A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. II. rész. A népesség foglalkozása (1893)

. nicgucuiiisiiasa muu*.uitiuiui jjcwvagjmui, a vaiunai iuuuHszani akarásból, mely hiba egy általános emberi gyemnek, a hiúságnak következménye s szórványosan, ugyszól- alamennyi foglalkozási csoporton érezteti hatását s az felsorolt hibaforrásokhoz csatlakozva, az összes foglalko- képét mintegy hamis zománczczal veszi körül. A számok feldolgozása közben számtalanszor tapasztalt s gyak- lattató esetekből néhányat idézve, találtunk pl. díjnoko- kik tisztviselőknek és hivatalszolgákat, a kik hivatalno- ! Írták magukat, akadtak zongorahangolók, a kik zongora- knek, zongora- és varrógépjavitók, a kik pedig oknak vallották magukat, továbbá korcsmái énekesek, czosok, csepürágók és más mutatványosok, a kik míívé- adták ki magukat, stb.

Mir az új adóterhektők továbbá a büntető rendőri hata- való félelem, a foglalkozások szégyene es a hiúság : y lélektani indok a foglalkozási statisztika adataim., inni eghamisitását idézik elő, a tájékozatlanság, a k‘r dott A »k nem ismerése, a felületesség akaratlanul is a foglal- rovatok hiányos, a részbtes feldolgozás czéljaira nem •ges kitöltését eredményezik. Az ebből származó hibák a ség minden rétégénél egyaránt előfordulnak s épen nem hatnók. hogy a hiányosan kitöltött számlálólapok az alsóbb müved.? ,-ü néposztályoknál találtatnak tömegesebben. Sőt ellen- ke^’ íz intelligentia körében sokkal gyakoribb esetben ;íszfalható, hogy a foglalkozás megjelölésére oly általános ki- ' : - Aek használtatnak, a melyek teljesen elégtelenek és okvet- további pótlásra szorulnak. A kereskedő, a gyáros pél- •endszerint műveltebb a közönséges kézműiparosnál. Nem el n tehát az a tapasztalat, hogy olyan iparos, a ki dolapján ne tüntette volna fel azt az iparágat, a melyet , z 1890. évi népszámlálás alkalmával alig akadt az zágban szórványosan néhány, kereskedő vagy gyáros )i) már sokkal több volt közelebbi megjelölés nélkül. De y> oribb volt a hiányos bevallás a tisztviselők, tehát a ■peni értelmiségi osztályhoz tartozó egyének között, a nr épen nem jelentéktelen részét képezték azok, a kik elégik ártották hivatásukat a számlálólapon egyszerűen a nők vagy tisztviselő szóval jelezni, a nélkül, hogy állá- e íz igazgatási ágat, a melyben szolgálnak, pontosabban is izták volna. Igen sokan voltak az olyanok is, a kik ennél im iel mégis tovább mentek és elárultak legalább annyit, állami, vármegyei vagy községi tisztviselők, a mi ugyan a es kidolgozás czéljaira még mindig édes-kevés, s legfel- arra jó, hogy a hiányos adat további pótlását meg- it?i Feljegyzésre méltó, hogy még alispán is akadt — ol\ állású egyén, a kire hivatalánál fogva tudvalevőleg a h lóságban az egész népszámlálási munkálat vezetése izv.i — a ki sajátkezűleg kitöltött számláló lapján egy- a i nztviselőnek jegyezte be magát, hivatalos állásának n közelebbi feltüntetése nélkül. Megnyugtatásul emlithet- ..onnan, hogy épen a tisztviselő elem számláló lapjainak 'séb n tapasztalt ezen hiányosságok — az országos tiszti névtár segítségével és részben helyszíni pótlások utján kiküszöbölhetők voltak, s igy a feldolgozásnak sem akadályokat nem gördítettek, sem pedig annak n rontották meg.

jijuKiicus. uij. mi xepmasai rajzumi, a minő u nepesseg tonoi fontos viszonyairól, úgyszólván mathematikai pontossággal nyerhető, semmi körülmények között sem lehet.

De eltekintve a vázolt hibáktól és feltéve, hogy azokat mind ki lehetne küszöbölni és a foglalkozási viszonyokat a tényleges állapothoz híven, egészen pontosan lehetne feltüntetni, nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a képnek, a melyet a népesség foglalkozásáról nyernénk, még akkor is volna egy nagy fogyatékossága: az, hogy a mig a foglalkozási viszonyok az év különböző részeiben, az évszakhoz képest a népesség nem csekély részénél változók, az a kép, a melylyel ezen viszonyokat ábrázoljuk, többé-kevésbbé mindenkor csakis a felvétel időpontjának felelhet meg. A népesség többi viszonyai, mint a nem, a családi állapot, a kor, hitfelekezet, az anyanyelv, stb. az egyénnek oly tulajdonságait képezik, a melyek az egyes egyénnél vagy egyáltalában nem változnak, vagy ha változnak is, ezen változások Ay természetűek, hogy egymást kiegyenlítik, s a népesség összetétele ezm. . ‘ tépon

nemcsak egy év tartama alatt, hanem még hossz; >b időn át is majdnem teljesen állandó marad, tehát a kép is, a melyet ezen viszonyokról a népszámlálás elénk tár, úgy tekinthető, mint a mely folyton tartó állapotoknak kifejezője. Egészen másként állunk a foglalkozással. Hány ember van, a ki tél idején, tehát a népszámlálás alkalmával favágással, hóeltakaritással, fa- vagy szénfuvarozással, stb. foglalkozik, nyáron ellenben földmívelést űz, vagy téglagyárakban, az építési iparban, kőbányákban, stb. talált foglalkozást ? ! Hány, kivált közvetlen megrendelésre dolgozó oly szegény mesterember van, a ki iparát csak 'olykor- olykor folytatja, a mikor élénk üzlet kínálkozik, az év más szakaiban pedig a különböző munkaszükséglethez képest mps-más munkával foglalkozik ?! S különösen földmives országban, a minő hazánk is, a népesség jó része épen tél idején, a mikor a népszámlálás tartatik, vagy éppen semmivel sem foglalkozik, vagy legalább nem avval, a mivel az esztendő nagy részén át rendesen szokott foglalkozni. Habár e hiba az által, liog felvételnél ily esetekben nem éppen a tényleges pillanatnyi ; potot keressük, hanem azt a hivatást, a mely az «‘gyénHe több-kevesebb állandósággal mégis össze van forrva, né’ kikiiszöböltetik is, teljesen sohasem szüntethető m az egyes foglalkozások statisztikai adatainak tanul nál sohasem szabad figyelmen kívül hagynunk ah pontját, a mely a különböző foglalkozási körökre s a,. . adataira más-más befolyást gyakorol.

A lelkiismeretes statisztikusnak, a ki a munkája el<* tornyosuló akadályokat legjobb erejéhez képest elhárítani, a nehéz geket legyőzni, a kétségeket tisztázni igyekszik, nem kevlésbbe kötelessége a nehézségekre, a dolog természetéből folyó elkenii- hetlen hibákra és fogyatékosságokra s mindazon figyelmet éi demlő szempontokra reáutalni, a melyeknek szem elől tévesztés'; helytelen következtetésekre vezethetne. Gyakran tapasztal Ír itó ugyanis, hogy a nagyközönség, mint általában minden Am- tetben, úgy a statisztikai adatok értékének megítélésében is az ellenkező végletekre hajlandó s majd azt látjuk, hogy a kö: ség mindazt, a mi számokban var kifejezve, a mi statisz épen semmire sem becsüli, teljesen bizalmatlanul és fitym fogadj.’ mai 1 pedig az b 1 tapaszialjuk, főképen dili?