1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - A) Az 1900. évi népszámlálás előkészítése ós végrehajtása

5 kombínáczióját tartalmazta, értékes bevezető részében a népszámlálás végrehajtását is kritikai alapon ismertetve, a második — legterjedelmesebb s módszerének és adatgyűjteményének új voltánál fogva legbecsesebb — kötet a foglalkozási és vállalati statisztikát, a harmadik kötet pedig az épületstatisztika adatait. 2. Az 1900. évi népszámlálás előkészítése. Az 1890. évi népszámlálás után lefolyt évtized alatt a magyar hivatalos statisztika történetében nem egy oly érdemleges esemény történt, mely a következő népszámlálás sorsára már eleve is több-kevesebb befolyással volt. Az 1895. évi VIII. t.-cz. alapján az 1895 év november 20—30 napjain végrehajtott mezőgazdasági statisztika a népszámlálásokéval vetekedő nagy arányaival alkalmas volt arra, hogy egyfelől az összeírással megbízott helyi közegeknek gyakorlatát fejleszsze, másfelől a központi feldolgozás technikai készségét növelje. A helyi közegek iskolázottságának emelésére nagyon jó hatással volt a népmozgalmi statisztikának ugyancsak 1895-ben történt reformja is, mely az állami anyakönyvvezetőktől — a kiknek a sora községi és körjegyzőkből, tanítókból stb., tehát olyan helyi közegekből áll, a kik a népszámlálásoknál is közvetlen közreműködésre vannak hivatva — minden népmozgalmi (születési, házassági és halálozási) esetről külön egyéni lap kiállítását kívánja, s e lapok folytonos felülvizsgálata és helyesbítése révén az adatszolgáltatók gyakorlottságát különösen a bonyolultabb foglalkozási viszonyok bejegyzése körül szemmel láthatóan javítja. A népszámlálások szempontjából legfontosabb eseménye azonban az elmúlt évtizednek a m. kir. központi statisztikai hivatalról szóló 1897. évi XXXV. t.-cz. megalkotása volt. Ez a törvény, mely a régi keretek közül kinőtt statisztikai hivatal munkásságának minden téren szilárdabb alapokat adott, az adatgyűjtések sikerét biztosító számos intézkedésével használt a népszámlálások ügyének is. A törvény szakaszainak sorrendjét követve, elsőbben a 3. §-ban szabályozott évi munkatervről kell megemlékeznünk, mely a statisztikai hivatal adatgyűjtő tervezeteinek foglalata és csak akkor válik végrehajthatóvá, ha a ministertanács hozzájárulása után az országgyűlés elé terjesztetvén, ott elfogadtatik. Ez az intézkedés a statisztikai hivatal működésével szemben egyfelől a szakszerű ellenőrzés állandóságát biztosítja (a szakministeriumoknak hozzászólási joga révén), másfelől alkotmányjogi garancziákat is nyújt (az országgyűlés jóváhagyásának kikötésével). A míg tehát a korábbi népszámlálások a törvényhozás közbejöttével rendeltettek ugyan el, de már a számlálásnál használt adatgyűjtő minták kormányzati úton állapíttattak meg, addig az 1897. évi XXXV. t.-cz. életbelépte óta — mint minden statisztikai adatgyűjtő mintának, — úgy a népszámlálásiaknak is országgyűlési jóváhagyás alá kell kerülniök. Igen nagyfontosságú a népszámlálásokra az 1897. évi XXXV. t.-cz. 8. §-a, mely elrendeli, hogy kis- és nagyközségekben bármely iskolafentartó alá tartozó nyilvános, vagy nyilvánossági jogú elemi iskola férfitanítói a tanügyet közvetlenül érdeklő évi összeírásoknál mindig, a nagyobb időszaki fölvételeknél pedig a kereskedelmi ministernek a vallás- és közoktatásügyi minister hozzájárulásával kiadott rendeletére, fegyelmi felelősség mellett tartoznak számlálóbiztosokként közreműködni. Ha a tanítók közreműködését igénybevevő ily fölvétel nem történhetik az iskolai szünidő alatt, akkor a tanítás azon iskolákban, illetőleg osztályokban, a melyeknek tanítói a fölvételnél el vannak foglalva, az összeírás idején — egy tanéven belül hat napig — szünetelhet. A nagyobb időszaki felvételeknél számlálóbiztosok gyanánt alkalmazott tanítóknak díjazását a kereskedelemügyi minister esetről-esetre rendeleti úton állapítja meg. Hogy népszámlálásokat, s hasonló nagy időszaki felvételeket az önként ajánlkozó ingyenes számlálókra bízni nem lehet, azt a korábbi népszámlálások tapasztalatai bőven igazolták. A községi élet legalaposabb ismerőjét, a községi és körjegyzőt sem lehet számlálóbiztosként igénybe venni, részint, mert egyéb, halasztást nem tűrő közigazgatási teendőitől (1895 októbere óta az állami anyakönyvek vezetésétől is) nem lehet őt hosszabb időre elvonni, részint, mert népszámlálások, s más nagyobb felvételek idején más, szintén igen fontos szerep vár rá : az egész munkálatnak a község területén való irányítása, az egyöntetűség biztosítása, s a számláló-biztosok munkájának felülvizsgálata és helyesbítése. Az 1897. évi XXXV. t.-cz. tehát a tanítók közreműködését kívánja állandóan biztosítani a népszámlálások részére ; a tanítók, a kik műveltségüknél fogva szintén képesek a nehezebb felvételeknél is helyt állni, s a nép között élvén, a helyi viszonyok ismereténél fogva is alkalmasak számlálóbiztosokúi. Azt a kényszert azonban, hogy e felvételeknél a tanító fegyelmi felelősség mellett legyen köteles közreműködni, csak a kis- és nagyközségekre vonatkozólag mondta ki a törvény, abban a feltevésben, hogy városokban akad a tanítókon kívül is elég értelmes ember, a ki számlálóbiztosúl alkalmazható. A törvényszakasznak az a része, mely a számlálóbiztosokúi alkalmazott tanítóknak díjazásáról szól, mértékadó konstatálása annak a tapasztalati ténynek, hogy a nagy összeírásoknál való eredményes közreműködést csak megfelelően díjazott munkaerőtől lehet várni. Az 1897. évi XXXV. t.-cz. 9. §-a az adatszolgáltatásra korábban is kötelezett közhivatalokon és hatóságokon kivül a magánszemélyekre is kimondja az adatszolgáltatás kötelezettségét, a 3. §. szerinti országgyűlésileg elfogadott munkaterv korlátai között. Ez az általános intézkedés tehát a népszámlálásokra is kiterjed, míg korábban a népszámlálások alkalmából alkotott törvényekbe külön rendelkezést