1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

161* A kimutatott alcsoportok közül jelentékeny szaporodást mutatnak a fürészelt árúgyártással és a téglagyártással foglalkozók, továbbá a kőművesek és lakatosok, közepesen felül szaporodott a sütők, asztalosok és a szabók száma is, ellenben a közepesnél jóval kisebb volt a növekedés a szeszgyártással foglalkozóknál, a henteseknél és a mészárosoknál, az ácsoknál és a kovácsoknál. A malomiparban foglalkozók száma jóformán változatlan maradt, valamint a czipészeké és a csizmadiáké is, a kiknek száma már egy kissé meg is csökkent ; jelentékenyebb volt azonban a csökkenés a fazekasoknál, a kiknek 1900. évi létszáma 10-3°/o-kal alatta marad az 1890. évi létszám mögött. Az ipar második jelentősebb főcsoportját a háziés népipar képezi. Oly foglalkozás ez, melynek jellege az utolsó időben erősen megváltozott. A tulajdonképeni háziipar ugyanis az, a melyet nemcsak az jellemez, hogy az ipari munka családban a családtagok által végeztetik el, de maga a termelés is csak a szűkebb családi szükségletek fedezésére s nem a piacz számára történik. A háziipar ma azonban alig marad meg e keretek közt, a főczél ez idő szerint nem a saját szükséglet, hanem a piacz ellátása s így alakul ki a népipar. A népipar azonban tökéletlen termelési és kereskedelmi technikájánál fogva az óriási gyáriparral megküzdeni nem tud, s ezért mindenütt folytonos válsággal küzd s ma már a nem szorosan agrikultur államokat kivéve, tűnőben is van. Helyét elfoglalja azonban a háziiparnak az a válfaja, a midőn a termelés otthon, saját műhelyben történik ugyan, de az iparos nem áll közvetlen viszonyban a fogyasztóközönséggel, hanem megrendelésre dolgozik, akár oly módon, hogy a vállalkozó látja el nyersanyaggal, eszközökkel stb., és csak a munkabért kapja vagy pedig a munkás szerzi be a nyersanyagot is, a midőn a vállalkozó a kész áruk vevőjévé válik. Érdekes dolog, hogy ez a háziipar eredetileg átmenetet képezett a kézmű- és gyáripar között s ma viszont ép a gyáripar mind nagyobb arányú fejlődése folytán, minthogy egyidejűleg szocziális, gazdasági stb. okokból erős a törekvés a nagy üzemek deczentralizácziójára, folyton nagyobb terjedelmet ölt. A nyugati iparos államokban csak ez a háziipar bir jelentőséggel s így érthető, ha ennek megfelelően foglalkozási statisztikájuk is a »háziipar« alatt rendszerint az idegen számlára dolgozó otthoni munkásokat tünteti fel. Hazánkban azonban, minthogy iparunk csak ez idő szerint van még fejlődőben, de főként, mert népességünk zöme őstermelő, a kezdetleges, vagyis a népies háziipar is kiváló fontosságú. Teljesen helyes alapokon nyugszik tehát foglalkozási statisztikánk is, midőn ezt a két csoportot szétválasztja s külön számol be a házi- és népiparral foglalkozó egyénekről s külön az idegen számlára dolgozó iparosokról. A házi- és népiparra vonatkozó törvényhatóságonként! adatokat találunk a népszámlálási munkálat II. kötete általános jelentésének 4. számú táblájában és pedig úgy 1890-ről, mint 1900-ról, mig az V. kötet 2. számú táblája foglalkozások szerint Népszámlálás. részletezi az 1900-ban házi- és népiparral foglalkozó kereső népességet és pedig a fő- s mellékfoglalkozás figyelembevételével. A házi- és népiparral foglalkozó kereső egyének száma 1900-ban a Magyarbirodalomban 43.081-re rúgott, 2.659-czel haladva túl az 1890. évi létszámot. Az összes ipar-forgalmi keresőknek 1900-ban 3% mig 1890-ben 4-5°/

0-a tartozott e csoportba. Közjogi alkatrészek szerint lényeges eltérések észlelhetők. Mig az anyaországban a lefolyt évtized alatt a házi- és népiparral foglalkozó kereső egyének száma majdnem változatlan maradt, a mennyiben 38.358-ról mindössze 38.774-re emelkedett, addig a társországokban számuk több, mint megkétszereződött ; ugyanis 2.064 főről 4.307-re szaporodott. Teljesen kifejezésre jut ez a viszonyszámokban is, ugyanis az arány a Dráván innen 4-7°/

0-ról 3-7°/

0-ra csökkent, a Dráván túl ellenben 2*6°/o-ról 4'9°/

0-ra emelkedett. Tisztán az anyaországra szorítkozva, nem tévedünk, ha megállapítjuk a tényt, hogy a folyton fejlődő gazdasági élet következményeként az alsóbb osztályok is ipari szükségleteiket mindinkább a magasabb üzemű formák mellett termelő nagyipar olcsó tömegárúival fedezik és ennek folytán a népesség minél kisebb hányada szentel a háziipart jellemző költséges s kevéssé jövedelmező üzemrendszernek időt. Viszonyaink között a házi- és népipar nem is mint főfoglalkozás, hanem mint az őstermelő népesség mellékfoglalkozása bir jelentőséggel. A közgazdasági fontossága a házi- és népiparnak abban nyilvánul épen, hogy alkalmas a mezőgazdasági népesség idejének, sőlehet mondani, termeivényeinek is jobb értékesítésére s ily módon különösen ott, a hol a megélhetési viszonyok igen mostohák, mint hegyes és erdős vidékeken, kedvezőleg befolyásolja a népesség jövedelmének alakulását is. Ép ezekre való tekintettel a következőkben, már a háziiparral és népiparral mellékesen foglalkozó egyéneket is figyelembe vesszük. Ezek szerint 1900-ban a házi- és népiparral foglalkozó kereső népesség a szorosan vett Magyarországon a házi- és népipar főbb ágait kiemelve, a következőkép oszlott meg : A foglalkozás megnevezése Az oldalt megnevezett házi- és népiparral fő- 1 mellékfoglalkozásként foglalkozó kereső egyének A foglalkozás megnevezése szám szám °/o Kovácsok 8.273 21-8 1.014 0-8 Tégla és vályogvetők 8.008 20-7 3.294 0'e Fazekasipar 775 2*o 1.838 0 6 Zsindely-, deszka-, donga- és talpfakészítő 587 lí 2.436 0'e Faragó, bot-, faedény-, faeszköz-, faszerszám-, gyermekjáték- és egyéb faárúkészítő, teknőfaragó... 6.644 17i 9.877 2-t Nád- és székfonó, gyékényből és szalmából font tárgyak készítése... 565 l-t 4.923 Is Seprőkötő 577 It 3.410 0-8 Kas- és kosárkötő 1.084 2-s 9.630 2-4 11*