A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. II. rész. A népesség foglalkozása (1893)

k csak mérsékeltebb igényeket elégíthetnek ki, mert a j-uk intézett kérdezősködéssel nem mehetünk túl bizonyos bn s igy számos fontos combinátióról (a munkások mes- ;le, korviszonyai, családi állapota, nemzetisége, honossága, különösen mihelyt többes combinátióról van szó, okvet- le kell mondanunk, vagy abba kell belenyugodnunk, hogy n felületes válaszokat kapjunk, minthogy nem tehetünk nden gyárosban egy-egy statisztikust, a ki személyzete jyainak statisztikai összeállítására képes.

Ezzel szemben a népszámlálási módszernek először is az előnye van, hogy a vállalatok viszonyai nem a vállalok vallomásából, hanem a segédszemélyzet lapjaiból állit- össze és pedig egy oly kérdésre adott válasz alapján, a 2k tulajdonképeni czélját a közönség nem is tudja, az czélzatos meghamisításától nem kell tartanunk. To- nagy előnye a népszámlálási módszernek, hogy a Inlálás által kiderített összes becses anyagnak az ipar- tika czéljaira való felhasználását, az összes fiziológiai, rafiai és kulturális viszonyoknak a foglalkozási viszonyok- íó összevetését lehetővé teszi s csak a hivatalos statisz- jparátustól függ, hogy a rendelkezésre álló gazdag agyagot íré aknázza ki, mert annak, hogy a népszámlálási adatok- íoglalkozási statisztikában melyek használtassanak fel s mmbinátiók derittessenek ki, semmi sem szab határt, gyakorlati czélszerűség és a feldolgozásra fordítható költ- Lgysága.

erdőpontunk azonban nemcsak arra szolgált, hogy a )gnek vállalatok szerint való csoportosítására s egyúttal Vállalatoknak nagyságuk szerinti részletezésére nyújtott hanem közvetve még egy más iparstatisztikai szempontéi fontos adatnak kiderítésére is vezetett. Ez az adat, a ktili segédek száma az egyes iparágakban: oly eredménye módszerrel készült iparstatisztikának, a melyet tudo- szerint valamennyi iparágra és az ország összes iparos zetére vonatkozólag még semmiféle iparstatisztika sem t ki s a melyet az eddigi — a vállalatok, illetve vállal- *evállásaira alapított — módszerű adatgyűjtéssel nem is volna kideríteni.

í előadottakból következik, hogy a népszámlálási mód- } iparstatisztikának úgynevezett személyi részében igen dadást jelent. Megjegyezzük még, hogy ezen iparstatisz- vele kapcsolatosan összeállítható iparos névjegyzékek lálásával pótfelvétel utján minden nehézség nélkül ki ! észiteni az iparstatisztika termelési adataival is (munka- s eszközök, nyersanyag elhasználás, stb.) s ily módon nép- isi alapon minden várakozásnak megfelelő s még a ter- adatokat is felölelő teljes iparstatiszírkát lehet összest hiszszük, hogy az iparstatisztikának ezen''új módszme,

: előnyei annyira szembeötlők, rövid idő alatt- el fog mindazon országokban, a melyek a népszámlálásoknál lálólap-rendszert ismerik és alkalmazzák, annwival is minthogy azzal a jó tulajdonsággal is bir, hogy Á foglalkozási statisztika többi ágaiban is hasonló sikerrel és kön tyű szerrel volna alkalmazható. E czélra ugyanis nem kellene egyebet tennünk, mint kérdőpontunkat, a mely ezúttal csak azNipari foglalkozásokra szorittatott, általánosítani vagyis oly alakiban kifejezni, hogy azt minden foglalkozási ágra lehessen

'r0

telmezni.

Az 1890. évi népszámlálásnak a foglalkozási viszonyok felvételére szolgáló rovatai az 1880. évi népszámlálással szemben még abban a tekintetben is haladást mutatnak, hogy 1890-ben a számlálólapra nemcsak a főfoglalkozás, hanem a mellékfoglalkozás számára is vétetett fel kérdés. A mellékfoglalkozás számbavételének fontosságát talán felesleges is hangsúlyoznunk, de mégis különösen ki kell emelnünk, hogy a mellékfoglalkozások feldolgozása szinte mellőzhetetlenné válik, ha a foglalkozási statisztikában a szoros értelemben vett foglalkozási statisztika keretén túl akarunk menni, vagyis nem magára a népességre, hanem az egyes foglalkozási ágakra akarjuk a fősúlyt helyezni. Ekkor ugyanis a mellékfoglalkozás felvétele az adatok teljességének egyik elengedhetetlen feltételét képezi. Minthogy nép- számlálásunk a foglalkozási statisztikának különösen iparstatisztikai részére kívánt nagy gondot forditani, ez alkalommal/ft?^h__ az ipaiioí^ciln?’ mellékfoglalkozások dolgoztattak fel, Wgy az iparral és forgalom:^ foglalkozó népességnek összes szá megállapíthassuk, t. i. nemcsak azon - számát, a

az ipart főfoglalkozás gyanánt űzik, hanem azokét is, a azt csak mellékfoglalkozásképen folytatják; a mellékfo; kozások többi nemeinek mellőzése pedig épen a kitűzött fő( nak, a jó és kimerítő iparstatisztikának biztosítása érdeké történt, az iparstatisztikában alkalmazott ily módszerből s mazó nehézségekre tekintettel czélszerűnek mutatkozván a i lékfoglalkozások feldolgozásában ezen első Ízben egyelőre a szükségesebbre, kizárólag az iparforgalmi mellékfoglalkozást szorítkozni.

Az 1890. évi népszámlálásnak a foglalkozási kérdőpoi között új volt továbbá s igy az 1880. évi népszámláié szemben szintén haladást képezett a számlálólap 10. pont] foglalt kérdés, a mely a teljesen foglalkozás nélküli vág) a háztartásban foglalatoskodó, tehát önálló keresettel nem egyének és a házi cselédek eltartójának foglalkozására kozott. Az eltartó foglalkozásának kitüntetését már a szóró; értelemben vett foglalkozási statisztikának helyessége is megkiví mert a népességnek hű tagozatát csak úgy nyerhetjük, ha n csak a kereső, az aktív népességet tudjuk foglalkozása sz< kimutatni, hanem az úgynevezett inproduktiv népességet is portosithatjuk, legalább azon főfoglalkozási ágak szerini melyeknek terhére tartatnak.

Ezek voltak számlálólapunknak új kérdőpontjai, a mel csatlakozva azon kérdőpontokhoz, a melyek már az 1880. évi : számlálás alkalmával is — habár nem épen azonos szövege sei — szerepeltek (főfoglalkozás, önálló-e vagy szolgálati viszi ban van-e ? ha nem önálló, mily minőségben van alkalmazv egy részletes és nagyobb igényeknek is megfelelő foglalkozó főképen iparstatisztika összeállításához kielégítő anyagot í gáltattak.