1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

129* liez viszonyítva. Az iparban s a kereskedelemben is — csak az anyaországra szorítkozva — Budapest székesfőváros folytán, a Duna-Tisza köze az, a hol legtöbb a női kereső, a mely után a Duna bal partja következik. A minimumot az ipart illetőleg a Duna jobb partja, a kereskedelemre nézve pedig a Tisza-Maros szöge képviseli. Nagyobb érdekkel birnak azok az adatok, amelyek város és vidék szerint vizsgálják a női népesség eme viszonyait. Eszerint a Magyarbirodalomban : Említésre méltóan fordulnak elő még a szállodás-, vendéglős- s kávés iparban, a hol 20 s a fonó- és szövőiparban, a hol 15 női önálló esik 100 férfi önállóra. Ezenkívül egyetlen egy iparcsoport sem akad, a melyben arányszámuk a 7-et meghaladná. Érdekesség kedvéért azt is megemlítjük, hogy 1890-nel szemben mindössze a fonó- és szövőipar és a ruházati ipar azok, a melyekben a női önállók száma jelentékenyen megnövekedett. A mi a segédszemélyzetet illeti, a szállodás-, vendéglős- és kávésipart nem említve, a hol meghaladják a férfiak arányát, a fonó- és szövőiparban, majd a papirosiparban van aránylag a legtöbb nő alkalmazva és pedig 100 férfihoz viszonyítva 59, illetve 54. Három ipari főcsoport van ezenkívül, a ruházati ipar s az élelmezési és élvezeti czikkek gyártása s a vándoripar, a hol a segédszemélyzetben 20-nál több nő esik 100 férfire. A kereskedelemben a kofákat s egyéb piaczi és utczai árusokat, a hol a női önállók majdnem háromszorosát teszik a férfi önállóknak, figyelmen kivül hagyva, az agyag- és üvegipar készítményeivel, valamint az élelmezési és élvezeti czikkekkel való kereskedésben fordulnak elő az önállók közt a nők nagyobb aránynyal és pedig 100 férfire esik 25, illetve 22 nő. A segédszemélyzetet illetőleg az élelmezési és élvezeti czikkekkel való kereskedés emelkedik ki (36 nő 100 férfire), melyet a könyv- és műkereskedés követ (34). Általában véve azonban a kereskedelemben oly éles eltérések, mint az iparban, nem fordulnak elő. Még tanulságosabbak azok az adatok, a melyek azokat az iparforgalmi alcsoportokat mutatják be, a melyekben legalább 200 nő talált alkalmazást. Ez adatoknak, a melyeket teljes részletességgel a 81. sz. tábla ölel fel, érdekességét növeli az a körülmény, hogy úgy az 1890. évi női keresőkről, valamint az egyes iparágakhoz tartozó férfi keresőkről is számot adnak. A nélkül, hogy az adatok további ismertetésébe bocsátkoznánk, csak arra az egy tényre hívjuk fel a figyelmet, hogy az adatok, ha jól szemügyre veszszük, teljesen igazolják e fejezet elején említett ama feltevésünket, a mely szerint a nők, ha már az ipar terére szorulnak, a specziálisan női foglalkozásokon kivül, rendszerint azokban az iparágakban találnak leginkább érvényesülést, a melyeket a férfiak kis jövedelmezőségük miatt minél gyérebben keresnek fel, avagy elhagynak. A bányászat-ipar-forgalom körében alkalmazott női keresőkre vonatkozólag eddig ismertetett adatok általában véve pedig eléggé igazolják, hogy a nők által önállóan űzött foglalkozások legnagyobb része is, mint szabóipar, varrás, mosás, vasalás, kofák stb., oly természetű, a mely alig biztosít többet igen szerény megélhetésnél s így teljesen kétségtelen — a mit fentebb állítottunk — bogy a női munka erősen proletár jellegű. Végül, hogy teljes legyen a kép az iparforgalomban foglalkozó női népességről, összeállítottunk egy táblázatot (80. számú), a mely törvényhatóságonkint mutatja be a kereső népesség eme elemének alakulását és pedig a férfinépességNépizâjfilàU». 1000 férfi keresőre jutott az iparban * kereskedelemkereső nő A thj. városokban 312 220 A vármegyékben 173 236 Vagyis nyilvánvaló, hogy a női ipari munkának fő színhelye a város, míg a kereskedelemben vidéken nagyobb arányban vannak foglalkoztatva, mint a városokban. A mint már láttuk, a közszolgálati és szabad foglalkozások is nagy számmal vonzzák az önálló kereset után néző nőket. Első helyen a szülésznők említendők meg, kiknek száma 9.828, több mint egy negyede (26'6°/o) az ide tartozó női keresőknek. Majd a tanítónők következnek 6.242 fővel (az e csoportba tartozó keresők 16'9°/

0-a). Érdemes megemlíteni, hogy a tanítónők száma a lefolyt évtized alatt majdnem megkétszereződött, a mennyiben számuk 1890-ben 3.427-re rúgott. Részint a folyton fejlődő népoktatás okozza ezt, de sok tekintetben oka ennek az a körülmény is, hogy kivált a középosztályhoz tartozó leányok közül a mai társadalmi és gazdasági viszonyok folytán mind többen kerülnek oly helyzetbe, hogy a családalapításról lemondva, valamely életpályán kell gondoskodniok a megélhetésükről. A tanítónők szaporodása kedvezőtlennek még sem mondható. Ellenkezőleg a nőknek minél nagyobb részvétele ép az elemi oktatás terén sociális, erkölcsi stb. szempontokból igen kívánatos. A nő, ha talán iskola önálló vezetésére nem ls annyira alkalmas mint a férfi, mint osztálytanító mégis a leghivatottabb közeg a gyermeknevelésre, mert leginkább tudja megtalálni azokat az értelmi, erkölcsi, érzelmi stb. rugókat, a melyek a gyermekoktatás eredményességét kulturális, de főként morális s így általában sociális szempontból biztosítják/ A jövő fejlődés szempontjából tehát csak örvendetes, ha minél többen lépnek a tanítónői pályára. A társadalomban meg is van ez iránt a hajlandóság, csak gondoskodni kellene ezután az e nemes élethivatást választó nők elhelyezéséről is. Elérhető az akkor, lia a mai — túlnyomólag — osztatlan népiskolákat, a melyek különben sem képesek a kulturális igényeket kielégíteni, minél nagyobb számban váltanák fel a tagozott iskolák. Igen nagy a számuk az apáczáknak is és pedig 4.957 az 1890. évi 2.883-mal szemben A nevelőnőknek száma szintén magas és pedig 4.315, vagyis 1217-tel több mint 9*