A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. II. rész. A népesség foglalkozása (1893)
9. Járási tábla a különböző vállalatokban alkalmazott munkásoknak mesterségük szerint való kimutatására - 10. Járási tábla az »egyéb foglalkozások« részletes kimutatására
az iparszerü sertéshizlaldákat. Az őstermeléssel összefüggésben levő állathizlalást azonban az állattenyésztéssel együtt az őstermelési táblán mutatjuk ki és a mezőgazdasággal foglaljuk össze. Az élvezeti és személyes szolgálati iparhoz tartoznak a kávésok, korcsmárosok, markotányosok, pecsenyesütők, kifőzök, sörmérők és pálinkamérők, valamint a vendéglősök és szállodások is; a vendéglősök és szállodások együttesen, de a korcsmárosokkal nem összefoglalva mutattatnak ki. Ide sorozzuk továbbá a borbélyokat, foglalkozás- és cseléd-közve- titőket, fürdővállalatokat, uszodákat, lakás-, szoba- és ablak- tisztítókat, mosó-intézeteket és mosónőket, ruha- és folttisztitókat, varrónőket, a hímzőn őket és hímzés előnyomókat ; a közkocsik és bérkocsik személyzetét, a fuvarosokat, a hordárokat és más bérszolgákat s végül a temetkezési vállalatokat.1) A vándoripar csoportjába azon egyéneket osztjuk, a kik faluról-falura vagy házról-házra járva végeznek — többnyire javító ipari munkát, a milyenek például az ablakosok, a drótosok, foltozó vándor-csizmadiák, esernyőjavitók, herélők, káposztavágók, köszörűsök, patkányirtók, stb. A házi és népipar a legtöbb esetben nem mint főfoglalkozás, hanem mint mellékfoglalkozás, fordul csak elő. A 4-es táblán csak azon esetek dolgoztatnak fel, a mikor a házi-ipar főfoglalkozás gyanánt szerepel, a mellékfoglalkozás esetei pedig a 7-es táblán, a többi ipari mellékfoglalkozások csoportjai között vétetnek fel. A háziipar leggyakrabban előforduló nemei: a fonás-szövés, a mely akkor is felvétetik, ha kitűnik, hogy csupán saját szükségletre űzetik és nem eladásra is (természetesen ezen fontos körülménynek feltüntetésével, ily képen : fonásszövés saját szükségletre, fonás-szövés eladásra is), a gyékényfonás, kosár-fonás, szalmakalap-, gyermokjáték-készités, csipkeverés, cserépedenykészités, hálókötés, virágcsinálás. Ide sorozhatok a népipar egyes ágai is, a minők például, ha valamely községben tömegesen fordulnak elő, a zsindely-készítés vagy taedény-coinálás, szőlőprés-készités, fazekasság, stb. Ilyen népb Az élvezeti és személyes szolgálati ipar csoportjánál meg kell jegyeznünk, hogy az ebbe sorozott iparágaknak külön csoportba való foglalásánál alapul szolgáló elv — a foglalkozásnak személyes szolgálati jellege — nem tekinthető egyenértékűnek azon szempontokkal, a melyek az ipar másik két főcsoportjának, a vándoriparnak és a háziiparnak a rendes ipartól való elválasztását indokolják; sőt nyíltan bevalljuk, hogy az élvezeti és személyes szolgálati ipar csoportjának alakítása tudományos szempontbó1 egyáltalában nem fogadható el és tisztán gyakorlati szempontokból történt. Azon körülménynél fogva ugyanis, hogy a számláló-lapnak az ipari segédszemélyek alkalmaztatására vonatkozó kérdőpontja nagyon megszorító értelemben volt feltéve (Ha nem önálló iparos, mely mesternél van alkalmazva? —), igen gyakran fordult elő az az eset, hogy a személyes szolgálati jellegű iparágaknál, a melvcket a közfelfogásban nagyobbára nem tekintenek szorosan ipari foglalkozásoknak, a munkaadó nem volt feltüntetve. Gyakorlatilag ezélszerűnek látszott tehát ezen foglalkozásokat a rendes ipartól elkülöníteni s a vállalatoknak az alkalmazott segédszemélyzet száma, azaz nagyságuk szerinti feldolgozásában a megmaradó, tulajdon- képeni iparra szoütkozni. Ezen eljárás ellen annál kevésbé lehet alapos kifogást emelni minthogy az élvezeti és személyes szolgálati iparba csupa oly foglalkozások kerültek, a melyek annak következtében, hogy nem álli- oftnak e1^ kereskedelmi forgalom tárgyát képező árúkat, hanem nagyobbára közvetlen fogyasztásra szolgáló czikkeket, általános közgazdasági szempontból, különösen a nemzetközi verseny szempontjából tényleg alárendel ebb fontossággal bírnak, tehát az ide tartozó vállalatok nagyság szerinti kimutatása az iparos statisztikának minden jelentékenyebb hátránya nélkül mellőzhető volt. Ugyanez okból azonban a személyes szolgálati ipar csoportjának alakításánál a foglalkozásoknak nem csupán személyes szolgálati minősége szolgált alapul, hanem azoknak a nemzetközi verseny szemponljából alá- rendeltebb jelentősége is tekintetbe vétetett. Ily czímen vétettek például ide a mosónők, ruha- és folttisztitók, varrónők, himzőnők és himzés-előnyomók. Alig kell hangsúlyoznunk, hogy a jövő népszámlálás alkalmával, a mikor a számláló-lapnak az alkalmaztatásra vonatkozó kérdőpontja mindenesetre általánosabb értelemben fog szövegeztetni, az élvezeti és személyes szolgálati iparnak külön csoportosítása felesleges és elejtendő lesz. iszb sttá— felelő i izei -, kel ;i iát a önyvipari fog’lalkozásokna lök továbbá a czf tömegesebben űzött i például a kovács-, ipar, a fakanálcsinálás, a tekenővájás, a tapasztás téglavetés, stb., minthogy ezen iparágakat, a men ö: czigányok folytatják, tekintetbe véve a czigányol ható kezdetleges iparviszonyokat, a rendes iparba rozottan téves eljárás volna. A kereskedésnél is az élet tényleges viszony részletezés szükséges. Külön kell felvenni a szató vegyeskereskedőket s azonkívül az árúk szerint, kereskedés űzetik, minden egyes kereskedelmi kombinált kereskedelmi ágakat is, pl. papirkere kereskedők, könyv- és egyúttal papirkereskedők. Az egyöntetű eljárás biztosítása végett megjegyzendő, hogy a regále-bérlők, a fogyasztási adó-bérlők és vásár-bérlők, továbbá a könyvkiadó, újságkiadó és expediáló vállalatok, hacsak egyúttal nem nyomdák is, szintén a kereskedéshez jönnek, valamint a szállítók (speditőrök) is; a kofákat is ide sorozzuk. Azon kereskedőket, a kiknél nincs feltüntetve, hogy mivel kereskednek, »Kereskedők közelebbi meghatározás nélkül« czímen dolgozzuk fel a többi kereskedők után. Nagy gondot kell fordítani a házaló-kereskedés részletezésére is, a szerint speczializálva, hogy a házalás mivel történik: borkővel, bőrrel, csontokkal, bőrrel és csonttal, rongygyal, bőrrel és rongygyal, stb. Azon házalók, a kiknél a számlálólap nem ad tüzetesebb felvilágosítást, »házalók közelebbi meghatározás nélkül« czímen a többi házalók után vétessenek fel, épugy, mint a mogy a tulajdonképeni kereskedőknél kell eljárnunk, a kiknél nincs megmondva, hogy miféle kereskedők. Az ügynökök és alkuszok csoportjába csak azon ügynökök és alkuszok jönnek, a kik nem valamely kereskedelmi, ipari, hitel- vagy közlekedési, stb. vállalatnak alkalmazottjai, haliéin ügynöki foglalkozásuk, mint ügynökség, önálló foglalkozásnak tekinthető; ide soroztainak tehát az önálló ügynökök, alkuszok és azoknak alkalmazottjai. A mennyire lehetséges, ezek is foglalkozásuk tulajdonképeni tartalma szerint részletezendők, pl. árverési alkuszok, bor-, értékpapír-, gabonaalkuszok, stb. Az egyes ipari és forgalmi foglalkozások, a melyek a községben találhatók, ugyanazon sorrendben veendők fel, mint a hogy A)-tól E)-ig fel vannak sorolva és pedig a férfiak külön a tábla elején s a nők teljesen hasonló csoportositáss.i! a férfiak főösszege után. A B) és C) főcsoportokon belül az . \ ■ s alosztályokhoz tartozó ipar-, kereskedelmi ágakat betűrendben kell beosztani.1) J) Az országos m. kir. statisztikai hivatalnak az az eljárása, hogy az ipar- és forgalmi ágak részletezésére vonatkozólag a munkálatnál alkalmazottaknak — minden előzetesen megállapított nomenclatura mellőzésével — csak az iránt adott utasítást, hogy valamennyi foglalkozást, a gyakorlati életben elfogadott, szokásos megnevezés alatt, lehetőleg egészen részletesen vegyenek fel, ez alkalommal, a mikor a Magyarbirodalomnak tudvalevőleg az első teljesen részletes ipar- és forgalmi statisztikája készült, indokolt és szükséges volt, mert az országban előforduló összes foglalkozási ágak jegyzékét korábbi alapmunkálat nélkül nem lehetett volna előre helyesen megállapítani. Nem tagadható azonban, hogy ezen eljárás a feldolgozás menetére több tekintetben hátránynyal járt különösen abból a szempontból, hogy a megnevezések nem voltak egészen egyöntetűek, a mi megnehezítette a községi adatokból a járási, megyei és országos eredmények összeállítását s egyúttal a munkálat teljes befejezése után tömérdek összevonást tett szükségessé, többnyire oly tételekét, a melyeknél a megnevezések értelme többé- kevésbé azonos, vagy a melyeknél az elkülönítés nem volt mindenütt következetesen keresztülvive. Azonban más természetű összevonások is történtek, nagyobbára összevonattak ugyanis az oly foglalkozási ágak, a melyeknek különhagyása az illető ipar-forgalmi ágban szereplő egyének jelentéktelen számánál fogva nem lett volna indokolt, de csakis akkor, ha az ily foglalkozásokat minden nagyobb erőszakosság nélkül lehetett valamely más rokontétellel összefoglalni, vagy valamely általánosabb értelmű megnevezés alá sorozni
