A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. II. rész. A népesség foglalkozása (1893)

9. Járási tábla a különböző vállalatokban alkalmazott munkásoknak mesterségük szerint való kimutatására - 10. Járási tábla az »egyéb foglalkozások« részletes kimutatására

Megjegyzendő végül, hogy a háztartáshoz mindenkor ki­zárólag nők jönnek, férfiak soha. 8. Az egyéb foglalkozásúak csoportjába azok lesznek be- veendők, a kiket a többi csoportok egyikébe sem lehet be­sorozni, pl. zongorahangolók, utczatisztitók, kóbor czigányok, czigány- és egyéb zenészek (a mennyiben nem művészek), mutat­ványosok, bűvészek, csavargók, bordélyosok, kéjhölgyek, stb. 9. A foglalkozás nélküliek rovatához mindenekelőtt meg­jegyzendő, hogy nemcsak az oly egyéneket, a kik koruknál vagy testi fogyatkozásuknál fogva egyáltalában semminemű foglalko­zást sem űznek, hanem a tanulókat és pedig a közép- és fel­sőbb iskolai tanulókat is ezen csoportba kell foglalni, minthogy a tanulók bevallása csak hiányosan történik s számukat a köz- oktatásügyi statisztika évi adatgyűjtéséből sokkal pontosabban meg lehet állapítani. Ide sorozzuk a koldusokat is, mint a kik kereső foglalkozással nem bírnak és mások terhére tartatnak. A foglalkozás nélkülieket két csoportban mutatjuk k;, a szerint, a mint 14 évnél fiatalabbak (azaz 1877-ben vagy azóta születtek), vagy idősebbek (1876-ban és a megelőző években születtek). Az első csoportba minden nehézség nélkül besoroz­zuk mindazokat a 14 évnél fiatalabb gyermekeket, a kiknél a foglalkozási rovat üresen van hagyva, vagy a kik tanulóknak vannak beírva, a 14 éven felüliek csoportjánál azonban, nehogy tévesen oly egyéneket is a foglalkozás nélküliek közé sorozzunk, a kiknél a foglalkozási rovatok csak a hanyag kitöltés miatt maradtak üresen, nem osztunk be mindenkit feltétlenül a fog­lalkozás nélküliek csoportjába, a kinek számlálólapján a foglal­kozási rovatok kitöltetlenül hagyattak, hanem a foglalkozást az élet. tényleges viszonyaiból levonható vélelem alapján a való­színűséghez képest megállapítjuk. Erre nézve már fentebb a ház­tartásra vonatkozó utasításból láttuk, miként kell elbánnunk az oly női lapokkal, a melyeken a foglalkozási rovat kitöltetlenül hagyatott, az ott előadott vélelmet részben a férfi lapoknál is alkalmazzuk, nevezetesen annyiban, a mennyiben az oly 16 éven :i .fi es* " ''"kát a kiknél foglalkozás nincs kimutatva s • ieí az óm el, az őstermeléshez családi kisegitők­'V; fogjuk vena; ez-• egyéneket pedig, a kiknek eltartójuk ..»számos, magukat i* a napszámosok közé sorozzuk; kivér az oly eseteket, a mikor határozotté ki a: ír a, hogy az illetőnek semmi foglalkozása sínese v ha almo. lényeges testi fogyatkozásban zenv magas korban van. Azon férfi-egyének közül is, a kiknek eltartója nem ős­termelő vagy napszámos, hanem másféle foglalkozású egyén, csak a fiatalabbakat — egész 16 évig — s az egészen öregeket — 70 éven felül — továbbá a testi fogyatkozásban szenvedőket veszsziik a foglalkozás nélküliek közé, a többieket pedig a 12. rovatba, az ismeretlen foglalkozásúak csoportjába osztjuk, de természetesen ez is csak a szórványosan előforduló esetekre vonatkozik; mert lia valamely községben tömegesebben fordul­nának elő oly számlálólapok, melyeken a foglalkozási rovatok kitöltetlenül maradtak, az esetről a hiányzó adatoknak a hely­színén való pótoltatása czéljából a munka vezetőjénél jelentés teendő. 10. A letartóztatottak csoportjába a mindennemű, akár bírósági, akár közigazgatási vagy rendőri fogházakban levő le­tartóztatottakat sorozzuk, a vizsgálati foglyokat és a tolon- ezokat is. A 2. számú tábla. Ezen táblán a háztartásban foglalkozó nőket, továbbá a házi cselédeket és a foglalkozásnélkülieket fepll tiTYintptmiT\t pltaT*fóinlr IrArAcafí qrrsi a»7m»mf Av aIIqtIáV fno’— részint pedig a 3-as és 4-es táblákra vonatkozó >. iább követ­kező utasítások szolgálnak zsinórmértékül. Megja-yzendő, hogy az oly esetekben, a mikor eltartó gyanánt lázi selédek, vagy foglalkozás nélküliek (pl. koldusok) vannak beírva, tehát oly egyének, a kik maguk is mások terhére tartatnék, eltartók gya­nánt ezen egyének eltartóit kell felvennünk s la ezt kideríteni nem sikerül, az illetőt úgy tekintjük, mint a kinek eltartója is­meretlen és abba a rovatba vezetjük is be. A koldusokat tulaj­donképen a közalam’zsna tartja el és ezt is kell beírni a 12. pont után az e czélból üresen hagyott svrok valamelyikébe, valamint azon esetekben is, a mikor árvalázak, menházak, köz­ségek, egyházak, stb. az eltartók, az elta ó minőségének körül­ményes megjelölésével külön sort kell minim!’. A 3. számú tábla. Az őstermek s gazdasági ágak (mező- gazdaság, erdészet, szénégetés, méhészet, s Ivemtenyésztés, hal­tenyésztés) és az őstermelő egyének foglalkí zusi viszonya szerint a 3-as számú táblázaton részleíeztetik. Tájér ozásul megemlítjük itt, hogy a mű- és kereskedelmi kertészetet, melyet az ipari administrátio az ipari foglalkozások öze soroz, nem az őstermelés csoportjában, hanem az ipar és forgalom tábláján dolgozzuk fel, a közönséges kertészet azonban, valamint a dohánykertész is az őstermelésnél marad és a földműveléssel, állattanyésztéssei és szőlőműveléssel együtt a mezőgazdaság csoportjába fog soroz­taim.1) Csoportosításunk indokolásául szolgáljon, hogy a szén- égetés, mint az erdészetnek melléktermelési ága, soroztatok az őstermelés csoportjába, melynek tábláján azonban az erdészettel nem összefoglalva, hanem külön sorban tüntetendő fel. Foglal­kozási statisztikánk alapelveiből következik ugyan, de s[zért szükségesnek látjuk kiemelni, hogy a szénégetést, a mikor az valamely más gazdásági ágnak, például bányászatnak, kohászat­nak vagy valamely más iparágnak kiegészítő része gyanánt űzetik, szintén nem mutatjuk ki, mint önálló foglalkozási /ágat az őstermelési táblán, hanem a bányászathoz, kohászathoz vagy az illető iparághoz sorozzuk. A foglalkozási viszony szerint való részletezés az őstermelési táblán nem jár nehézséggel s tájékozásul itt néhány megjegy­zésre szorítkozhatunk. A Észt A l zé jönnek a tulajdonkénem en . ntartó, ka . ir, stb.) kívül az erdőtislte*, ■" dők is, a mérnökök közé személyzethez számíttatnak a. vinczeiiérek, az erdészetnél pedig az eidő- őrök, erdőkerülők. A mi a napszámosokat illeti, már az első táblánál a 4. pont alatt jelezve volt, hogy falusi községekben a házas zsellérek s kis házbirtokosok, minthogy ezek tulajdonklpen őstermeléssel foglalkozó napszámosok, szintén ezen rovatba jönnek. A családi kisegítők gyanánt a földmíveseknek férfi és (az első táblánál a 7. pont alatt a háztartásról előadottak tekin­tetbe vételével) némely női családtagjai vétetnek. Arra nézve, hogy azon esetekben, a mikor a foglalkozási rovat (földmívesnek beírva) ki van töltve, vájjon az illető az önálló földmívesek közé, avagy a családi kisegitők közé vétessék-e, az az irányadó, hogy az illető önállónak van-e jelezve vagy családtagnak, fi A mezőgazdaság közös czíme alá foglalt ezen őstermelési ágakat a statisztikai hivatal eredetileg nem egymással összefoglalva, hanem külön ágankint (földmívelés, állattenyésztés, szőlőmívelés, kertészet) szándékozott feldolgozni, ezen szándékáról azonban le kellett mondania (valamint a földbirtokosok és az önálló földmívesek megkülönböztetéséről is), tekintettel az anyagnak hiányos, az ily részletesebb feldolgozásra alkalmatlan voltára, a mit ezen foglalkozásoknak természete idézett elő, melynél fogva azok egy­mással legtöbbször szorosan összefolynak. Az őstermelési foglalkozásokra vonatkozólag részletesebb és nagyobb igényeknek is megfelelő statisztikát népszámlálási alapon csak úgy lehet összeállítani, lia a foglalkozási rovatok kitöltéséhez ebben a tekintetben is kimerítő s a legutóbbi n énszám1 ábícrUr

Next

/
Thumbnails
Contents