1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)
I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása
130* 1890-ben. Talán nem tévedünk, ha úgy az apáczák, mint a nevelőnők e nagy emelkedésében első sorban is a tanítónők számának emelkedésében érvényesülő okok hatását keressük. Külön kell megemlítenünk a kisdedóvónőket, kiknek száma 1900-ban 1858 volt az 1890. évi 658-czal szemben. Az óriási emelkedés első sorban is annak javára írható, hogy épp az elmúlt tiz év alatt és pedig 1891-ben történt a kisdedóvóügy törvényes szabályozása és ennek alapján kellő fejlesztése is. Megismervén a női keresők viszonyait, azt hiszszük, nem lesz minden tanulság nélküli, ha befejezésül röviden még a női keresők családi állapotát feltüntető adatok tárgyalására is rátérünk. Szocziálpolitikai szempontból különösen az bir fontossággal, hogy mily nagy a foglalkoztatott férjes nőknek aránya, mert kétségtelen, hogy ezek a nők alig felelhetnek meg teljes mértékben családbeli hivatásuknak. Közjogi alkatrészek szerint a kereső nők családi állapota egybevetve a 15 éven felüli nők családi állapotával a következő volt : Közjogi alkatrész 1000 Közjogi alkatrész kereső 15 éven felüli Közjogi alkatrész nő közül Közjogi alkatrész hajadon férjes özvegy elvált hajadon férjes özvegy elvált j Közjogi alkatrész volt Magyarország 426 362 209 3 234 622 142 2 Horvát-Szlavonországok 334 546 119 1 228 645 126 1 Magyarbirodalom 408 398 191 3 233 625 140 2 Megjegyezzük mindenek előtt, hogy az adatok nem fedik teljesen egymást, mert a keresők közt a 7—15 évesek is benn szerepelnek, kiknek száma elég jelentékeny, a mi természetesen leszállítja a férjes nők arányát. De már ez adatok kétségtelen bizonyítékai annak a ténynek, hogy a jelen gazdasági s társadalmi viszonyok nemcsak a hajadon, özvegy, hanem még a férjes nőket is számottevő arányban kényszerítik önálló keresetre. Enyhítőén hat viszont az a körülmény, hogy nálunk a női keresők közt az őstermelés az uralkodó foglalkozás s így azok a káros hatások, a melyek a nő foglalkoztatása révén a családi életet, sőt lehet mondani egy egész jövő nemzedéket érintenek, távolról sem oly nagymérvűek, mint ott például, a hol női keresők az iparban s itt is főként a gyárakban nyernek alkalmazást. Hogy pediglen az őstermelésnél a női keresők közt oly sok a férjes nő, ennek magyarázata egyrészt az, hogy ennek a foglalkozásnak természete a kisebb gazdaságokban megkívánja a családtagok s így első sorban a nő munkaerejének igénybevételét, másrészt az is okozza, hogy igen gyakran az őstermelés keretében a nőnél nem is lehet a szigorú ismérveket megtalálni, a melyek alapján el lehetne dönteni, hogy munkássága szigoruán a család körében érvényesul-e, avagy már részese a gazdaságtársadalmi termelésnek. Hogy foglalkozásonként mint alakul a női keresők családi állapota, tájékozást nyújt a következő táblázat, mely szerint : Foglalkozási főosztály Az oldalt megnevezett loglalkozíshoz tartozó 1.000 nSi kereső kOzül a Magyarbirodalomban Foglalkozási főosztály hajadon férjes özvegy elvált Foglalkozási főosztály volt Őstermelés 316 510 173 1 Bányászat, ipar, forgalom 540 245 208 7 Közszolgálat 568 238 182 12 K. m. n. napszámosok 307 363 327 3 Házi cselédek 882 43 71 4 Egyéb és ism. fogl 168 98 724 10 A férjes nők aránya egyedül az őstermelésnél magaslik ki, ugyancsak nagyobb aránynyal szerepelnek a határozott gazdasági ágba nem sorozható napszámosok közt. A közszolgálat és szabad foglalkozások , valamint az ipar-forgalom körében már egy negyedét sem érik el a kereső nőknek. 4. Értelmiség. Egyike azoknak a foglalkozási osztályoknak, mely a népességnek aránylag igen kis hányadát köti le, de azért, minthogy az állami és társadalmi élet irányítása és vezetése leginkább kezeiben összpontosul, igen nagy jelentőséggel bir, az értelmiség. Az értelmiségnek azonban, mint társadalmi osztálynak, a kereteit megvonni igen nehéz. Ha tágabb értelemben veszszük, ide sorozandók volnának műveltségük révén a földbirtokosok, bérlők, gyárosok, önálló iparosok, kereskedők jelentékeny része is. De még akkor is határozott szabályt arra nézve, hogy ki tekintessék az értelmiséghez tartozónak, felállítani nem lehetne, hanem meg kellene elégednünk hézagos, az adatok teljességét egyáltalán nem biztosító, alaki ismérvekkel, a melyek irányadók lennének a besorozásra nézve. Ily ingadozó alap mellett ki kell hogy elégítsenek azok az adatok, a melyek az értelmiségnek azt a részét ölelik fel, mely e foglalkozást, mint kereseti, életfentartási alapot üzi. Legszűkebb értelemben csak a különböző polgári és egyházi közszolgálatoknál alkalmazottak és az úgynevezett szabad foglalkozásokat űző egyének tartoznak ide, azonban teljesebb a kép, ha ide sorozzuk azokat az egyéneket is, a kik akár valamely gazdasági foglalkozásnál, tehát az őstermelésnél, bányászat-, ipar- és forgalomnál, akár más foglalkozások körében, mint tisztviselők végeznek szellemi munkát. Ez alapon az értelmiségi osztály alakulását, keresőket és eltartottakat figyelembe véve, 1900-ban az alábbi kimutatás tünteti fel. 1890-nel nem hasonlíthatók össze az eredmények, mert az eltartottakra vonatkozó adatok 1890-ről csak a tulaj donképeni értelmiségről és a gazdasági foglalkozáshoz tartozó értelmiségi egyénekről állanak rendelkezésre, a többiekről nem. Yolt tehát :
