1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)
I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása
162* A foglalkozás megnevezése Tollfosztó Fonás, szövés Varrás, csipkekötés, himzés, horgolás és kötés Szalmakalapkészítő Bocskoros, czipő- és csizmafoltozó és papucsos Kenyér- és kalácssütő Parasztházépítő Sármunkás és tapasztó Egyéb külön meg nem nevezett háziés népiparral foglalkozók Összesen Az oldalt megnevezett házi- és népiparral főmellékfoglalkozásként foglalkozó kereső egyének szám °/o G84 3.293 1.870 86 217 961 35 3.816 1.300 38.774 szám 531 330.074 29.046 1.422 1.240 450 354 709 O-i 81-9 7-2 0-4 0-3 0-1 0-1 0's 571 0-« lOO-o 402.819 lOO'o Ha a fenti táblázatot nézzük, az első, a mi szemünkbe ötlik, hogy a házi- és népiparral mellékesen foglalkozó egyének több mint tízszeresét képezik az e foglalkozásokat fő keresetforrásként üző népességnek. Különösen érdekes az az ellentét, a mely az egyes házi- és népipari nemeknek a két csoportban való megoszlásában nyilvánul. A főfoglalkozásúak közt négy csoport emelkedik ki különösen és pedig a kovácsok (21*3°/o), tégla- és vályogvetők (20'7°/ 0), a különböző faszerszámkészítők, faragók s az ezeknek csak kis hányadát képező gyermekjáték-készítők (Wí°l 0) és a sármunkások és tapasztok (9'8 0/ 0). Már ez adatok világosan mutatják, hogy főként a gazdasági szükségletek kielégítését czélzó házi- és népipari ágak vannak túlsúlyban. Társadalomgazdasági szempontból azonban inkább a bizonyos tanultságot és művészi ügyességet igénylő iparágak, mint a fonás és szövés, a varrás, csipkekötés, himzés, a fazekas-ipar s egyéb hasonló jellegű iparok birnak inkább jelentőséggel, mert ezek — már csak azért is, mivel rendszerint bizonyos nemzeti jelleggel birnak, — sokkal alkalmasabbak továbbfejlesztésre. E műves iparágak azonban aránylag gyengén vannak képviselve s említésreméltó aránynyal csak a fonásszövés (8-ö) és a varrás, csipkekötés, himzés stb. (4-8 o/ 0) fordulnak elő. A mellékfoglalkozások közt azonban már az utóbbi iparágaknak jut a vezető szerep, a fonás, szövés és varrás, csipkekötés stb. maguk majdnem 9/io-ed részét teszik a keresőknek. A mellékfoglalkozásokra vonatkozó adatok azonban minthogy magukba foglalják az igen nagy számmal levő oly egyéneket is, a kik csak saját ellátásukra termelnek, a gazdaságtársadalmi termelés szempontjából tovább menő következtetésekre csakis nagy fentartással fogadhatók el. De még így is és pedig annál inkább, mert a mint már mondottuk, a háziés népipar gazdasági jelentősége épen a mellékfoglalkozások körében jut érvényre, a mellett bizonyítanak, hogy a fősúly különösen iparfejlesztési akczió esetén a műves háziiparokra fektetendő. Teljesség kedvéért a horvát-szlavonországi viszoHázi- és népiparral főmellékKözjogi alkatrész foglalkozásként foglalkozó 100 kereső közül férfi nő férfi nő volt » /o-ban Magyarország 63-9 36-1 9-» 90-1 Horvát-Szlavonországok 91» 8-! 6i 93» Magyarbirodalom 66-1 33s 9'2 90-8 nyokat is ismertetjük. Itt összesen 4.307 egyén, mint fő-, 93.152-en pedig mint mellékfoglalkozást űzik a házi- és népipart. A főfoglalkozású egyének közt a parasztházépítők közel a felét (2.137)) teszik az összes keresőknek s ezenkívül még a különböző faszerszámkészítők, faragók stb. (858) és a czigány-kovácsok (776) érdemelnek említést. A mellékfoglalkozásúak csoportjának zömét a fonás-szövés (78.628) szolgáltatja. Ha a házi- és népiparral foglalkozó egyének nem szerinti megoszlását nézzük, a főfoglalkozások közt a férfiak vannak többségben, mig a mellékfoglalkozások közt a nők vannak igen nagy túlsúlyban. Ugyanis Érdekesség kedvéért megemlítjük, hogy a háziés népipart mellékesen üző nők közül a szorosan vett Magyarországon (98-7°/ 0), Horvát-Szlavonországokban (98'6°/O), vagyis a Magyarbirodalomban összesen 98"7°/O esett a fonás-szövésre, varrásra, hímzésre, csipkekötésre, horgolásra és kötésre. Az anyaországban tévén vizsgálat tárgyává a háziés népipar földrajzi alakulását, az egyes országrészek közt a Királyhágóntúl és a Tisza két partja az, a hol legnagyobb elterjedtségnek örvend. A mi az egyes fontosabb házi- és népiparnemeket illeti, a túlnyomórészt czigányokból álló kovácsok, tégla- és vályogvetők, valamint sármunkások és tapasztok főként a Tisza két partján s a Királyhágóntúl, a fazekasok is ugyancsak ez országrészekben, Gömör, Bihar s a Király hágóntúl legtöbb vármegyéjében, a faragók és faszerszámkészítők szórványosan mindenütt, legnagyobbrészt azonban a Királyhágóntúl és pedig Torda-Aranyos és Hunyad vármegyékben, ezenkívül a Duna két partján Liptó, Baranya, Somogy, Veszprém és Zala vármegyékben fordulnak elő. A seprőkészítés majdnem kizárólag királyhágóntúli ipar, a kas- és kosár kötés általános az egész ország területén, a tollfosztás főként a Duna jobb- és a Tisza balpartján divik. Fonással és szövéssel mindenütt sokan foglalkoznak, de legtömegesebben a Királyhágóntúl és a Tisza két partján, ugyancsak a varrás, csipkekötés és himzés is erősen elterjedt, de legnagyobb mértékben a Duna jobbpartján találhatni, végül a kenyérés kalácssütést leginkább a Duna jobbpartján, a Tisza balpartján és a Királyhágóntúl űzik eladásra háziiparilag. A kezdetleges és a piaczra is termelő népies háziipar mellett, melyet leginkább a falusi népesség űz,
