A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. III. rész. Épület-statisztika (1893)

I. Általános jelentés

Az egész országot tekintve, a kőből vagy téglából épült házak számarányától nem marad messze a kő- vagy tégla- alappel biró sár- vagy vályogházak számaránya sem. Különösen a Duna két partja nyomul itt előtérbe, hol egyes vármegyék valóban meglepő arányszámmal szerepelnek, pl. Baranyában a házaknak 57*gs °/o-a, Esztergomban 41*47 °/o-a kő- vagy téglaalappal biró vályogépület. Legkisebb az arány Erdélyben, hol csak 3*o7°/o esik az igy épített lakóházakra. Nagyon elterjedt az az építkezési mód városainkban, Székes-Fejérvárott, Komáromban a házaknak több mint fele, Pécsett, Baján, Kecskeméten, Szatmár- Németiben több mint egy harmada igy van építve. Ha nézzük az alföldi áradásoknak leginkább kitett vármegyéket, azt látjuk, hogy ez a tiszta sárépületnél némileg szilárdabb építkezési mód is csak igen kevéssé van elterjedve, Békés megyében a lakóházaknak csak 5*23 °/o-a, Jász-Nagy-Kun-Szolnokban 6*07 °/o-a, Csongrád megyében csak 8*32 °/o-a van igy épitve s a tiszta kő- és téglaépületekkel együtt sem rúg egyikben sem 10°/o-ra.

Hazai építkezésünknek egyik jellemző sajátsága a sár- vagy vályogépületehielc túlságos nagy száma. Minthogy hazánkban roppant területeken egyáltalán nem fordul elő építésre való kőanyag, a téglaégetés pedig sokkal költségesebb, semmint a téglából való építkezés a föld népe között általánossá válhatnék, marad a földből vagy sárból való építkezés. Ennek három módja szokásos leginkább: a vályogból (sárból formált, de ki nem égetett téglákból) való építkezés, azután a vertfal, midőn a deszkák közé tömött földet keményen ledöngölik és végre az úgynevezett fecskerakás, midőn a pelyvával vagy törekkel kevert sarat rétegenkint rakják föl. Van a sárépitkezésnek még egy igen elterjedt formája, midőn a falnak a vázát előbb sövényből megfonják s azt tapasztják be sárral, illetőleg a mellett rakják fel két oldalon a sárfalat, mert az egyszerűen betapasztott sövényfal inkább a faanyagból készült épületek közé sorozható.

Legnagyobb számmal fordulnak elő a sár- vagy vályogépületek a Duna-Tisza közén, itt a lakóházaknak 74 i9 °/o-át ezek alkotják, azután következik két, szintén túlnyomólag alföldi jellegű országrész : a Tisza-Maros szöge 50*is és a Tisza bal partja 41*82 °/o-kal. Legkevesebb sár- vagy vályogépület van Erdélyben, ott a lakóházaknak csak 6*31 °/o-a ilyen, aránylag szintén kevés van Horvát-Szlavonországokban is, csak 12*54 °/o.

Legtöbb a sárból és vályogból épült ház a következő vármegyékben : Jász-Nagy-Kun-Szolnokban (91*50°/o), Békésben

(90*93°/o), Csongrádban (87*s4°/o), Gsanádban (86*8i°/o), Hajdú vármegyében, (86*i3°/o), Bácsban (84*15%) és Torontálban (83*6o°/o), vagyis kitétel nélkül alföldi megyékben; vannak azonban még törvényhatóságú városaink is, hol a vályog- és sárépit- kezés hasonló túlnyomósággal bir, pl. Hódmező 'Vásárhelyen a lakóházaknak 90*o5°/o-a, Szabadkán 82*9i°/o-a igy van épitve.

Ha a sárépitkezéseknek földrajzi elterjedését tekintjük, adataink szerint a határok nem tűnnek föl oly élesen, mint a valóságban, mert ugyanazon vármegye területén nem mindig dívik ugyanaz az építkezési mód; pl. Bihar vármegyében az összes lakóházaknak 48*is°/o-a épült sárból vagy vályogból; azonban kétségtelen, hogy Békés és Hajdú vármegyével határos alföldi részében az az arányszám 90°/o-ra is felszökik, az egészen erdős, hegyes vidékeken ellenben l°/o-ot sem éréi; ott a faépületek nyomulnak előtérbe.

Das ganze Land betrachtet, bleibt, hinter dem ziffermässigen Verhältniss der aus Stein oder Ziegeln erbauten Häuser jenes der Häuser aus Koth oder Lehm jedoch mit Stein- oder Ziegel- Fundament auch nicht stark zurück. Besonders die beiden Ufer der Donau treten diesbezüglich im Vordergrund, wo einzelne Comitate mit wahrhaft auffallenden Verhältnisszahlen erscheinen, es waren z. B. im Comitate Baranya 57*os°/o, in Esztergom 41*47°/o der Wohnhäuser Gebäude aus Lehm oder Koth mit Stein- oder Ziegel-Fundament. Die geringste Verhältniszahl zeigt Siebenbürgen, wo nur 3*o7°/o auf derartig erbaute Wohnhäuser entfallen. Sehr verbreitet ist diese Bauart in den Städten; es besteht in den Städten Székes-Fejérvár u. Komárom mehr als die Hälfte der Wohnhäuser, in den Städten Pécs, Baja, Kecskemét, Szatmár-Németi mehr als ein Drittel aus derartig erbauten Gebäuden. Wenn wir die den Ueberschwemmungen im Alföld am meisten ausgesetzten Comitate betrachten, so ist bemerkbar, dass diese Bauart, welche nur einigermassen standhafter ist, als die Koth- oder Lehmgebäude, nur in sehr geringem Masse Verbreitung findet, in den Comitaten Békés sind nur 5*23°/o, Jász-Nagy-Kun-Szolnok 6*o7°/o, Csongrád nur 8*32% der Wohnhäuser auf diese Weise erbaut und betragen sammt den ausschliesslich aus Stein oder Ziegeln errichteten Gebäuden in keinem dieser Comitate ganze 10°/o.

Eine charakteristische Eigenthiimlichkeit unserer Bauart ist die überwiegend grosse Anzahl der Gebäude aus Koth oder Lehm. Nachdem im Lande auf sehr grossen Gebieten das zum Bau erforderliche Steinmaterial überhaupt nicht vorhanden, die Ziegelbrennerei aber viel kostspieliger ist, als dass die Anwendung von Ziegeln bei den Gebäuden unter dem Volke sich allgemein verbreiten könnte, bleibt nichts anderes übrig als Gebäude aus Koth oder Lehm zu erbauen. Diesbezüglich sind drei Arten meistens gebräuchlich: die Errichtung von Gebäuden aus Kothziegeln (aus Koth formirte, aber nicht gebrannte Ziegeln), nachher die gestossene Mauer, als die zwischen Bretter gestopfte Erde stark abgestampft wird und endlich die sogenannte Klebemauer oder Wellerwerk, als der mit Spreu gemengte Koth nach Schichten aufeinandergelegt wird. Es gibt noch eine sehr verbreitete Art des Kothbaues, als nämlich das vorerst aus Hecken geflochtene Gerippe des Gebäudes mit Koth bestrichen, beziehungsweise an den beiden Seiten des Gerippes eine Kothmauer gezogen wird, denn die einfach bestrichene Heckenwand kann eher zu den aus FIolz errichteten Gebäuden gereiht werden.

Die Gebäude aus Koth oder Lehm sind mit der grössten Anzahl im Donau-Theiss-Becken vertreten, dort bilden dieselben 74*i9°/o der Wohnhäuser; nachher folgen zwei Landestheile, welche ebenfalls den Charakter des Alföld besitzen, nämlich das Theiss-Maros-Becken mit 50-is°/o und das linke Theissufer mit 41*82°/o. Die wenigsten Koth- oder Lehm-Gebäude sind in Siebenbürgen anzutreffen, dort sind nur 6*3i°/o der Wohnhäuser derartige Gebäude, verhältnismässig wenig solche Gebäude kommen auch in Ivroatien-Slavonien vor, nur 12*54°/o.

Die meisten Wohnhäuser au& Koth oder Lehm befinden sich in folgenden Comitaten: Jász-Nagy-Kun-Szolnok (91*őo°/o), Békés (90*93°/o), Csongrád (87*s4°/o), Csanád (86\si°/o), Hajdú (86*i3°/o), Bács (84*i5°/o) und Torontál (83*60°/o), dasheisst ohne Ausnahme in den Comitaten des Alföld; es gibt aber auch Städte mit Municipium, wo die Bauart aus Lehm oder Koth ein ähnliches Uebcrgewicht zeigt, in Hódmező-Vásárhely sind 90*o5°/o, im Szabadka 82*9i°/o der Wohnhäuser auf diese erbaut.

Nehmen wir die geographische Vertheilung der Bauten aus Koth oder Lehm in Augenschein, so treten nach unseren Angaben die Grenzen nicht so scharf hervor wie in der Wirklichkeit, denn auf dem Gebiet ein und desselben Comitates ist nicht immer ein und dieselbe Bauart gebräuchlich, z. B. im Comitate Bihar sind 48*i8°/o der gesammten Wohnhäuser aus Koth oder Lehm erbaut, nicht zu bezweifeln ist jedoch, dass in dem gegen das Alföld gelegenen und an die Comitate Békés und Hajdú grenzenden Theil des in Rede stehenden Comitates diese Verhältnisszahl auch auf 90°/o steigt, in der gänzlich bewaldeten Gebirgsgegend aber nicht einmal l°/o erreicht; dort treten die Gebäude aus Holz in den Vordergrund.