáról is tájékoztasson bennünket. Szorosan vett iparstatisztikában, a hol a kiindulás rendszerint a vállalatokból történik, ez első sorban is gazdasági szempontból igen nagy jelentőségű kérdésnek megoldása nem ütközik nehézségekbe, azonban népszámlálás keretén belül oly anyagot nyerni, mely a vállalatokban alkalmazott segédszemélyzetet a vállalat jellegével is kombinálva adja, nem könnyű dolog. Az 1890. évi magyar népszámlálás volt az első, mely sikeresen oldotta meg a kérdést s a melyet nyomon követtek a külföldi statisztikák is és pedig olykép, hogy a számlálólapon egy kérdés vétetett fel, mely nem önálló egyénnél azt tudakolta, hogy mily vállalatnál vagy mesternél van alkalmazva. Ez alapon lehetővé vált, hogy a számlálólapok a feldolgozásnál ne csak az egyének foglalkozása szerint csoportosíttassanak, a mi teljesen megfelel a kizárólagos foglalkozási statisztika jellegének, hanem azoknak a vállalatoknak minősége szerint is, a melyekben az illető egyének a népszámláláskor alkalmazva voltak, tehát azok a gazdasági (termelési vagy forgalmi) körök vagy értelmiségi ágak szerint, a melyekhez foglalkozásuk tulaj donképeni czélját, lényegét tekintve tartoznak. Teljesen azonos elveken épült fel az 1900. évi népszámlálás is s a most nyert adatok annál becsesebbek, mert egybevethetők az előző népszámlálás hasonló adataival, s ez által igen érdekes képet nyerünk gazdasági s specziálisan ipari életünk alakulásáról a lefolyt évtized alatt. A vállalatok és az általuk alkalmazott segédszemélyzet száma a tulaj donképeni iparban 1900-ban a következőkép alakult : Közjogi alkati-ész A vállalatok A vállalatokban alkalmazott segédszemélyzet Egy vállalatra eso átlagsegédszemélyzet Közjogi alkati-ész száma Egy vállalatra eso átlagsegédszemélyzet Magyarország 426.090 546.095 1-8 Horvát-Szlavonországok 43.469 46.211 l-l Magyarbirodalom 469.559 592.306 1*8 A vállalatoknak átlagos nagysága tehát kedvezőbb az anyaországban, mint a társországokban, a mi csak iparosságunk nagyobb erejének a bizonyítéka. Mielőtt azonban az adatok további ismertetését adnólc, szükségesnek véljük esetleges félreértések elkerülése végett megállapítani, hogy a tulaj donképeni ipari önálló népesség és az iparvállalatok nem oly fogalmak, a melyek teljesen fednék egymást. Ugyanis volt : Közjogi alkatrész Az önállók A vállalatok A vállalatok többlete az önálléakkal szemben Közjogi alkatrész száma A vállalatok többlete az önálléakkal szemben Magyarország 348.682 426.090 77.408 Horvát-Szlavonországok 32.982 43.469 10.487 Magyarbü-odalom 381.664 469.559 87.895 A segédszemélyzetnél pedig a következő eltérések észlelhetők : Közjogi alkatrész Az összeírt A vállalatokban alkalmazott Utóbbi kövesebb, mint az összeirt segédszemélyzet Közjogi alkatrész segédszemélyzet Utóbbi kövesebb, mint az összeirt segédszemélyzet Magyarország 644.188 546.095 — 98.093 Horvát-Szlavonországok 51.374 46.211 - 5.163 Magyarbirodalom 695.562 592.306 — 103.256 A vállalatok s önállók száma közt az előbbiek javára mutatkozó eltérés fő oka az, hogy számos vállalat van, a melynek a népesség körében nem felel meg valamely önálló vállalkozó, mert a tulajdonos az állam, község vagy más jogi személy, avagy pedig nem egy, hanem több tulajdonos, pl. részvénytársaság, közkereseti társaság, szövetkezet stb. Van rá eset azután, hogy a vállalat fiók vagy másodüzlet, továbbá előfordul, hogy a vállalkozó más fog-