1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

167* Az egyes foglalkozások természete erősen kiviláglik a fenti adatokból. A bányászat és kohászatban, valamint a pénz-, hitel- és biztosításügyben s a közraktári vállalatoknál az önállóság kérdése nem bir fontossággal, a mi pedig a házi és népipart, a vándoripart, továbbá a kofákat s egyéb piaczi árúsokat, a házaló kereskedőket s végül az ügynököket és alkuszokat illeti, ezen foglalkozási csoportokban a segédszemélyzet jelentéktelen s ha itt-ott talán számbavehetőbb aránynyal is fordul elő, az sem igazi üzleti segédszemélyzet, hanem rendszerint kisegítő családtagokból s kisebb számban alkalmazott szolgaszemélyzetből (gazdasági, üzleti cseléd) áll. Sokkal érdekesebbek azok az adatok, a melyek a tulajdonképpeni iparra és kereskedelemre vonatkoznak, különösen, ha egybevetjük az 1890. évi hasonló eredményekkel (72. sz. tábla). Az első tény, a mely szemünkbe ötlik, az ipari segédszemélyzet arányának erős emelkedése a lefolyt évtized alatt és pedig 56-30/ 0-ról 64'6°/o-ra. Már a népesség társadalmi tagozódását tárgyaló fejezetben kifejtettük, s itt csak röviden utalunk rá, hogy az ipari segédszemélyzet számottevő gyarapodása távolról sem kedvezőtlen tünet, sőt határozott jele iparunk mind nagyobb arányokat öltő fejlődésének. Minthogy pedig az ipar fejlődése az anyaországban erősebb volt, mint a társországokban, csak természetes dolog, ha a segédszemélyzet arányának emelkedése is nagyobb volt és pedig 56'0

0/

0- ról 64-9°/ 0-ra, míg Horvát-Szlavonországokban csak 60'9°/o-ra emelkedett 58-7°/

0-ról. A tulajdonképpeni kereskedelemben lényeges változásról csakis az anyaországban adhatunk számot, a hol a segédszemélyzet aránya 1890-től 1900-ig 54-9°/

0-ról 58-2°/

0-ra emelkedett. A növekedés, a mit kereskedelmünk színvonala javulásának tekinthetünk, kizárólag a tisztviselőkre esett, kiknek aránya 5°/

0-ról 9°/

0-ra nőtt a lefolyt évtized alatt. A társországokban a segédszemélyzet 1900-ban 57*3°/

0-át tette a tulajdonképpeni kereskedelmet üző kereső népességnek az 1890. évi 57'i°/o-kal szemben. Ha pedig az egyes ipari és kereskedelmi főcsoportokon belül vizsgáljuk az önállóknak és segédszemélyzetnek egymáshoz való arányát, első sorban is kiemeljük, hogy a vegyészeti, továbbá a papirosés a sokszorosító- és műipar azok az iparágak, a melyek leginkább birnak gyáripari jelleggel. E csoportokban az önállók aránya alig haladja meg valami kevéssel a 10°/o-ot. A nagyvállalatok viszik a főszerepet még a kő-, föld-, agyag-, aszbeszt- és üvegiparban, a hol az 13-7, a gépgyártásban, a hol 23'3, végül az építőiparban s az élelmezési és élvezeti czikkek gyártásában, a hol 24'i, illetve 24'7°/o-ra rúg az önállók aránya. Azok az iparágak, a melyekben a kisipar leginkább elterjedt, a ruházati ipar, a hol az absolut többség és pedig 58-i°/o az önállóké, továbbá a fonó- és szövőipar (34'7°/

0, bőr-, sörte-, szőr-, toll- stb. ipar (34'9°/O) S a vas-)és fémipar (32'4°/

0). A segédszemélyzet emelkedése a lefolyt évtized alatt a gyáripar mind erősebb érvényesülése folytán legnagyobb arányú volt a fonó- és szövőiparban és pedig 19°/

0, majd az építőipar következik 16-6°/

0-os emelkedéssel. 100/ 0-ot meghaladó a növekedés még a gépgyártás, közlekedési eszközök stb. gyártásában (12*o°/o)> továbbá a fa- és csontiparban és a kő-, föld-, agyag- s üveg- stb. iparban (10'7°/

o—10'7°/

o) s a vasés fémiparban (10"4°/o). Nem említve pedig az egyéb és ismeretlen ipari foglalkozások csoportját, a hol a segédszemélyzet aránya csökkent, a ruházati ipar, a hol ez alig emelkedett, a mennyiben 1901-ban is 42°/

0-ot tett az 1890. évi 41-6°/

0-kal szemben. A mi a tulajdonképpeni kereskedelem egyes csoportjait illeti, megemlítjük, hogy az élelmezési és élvezeti czikkekkel való kereskedelmet kivéve, a hol megfogyott a segédszemélyzet aránya, legnagyobb volt (7'i°/o) az emelkedés az agyag- és üvegipar készítményeivel s legkisebb (3'5°/

0) a vas- és fémárúkkal való kereskedelem körében. Bármennyire is tanulságosak az eddig közölt adatok, mégis tiszta képet az önállók és segédszemélyzet arányáról azoknak az adatoknak révén nyerünk, a melyek egyes ipari alcsoportok szerint tájékoztatnak a szóban forgó kérdésről. Teljes részletezéssel az adatok a népszámlálási munka IV. kötetében találhatók meg, míg e kötet 73. számú táblájában azokat a tulajdonképpeni iparhoz és kereskedelemhez tartozó foglalkozási alcsoportokat öleltük fel, a melyekben a keresők összes száma 1900-ban legalább is 1000-re rúgott. Ez adatokból első sorban is kitűnik, hogy három ipari csoport akad és pedig a vaggongyártás, a vasúti javítóműhelyek és a dohánygyártás, a melyekben csak segédszemélyek találhatók, mert a vállalat tulajdonosa vagy maga az állam, vagy valamely részvénytársaság. 18 iparág van ezenkívül, a melyekben az üzem természeténél fogva a segédszemélyzet van annyira túlsúlyban, hogy az önállók 50/ o-ot sem érnek el. Ezek a —lehet mondani,—kizárólagosan gyáriipari természetű iparágak a három fentebb említett iparágon kívül a következők : Az önállók a keresők 0/o-ában 1890 1900 Vasgyártás, vas- és aczélöntés O'a O'i Gép-, kazán- és hajógyártás stb l'a 1"» Elektrotechnikai czikkek gyártása 1-» 2-o Czementgyártás 4'» lu Kőbányászat és kőfejtés 3'a r§ Kőedény-, majolika- és porczellángyártás 3-i 3'o Üveggyártás l'a 1'« Füvészelt árúgyártás 1'« 1'» Hajlított fabútorok gyártása 0-s 0'a Papirosanyag- és papirosgyártás l'a 0's Czukorgyártás Ost O'i Sör- és malátagyártás 6'i 2'a Szeszgyártás 8'i 3's Kőolajfinomítás 0's l'a Világítógázgyártás — O'i Gyufagyártás 3'a 1'« Vizszabályozás, ármentesítés stb 0'<s 0-e Nyomdaipar 6'< 4» Különös figyelmet érdemelnek továbbá iparunk viszonyainak megítélése szempontjából azok az ipari s