1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

152* megtévesztésre, helytelen s a tényeknek meg nem felelő következtetések levonására és intézkedések megtételére vezethetnek. Mindennek elkerülése végett ma általános gyakorlatnak mondható, hogy a népszámlálások keretében inkább csak a személyi s legfeljebb az üzemi viszonyokra kiterjedő adatok tudakoltatnak, míg az iparra kiterjedő egyéb adatgyűjtések külön s rendszerint csak egyes részletekre kiterjedő felvételek tárgyát képezik. Ezek a szempontok érvényesülnek nagyjában véve a mi iparstatisztikánkban is. Csak az alkotmányunk helyreállítása óta elmúlt időre visszatérve, azt látjuk, hogy a legkülönbözőbb kísérletek történtek hazánk iparának statisztikai feltüntetésére. A 80-as évekig csak a népszámlálások és pedig az 1869-iki és az 1880-iki nyújtottak a népesség foglalkozási viszonyaival kapcsolatban némi iparstatisztikai adatokat. Közben, 1873-ben foganatosíttatott ugyan egy iparstatisztikai adatgyűjtés, azonban a nyert adatok teljesen hasznavehetetlenek s értéktelenek voltak. Már több sikerrel járt az 1884. évi, az ipar összességét felölelő felvétel s ennek főként a malomiparra vonatkozó része magasabb igényeket is kielégített, általában véve azonban ez az adatgyűjtés sem felelt meg a hozzáfűzött várakozásoknak. A folyton fejlődő gazdasági élettel mind erősebben érezhetővé vált kellő iparstatisztikának a hiánya. E szükségletnek kívánt eleget tenni az 1890-iki népszámlálás, melynek egyik főczéljául tüzetett ki hazánk ipar viszonyainak minél részletesebb feltüntetése. Említésre méltó a módszer, melylyel statisztikai hivatalunk ez alkalommal élt először a gyakorlatban s melynek köszönhető, hogy oly becses iparstatisztikai adatok birtokába jutottunk s ez a módszer nem egyéb, mint a népszámlálási és foglalkozási módszereknek kombinácziója. Ugyanis nemcsak a foglalkozása kérdeztetett meg az egyéneknek, hanem tudakoltatott a foglalkozási viszony is, valamint alkalmazásban levő egyénnél a munkaadó megnevezése is. A nyert adatok azonban az ipari élet jelenségeinek csak kis körét és pedig csupán személyi vonatkozású részleteit világították meg s az egyes vállalatok nagyságát állapították meg az alkalmazott személyzet száma szerint. Az államnak mind nagyobb arányokat öltő iparfejlesztésre irányuló tevékenységével, mely az 1890. évi adatok alapján, minthogy azok az iparnak tárgyi vonatkozású részeit, mint többek közt az iparnak felszerelését, berendezését, termelését nem ölelték fel, kellő tervszerűséggel irányítható nem volt, továbbá a mind nehezebb feladatokkal küzdő szocziális törvényhozással, mely az 1890. évi népszámlálás eredményeiben, minthogy ez a munkás viszonyokkal s kivált ezek szocziális oldalaival nem foglalkozott, támogatást nem nyert, végül az évtized vége felé az autonóm vámtarifa s a fennálló kereskedelmi és vámszerződések megkötésének atkuálissá válásával mindinkább előtérbe nyomult annak a szüksége, hogy oly statisztikai adatok gyűjtessenek egybe, a melyek iparunknak összes életviszonyait a gyakorlati politika igényeinek megfelelően teljes részletességgel feltárják s a melyek biztos támpontokat nyújtani alkalmasak úgy a hazai ipar rendszeres fejlesztésére, mint a vámügyi és külkereskedelmi politika intézésére, nemkülönben a szocziálpolitikai intézkedések tervszerű előkészítésére. E szempontoktól vezettetve a kereskedelemügyi minister két önálló s csak a gyáripart felölelő és pedig egyrészt az alkalmazottak viszonyainak felderítésére hivatott, másrészt a termelés számbavételére irányuló felvétel végrehajtását, melyek bővebb ismertetését e helyen mellőzzük s az 1900. évi népszámlálásnak az iparstatisztika szolgálatába való újabbi bevonását határozta el. E három felvétel együttesen lett volna hivatott arra, hogy a hazai ipari és munkás viszonyoknak lehető teljes és kimerítő képét adják. Az 1900. évi népszámlálás feladatkörébe utaltatott a személyzet létszáma alapján eszközlendő üzemi statisztika, továbbá általában az egész iparra vonatkozólag a munkaidő és bérviszonyok tudakolása, végül a kisiparhoz tartozó üzemek felszereléseinek részben és termelési viszonyainak megállapítása. Mily módon volt lehetséges a népszámlálás útján az adatok birtokába jutni, a népszámlálás történetét ismertető fejezetben már láttuk. Hogy pedig a nyert eredmények mennyiben elégítik ki a kívánalmakat, azt az egyes alfejezetek keretében fogjuk kritikával kisérni, itt csak arra utalunk, hogy a kisipari termelésre vonatkozó adatok már mint ősanyag anynyira a valóságot nem fedők, hiányosak és hézagosak s ennek folytán teljesen értéktelenek voltak, hogy még a feldolgozásuk is teljesen mellőzendő volt. Méltó tanulság ez arra, hogy a megfigyelés tárgyát képező tényeknek túlhalmozása, kivált akkor, ha jellegre nézve is elütnek egymástól, már pedig ez a helyzet áll elő, ha a népszámlálás révén a termelési viszonyokat is megakarjuk ismerni, rendszerint hasznavehetetlen adatokhoz juttat és a mellett részben még a többi adatok pontosságát és megbízhatóságát is igen könnyen veszélyeztetheti. Nagyjában vázolván tehát iparstatisztikánknak a népszámlálással kapcsolatos történeti fejlődését, áttérhetünk a részletekre és pedig első sorban is a bányászattal, iparral, közlekedéssel és forgalommal foglalkozó népesség földrajzi eloszlásának ismertetésére. a) A bányászattal, iparral, közlekedéssel és forgalommal foglalkozó népesség földrajzi eloszlása. Mint alakul az ipar-forgalmi népesség összesszáma, mily arányt köt le ez az egész népességből, mily hányadát teszi a kereső és eltartott elem az iparforgalmi népességnek, mind ez adatok törvényhatóságonként minő változásokat mutatnak, a népesség foglalkozási főosztályairól szóló 1. fejezetben már vázoltuk. A további részek könnyebb megértése és a teljesség kedvéért itt csak azt ismételjük meg, hogy 1900-ban 3,764.783 egyén (az egész népességnek 19-5°/

0-a) Íratott össze mint olyan, a Id e foglalkozást vallotta fő kereseti forrásának és pedig 1,547.109-en mint a termelésben aktive résztvevők,