1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - A) Az 1900. évi népszámlálás előkészítése ós végrehajtása

6* kellett felvenni a magánszemélyek adatbevallásának biztosítására. Az adatszolgáltató kötelezettségnek szankczióját képezik a törvény 11. §-a, mely szerint a kellő felszólítás után be nem terjesztett adatokat a m. kir. központi statisztikai hivatal a mulasztó költségére a helyszínén gyűjtheti be, a 13. §., a mely a tudva valótlan vagy hamis adatszolgáltatást kihágásnak minősíti, és 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja, végül a 14. §., a mely szerint az okozott kárnak, s az esetleges újabb felvételnek költségeit viselni tartozik 81 Zj 31 ki a statisztikai adatok gyűjtését hamis hírek terjesztésével megnehezíti, vagy ezáltal a felvételnek az előszabott időben való végrehajtását megakadályozza. Viszont az adatszolgáltató garancziáját képezi a munkatervről szóló s már fentebb említett 3. §., továbbá a törvénynek 15. §-a, a mely szerint sem a központi statisztikai hivatal alkalmazottja, sem statisztikai adatok gyűjtésével vagy feldolgozásával megbízott más egyén (népszámlálásnál tehát a számlálóbiztosok) a tudomásukra jutott egyéni természetű statisztikai adatokat magánosoknak, vagy oly hatóságoknak, melyek azok átvételére jogosítva nincsenek, ki nem szolgáltathatnak, fel nem mutathatnak, köztudomásra nem juttathatnak, végül a 17. §., a mely kifejezetten hangsúlyozza, hogy egyéni természetű statisztikai bevallások az adó kivetésénél alapul nem vehetők és a statisztikai hivatal a tudomására jutott adatokat — a czímtárak körébe tartozó közlemények és oly adatok kivételével, a melyek törvény alapján vagy más módon úgyis nyilvánosságra hozatnak, — mindenkor csak területi vagy tárgy szerinti összefoglalásban teheti közzé, az egyénenként való közzététel mellőzésével. H Az 1897 : XXXV. t.-cz. meghozatala óta a népszámlálásig eltelt három esztendő jó hatással volt arra, hogy a nagyközönségben s a statisztikai adatszolgáltatóknak egyre növekvő seregében a statisztika iránti érzéket fejleszsze és az adatbevallás pontosságát növelje, úgy hogy a statisztikai hivatal e tekintetben is nagyobb reményekkel nézhetett a közelgő népszámlálás elé. Az új népszámlálás előkészítése iránt a kezdő lépések a m. kir. központi statisztikai hivatalnak 1898. deczember 12-én 6072. sz. a. a kereskedelmi minister úrhoz intézett fölterjesztésével történtek meg. E fölterjesztés vetette föl mindazokat a fontosabb kérdéseket, melyek az új népszámlálás elrendelésénél és terjedelmének meghatározásánál szóba jöhetnek. Bár pozitív törvényes intézkedés nincs arra, hogy a népszámlálások minden évtized végén ismételtessenek s csupán egyes törvényeink utalnak arra, hogy bizonyos közügyek a 10 évenként tartott népszámlálás eredményéhez képest intéztessenek (az 1889. évi VI. t.-cz. az ujonczlétszám megosztása, s az 1886. évi XXI. t.-cz. a törvényhatósági bizottság tagjainak száma tárgyában), a felől egyáltalán nem volt kétség, hogy a nemzetnek ezt a nagy leltározási műveletét az 1900. év végén is szükséges megismételni. Vitás csupán a népszámlálás végrehajtásának időpontja lehetett, a mennyiben az eddig szokásos időponttal, deczember 31-ével szemben két irányban is merültek fel aggályok : egyfelől az időjárásnak deczember végén, főleg pedig január első napjaiban tapasztalt zordsága kelthette azt az aggodalmat, hogy a népszámlálás végrehajtása e miatt akadályokba ütközik, másfelől a cselédeknek, különösen pedig a gazdasági cselédeknek az év végén szokásos nagyobbmérvű helyváltoztatása fenyegethetett azzal az eshetőséggel, hogy a cselédek az összeírásból részben kimaradnak, részben esetleg kétszer is számba vétetnek. Ezen aggodalmakkal szemben azonban főleg az a körülmény, hogy korábbi népszámlálásaink érdemleges akadály nélkül mind deczember 31-ére vonatkoztatva tartattak meg, továbbá az a szintén nem kicsinylendő szempont, hogy a szomszédos Ausztria, melylyel népességünk állandó összeköttetésben van, hasonlóképpen deczember 31-én számlál, mégis ez utóbbi időpont mellett érvényesültek. Kérdéses volt továbbá, hogy az »új népszámlálás ezúttal is, mint a korábbiak, külön törvény alkotásával rendeltessék-e el, vagy pedig — tekintettel arra, hogy az 1897 : XXXV. t.-cz. a népszámlálás végrehajtására nézve mindazokat a garancziákat tartalmazza, a melyek a korábbi népszámlálási törvényekben fel voltak véve, — ne mellőztessék-e külön törvény alkotása ? Abban az esetben, ha — a mint terveztetett — a népszámlálás végrehajtása körül a községeknél felmerülő költségek (számlálóbiztosok díj stb.) az állam terhére vállaltattak volna el, csakugyan nem lett volna szükség külön törvény alkotására. Az állami pénzügyi tekintetek azonban, továbbá az a tapasztalat, hogy a községek saját pénztáruk terhére takarékosabban és a helyi viszonyok gondosabb mérlegelésével folyósítják az ily költségeket, mintha állami segítségből fedeznék, végül az a szempont, hogy bár a népszámlálás elsősorban állami feladat, eredményei mégis a községek hasznára is válnak, a mellett döntöttek, hogy az állam csupán a nyomtatványoknak s a központi feldolgozásnak és az eredmények közzétételének költségeit viselje, a helyi végrehajtás költségei pedig ezúttal is a községekre rovassanak ki : a községeknek ezen nagyobbmérvű anyagi megterheltetését mégis kívánatosabbnak látszott törvény útján kimondatni. Különben alkotmányos szempontból is megfelelőbb, hogy a népesség egész összességét érdeklő ily nagy munkálat külön törvényhozási intézkedéssel rendeltessék el, még ha rendeleti úton való végrehajtására meg is volt a törvényes alap. A végrehajtás módozatai közül már kezdettől fogva tisztán állott és vita tárgyát sem képezhette az, hogy a felvétel ezúttal is a már 1880 óta bevált egyéni lap-rendszer alapján hajtassék végre. Kétségtelen volt továbbá az is, hogy a demográfiái és foglalkozási adatok felvételének legalább oly részletes-