1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

135* Az ügyvédek abszolút számban több mint 300-zal megnövekedtek, a népességhez viszonyítva azonban megfogytak. Mint 1890-ben, úgy 1900-ban is a népességhez viszonyítva az ügyvédek száma az anyaországban 4-szer akkora mint a társországokban, a mi a Horvát-Szlavonországokban érvényben levő numerus clausussal függ össze. Az ügyvédi irodák átlagosan nagyobbak a Drávántúl, mint a Dráván innen, a míg ugyanis ott minden 100 önálló ügyvédre 195 segéd esik, addig itt csak 88. Különben a segédek aránya az anyaországban 1890 óta erősen emelkedett 60-ról 88-ra, a mi, ha még hozzá veszszük azt, hogy, a mint az ügyvédi kamarák évi jelentéseiből értesülünk, az ügyvédjelöltek száma naprólnapra rohamosan nő, érthetővé teszi, ha már ez idő szerint sok szó és panasz esik e pálya túlzsúfoltságáról. A mi az anyaországrészeket illeti, legtöbb az ügyvéd a Duna-Tisza közén, a hol minden 1.861 egyénre jut egy ügyvéd. Az ezen országrészben összeírt 1.748 ügyvéd közül nem kevesebb mint 1.069 él Budapesten. A Duna-Tisza köze után a Duna jobb partja következik a legtöbb ügyvéddel, de ott már csak 4.361 lélekre esik egy-egy ügyvéd. Legkevesebb az ügyvéd a Királyhágóntúl, viszont az ügyvédi segédszemélyzet az önálló ügyvédekkel összevetve ép ez országrészben a legnagyobb. Az értelmiségnek nincsen ága, a melyben Budapest székesfőváros révén a Duna-Tisza köze ki ne tűnnék legmagasabb arányszámával. Ez alól kivételt csak az egyházi szolgálat képez, a mint ez az alábbi adatokból látható. Az összes kereső népesség %-ában volt az egyházi szolgálatban állók aránya 1890-ben 1900-ban Duna bal partja 0'32 Duna jobb partja 0-28 Duna-Tisza köze 0-27 Tisza jobb partja 0-87 0-83 Tisza bal partja 0-28 Tisza-Maros szöge 0-23 Királyhágóntúl 0*85 Magyarország 0*31 0-2» Horvát-Szlavonországok 0-20 0-1» Magyarbirodalom 0-28 0-88 Nem említve a közjogi alkatrészek közti különbséget, csak a Tisza-Maros szöge az, a hol kisebb az arányszám mint a Duna-Tisza közén. Első helyen ez értelmiségi csoportot illetőleg a Királyhágóntúl áll, a minek oka ez országrész népességének már többször szóvátett specziális hitfelekezeti viszonyaiban (gör. kath. és gör. keleti vallás) keresendő. A Tisza jobb partján is az erősen képviselt gör. kath. vallás szökteti fel az arányszámot. Mélyrehatók azok a különbségek, a melyeket az egyházi személyzet arányszámánál a város és vidék közt találunk. Míg a törvényhatósági jogú városokban a kereső népesség 0'43°/o-át tették az egyház szolgálatában állók, addig a vármegyékben csak 0'26°/o-át érték el. E jelenségnek egyszerű a magyarázata. A városok ugyanis igen gyakran nagyobb számú papi személyzetet összpontosító egyházi főhatóságoknak s rendszerint nagy népességű apáczazárdáknak s részben férfikolostoroknak is a székhelyei. Eddig általánosságban érintettük e csoportot, összefoglalva minden egyházi személyt, püspököket, prelátusokat, lelkészeket, segédlelkészeket, szerzeteseket, szerzetesnőket stb.; a hívek egyházi szükségleteinek kielégítése szempontjából azonban legnagyobb fontossággal a lelkészek és segédlelkészek birnak, miért is nem lesz érdektelen, ha az adatoknak az anyaországra nézve bővebb és pedig hitfelekezetek szerint való részletezését adjuk és pedig egybevetve az 1890. évi adatokkal : Hitfelekezet Róm. kath. .. Gör. kath Református .. Ág. hitv. ev. Gör. keleti ., Unitárius ..... Izraelita Egyéb Lelkész 18901900 3.2183.292 2.092;1.978 1.9831.963 996Í 947 2.203|2.151 104 102 465 658 1 14 Segédlelkész 1890jl900 1.0581.103 102 289; 128 120: 130 45; 70 1 — 157! 102 Együtt 18901900 4.2764.395 2.1942.067 2.2722.091 1.1161.077 2.2482.221 105 622 1 102 760 14 + rr? é o® 55 Hány lélekre esett egy lelkész v. segédlelkész + 2-1 — 5-s - 8-0 - 3-5 - 2-J - 2-s + 22-s + 13-0 1890 1900 1.521 679 891 992 817 531 1.005 1.851 886 1.153 1.169 985 667 1.087 924 Figyelemreméltó tény, hogy az izraelitákat és róm. kath. felekezeteket kivéve, a többieknél a lelkészek és segédlelkészek száma megcsappant az utóbbi tiz év alatt. Nemzeti szempontból igen kedvezőtlen jelenségnek minősíthető a református lelkészek és segédlelkészek fogyása, valamint a róm. kath. lelkészek gyenge növekvése sem biztató. Szinte meglepő, hogy midőn különben az értelmiségi osztályban oly nagy a túltermelés, papi pályára, a mint az adatok erre következtetni engednek, mind kevesebben lépnek. Részben e két népszámlálási adat, de még inkább a papnövendékek számára vonatkozó újabb adatok arról tanúskodnak, hogy különösen magyar vidékekről napról-napra kevesebb ifjú választja élethivatásának a papi pályát, a mely állapotnak megváltozását nemcsak egyházi, hanem határozottan nemzeti érdekek is kívánatossá teszik. A lélekszámhoz viszonyítva, azt látjuk, hogy legtöbb a lelkész az unitáriusoknál, a gör. kath. és gör. keleti felekezeteknél, legkevesebb a római katholikusoknál. Ha pedig összevetjük a segédlelkészek számát a lelkészekével s abból a feltevésből indulunk ki, hogy ez az arány némi világot vet a különböző egyházaknak főként jólétére s gazdasági viszonyaira, a mennyiben valószínű, hogy azok a lelkészségek és hitközségek, a melyekben segédlelkészek alkalmaztatnak, jobbmóduak és rendezettebbek, arra az eredményre jutunk, hogy az izraelitákat, a kikre vonatkozó adatok nem a legmegbízhatóbbak, nem szá-