A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. II. rész. A népesség foglalkozása (1893)
9. Járási tábla a különböző vállalatokban alkalmazott munkásoknak mesterségük szerint való kimutatására - 10. Járási tábla az »egyéb foglalkozások« részletes kimutatására
A foglalkozási viszony, vagyis az önállóság kérdését vagy a ilkalmaztatás minőségét az ipar-forgalom körébe tartozó, t t a 4-es táblán kitüntetendő összes foglalkozásoknál a gya- ati élethez, a tényleges viszonyokhoz lehetőleg híven kell ré 'létezni. Ehhez képest — mint a segédtábla fejrovatából látható — a következő megkülönböztetések alkalmazandók:2) 1. önálló, 2. tiszt, üzletvezető, 3. mérnök, 4. vegyész, 5. gépész, 6. családi kisegítő, 7. segéd, 8. tanoncz, 9. munkás 16 éven alul, 10. munkás 16 éven felül, 11. napszámos, 12. szolga. A foglalkozási viszony részletezéséhez általánosságban a következők szolgálhatnak tájékoztatással. Az önálló vállalkozók közé jönnek a társvállalkozók s ezen a czírnen a részes molnárok is, ha úgy vaunak felvéve, hogy részesek valakivel, mert ha szolgálati viszonyban állóknak jeleztetnek, azaz részért szolgálnak, akkor a segédszemélyzethez vétetnek. Az úgynevezett fogadott molnárok, továbbá a regálebérlők korcsmárosai (korcs- márosok szolgálati viszonyban regálebérlőnél, vagy itczések néven) mint üzletvezetők tekintetnek és a tiszt, üzletvezető-rovatba vétet: nek fel. A családi kisegitő rovatba többnyire oly női család-" tagok jönnek, a kik eltartójuk üzletében rendszerint segédkezni szoktak, igy a szatócsok, korcsmárosok, hentesek, stb. családtagjai. habár foglalkozási rovatukban az üzletben való kisegítés nincs lís határozottan kitéve, a mennyiben más foglalkozás (pl. háztartás szintén nincsen beírva), mindig családi kisegítőknek veendők; a férfi családtagok ellenben csak azon esetben, ha lapjukon, határozottan ki van tüntetve, hogy eltartójuk mesterségében, üzletében segédkeznek, a nélkül, hogy segédeknek vagy tanonczoknak volnának nevezve. A szatócsok és korcsmárosok feleségét akkor is üzleti kisegítőknek veszsziik, ha ezeknél háztartás van is beírva foglalkozásul, mert ezen üzleteknél a Azt hiszszük, hogy ipar- és forgalmi statisztikánk részletessége ezen összevc|ii:h ' daczára egészen kielégítő, minek igazolásául szolgálhat a következő összehasonlítás, a mely az alcsoportok számát mutatja ki a magyar és az 1882. é s német foglalkozási statisztika szerint: | Főcsoport A) és kohászat ....................................... B ) 1. Tulajdonképeni ipar.......................................... 2 . Személyes szolgálati és élvezeti ipar . . 3. Vándoripar........................................................... 4. Házi és népipar...................................................... Alcsoportok száma a magyar a német*) foglalkozási statisztika szerint 5 330 18 16 49 12 203 C) 1. Tulajdonképeni kereskedelem..................... 82 2 . Házaló kereskedés................................................ 30 3 . Alkuszok és ügynökök..................................... 18 >27 4 . Közraktárak................................................................ \ D) Hite'..................................................................................... 6 Közlekedés...................................................................... 10 6 Összesen . . . 565 248 Az ipar- és forgalmi ágaknak a történt összevonások eszközlése után ^állapított rendszeres jegyzéke, valamint az összes ipari és forgalmi fog- ozáífoknak az összevonásokat és egyéb utalásokat is magában foglaló „űrendes mutatója a mű végén látható. 2) Ebben a tekintetben is érdekes az összehasonlítás a német ipar- íisztiikával, a mely a foglalkozási viszony részletezésénél csak a követ- * hármas megkülönböztetést ismeri: 1. önálló és üzletvezető, 2. tiszt- >> 3. egyéb segédszemélyzet. *)j Statistik des Deutschen Reichs. Neue Folge. B. C. Berlin. (33) lap. háztartás és az üzletben segítés egymással nagyon jól megférne rendszerint együtt járnak. A házi és népiparnál pedig ugy a f ríi. mint a női segítő családtagokat soha sem segédeknek vagy tar. \ czoknak, hanem mindig családi kisegítőknek kell vennünk. A va nők család tagjai, a mennyiben maguk is varrónők, hacsak nincs varró üzletben alkalmazva, szintén családi kisegítőknek veer A gyárakban, bányákban és más egyéb vállalatokban alkalnw^.. mesterembereket (pl. ácsok, lakatosok, asztalosok, fényezők, stb. hajógyárban) nem a segéd, hanem a munkás-rovatba kell venni és pedig nem a mesterségüknek megfelelő iparágiján, hanem az illető vállalathoz, a melynél alkalmazva vannak. Ezeknek mesterségük szerint való részletezése egy külön táblán a revízió alkalmával fog eszközöltetni (9. számú tábla). Megjegyzendő továbbá, hogy nemcsak a közönséges munkásokat, hanem munkafelügyelőket és munkavezetőket (factorok) is a munkás-rovatba kell venni. A munkafelvigyázók azonban, a kik a nélkül, hogy maguk is szakmunkások volnának, gyárakban a munkások mellett a rendre felvigyázó őrök szerepét teljesitik, a szolgák közé sorozandók. A munkásoknak 16 éven alóli és felüliekre csoportosításánál az 1875. születési év irányadó, az ezen évben és azóta születtek 16 évnél fiatalabbak, a korábban születtek idősebbek. A szolgák rovatába jönnek a tulajdonképeni szolgaszemélyzeten kívül az altisztek is. A bányászatnál a bányaigazgatón és bányanagyon kiviil a bányafelügyelő és a főbányajáró a tisztviselők közé, az elő- rnunkás a munkások közé, a bányaalőrök, felőrök pedig az altiszti személyzethez tartoznak és táblázatunkban a szolgák rovatába lesznek sorozandók. \ A vasutaknál a tisztviselő-személyzethez soroztalak: az igazgató, főfelügyelő, felügyelő, főellenőr, ellenőr, hivatalnok, állomási főnök, pénztáros, távirdaellenőr, raktári tiszt. Az altiszti, illetve szolgaszemélyzethez ellenben : az állomási elöljárók (kiadók), állomási felvigyázók, kocsimester, pálya-, mozdony-, távirda- felvigyázó, főkalauz és kalauz, föraktárnok, távirász, ültetvényfelvigyázó, alagút- és szertár-felvigyázó, főlámpakezelő, művezető, mozdonyfelvigyázó és mozdonyvezető (tehát nem jön a gépészek közé), könyvkötőmester, jegy nyomdász, gép- és kazánkezelő, szivattyúőr, főtisztitó, vizsgálólakatos, előfütő, értesítő, kocsi- rendező, málházó, fékező, kertészsegédek, mindenféle őrök és a pályaőrök nejei is, utóbbiak azonban csakis akkor, ha lapjukon határozottan ki van tüntetve, hogy az őrszolgálatban ők is alkalmazva vannak. A hajózásnál alkalmazott személyzetből csak azokat említve, a kiknek besorozása nehézséggel járhat, a tisztviselők közé tartoznak az úgynevezett ügynökök (tulajdonképen állomási főnökök = Agenten), szállítók (Spediteure), raktárnokok és kezelőkormányosok (Manipulirender Steuermann). Az altisztek és szolgák közé sorozandók a kezelő-segédek (Manipulationsgehilfe), révkormányosok, kormányosok, gépápolók (Maschinenwärter), vitorlások (Bootsmann) és az úgynevezett lóczok (Lootsen). A szolgaszemélyzethez számíttatnak a teherhajók szakácsai és a személyhajók vendéglőse is; utóbbinak segédszemélyzete azonban már nem tartozik a hajóalkalmazottakhoz, tehát nem a hajózási személyzethez, hanem a vendéglős iparba sorozandók. Az úgynevezett törlőket, jelzőket, berakodókat és kirakodókat (Streicher, Patronierer, Einlader, Auslader) és a fűtőket a munkások rovatában kell feldolgozni. A posta- és távírdánál a postamesterek, a kiadók, kezelők, a közutaknál pedig az útbiztosok a tisztviselőkhöz, az útmes- terek, utászok és útkaparók ellenben a szolgák rovatába jönnek. A 7. szánni tábla. Ezen a segédtáblán az ipari mellék- foglálkozások, vagyis azon mellékfoglalkozási esetek dolgoztatnak l
