A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. II. rész. A népesség foglalkozása (1893)
9. Járási tábla a különböző vállalatokban alkalmazott munkásoknak mesterségük szerint való kimutatására - 10. Járási tábla az »egyéb foglalkozások« részletes kimutatására
8 A mezőgazdaságilag .mívelt birtoknak (szántóföld, kert és szőlőterület) átlagos nagysága a magyar korona országaiban 12- 0 kát. hold és pedig a szoros értelemben vett Magyarországon 13- a, Fiuméban 3*4, Horvát-Szlavonországban pedig 8*7 kát. hold. Fiúménak alacsony arányszáma azzal függ össze, hogy ott az összehasonlítás alapjául szolgáló terület túlnyomó része kert és szőlő, ebben a tekintetben Fiume rokonvonást tüntet fel a többi városokkal, a melyekben a birtokok átlagos nagysága rendszerint szintén kisebb, mint a körülöttük levő megyei törvényhatóságban. Kivételt és pedig igen felötlő kivételt csak néhány város képez, a melyekben a birtokok átlagos nagysága a megyei átlagnál jóval nagyobb, úgymint Bács megyében, a hol a megyei átlag 23-5 kát. hold, Baja (40*t), Zombor (34*i), Abauj-Torna vármegyében (21*o), Kassa (58*s), Hajdú vármegyében (14*7), Debreczen (43*9), Arad vármegyében (1 l*s), Arad sz. kir. város (30-t) és Yerőcze vármegyében (16*5), Eszék város (24*9). A tisztán megyei törvényhatóságok között a szélsőségeket képviselik egyrészről Moson (36*3 kát. hold), Szabolcs (30*o) és Fejér (29m), mely vármegyék a magyar korona egész területén a legmagasabb átlagot tüntetik fel a birtokok nagyságára nézve s ezekben vannak aránylag csakugyan a legtöbb nagybirtokok, másrészről Varasd (4*4 kát. hold), Lika-Krbava (5u) és Hunyad vármegyék (6*o), a mely vármegyékben, ha az átlagból következtetni lehet, a birtok-elaprózás a legnagyobb mérvű. Táblázatunk a mezőgazdasági területre és a mezőgazda- sági népesség különböző elemeire vonatkozó adatokat párhuzamosan tüntetvén fel, ez lehetővé teszi, hogy mindez adatokat egyszerre s egymással egybevetve tegyük vizsgálódásunk tárgyává. A birtokok átlagos nagyságára vonatkozó adatokat csak azért emeltük ki a többi adatokat megelőzőleg, mivel a mező- gazdasági népesség összetétele, abszolút nagysága és a birtokok átlagos nagyságában kifejezésre jutó birtokviszonyok között szoros összefüggés van s igy a birtokok átlagos nagyságáról már előzőleg némi képet akartunk nyújtani. Mielőtt azonban ezen Összefüggésnek számszerű feltüntet sére térnénk át, néhány szóval külön emlékezünk meg a be lökről. A bérlők száma is mutat összefüggést az átlagos birto nagysággal, a mennyiben ott, a hol ezen átlag magasabb, rent szerint nagyobb szokott lenni a bérlők száma is, de ez , összefüggés nagyon laza, mert számos kivételek vannak s mon hatni, hogy a bérlők száma a mezőgazdasági birtokviszonyokra inkább másnemű körülményeivel függ össze, mintsem a bi tokok átlagos nagyságával. A legtöbb bérlő találtatott — ; abszolút számokat véve — Pest vármegyében (1.398), továbfc Torontál (555), Csongrád (411). Verőcze (371) és Szeréin (361 vármegyékben, a városok közül Szegeden (322), Kecskemété (161) és Hódmező-Vásárhelyen (131). A bérlők számának í önálló földbirtokosok és földmívesek számához való viszony; tekintve, legtöbb bérlőt mutat ki a népszámlálás Csongrád. vá megyében (4*59°/o) és Pest vármegyében (2*i5°/o), továbbá Vére cze (1*83), Szabolcs (l*si), Csanád (l-as), Torontál (0*94), Szerén (0-os), Békés (0-92) és Zemplén (0*9i) vármegyékben; a városé közül pedig Szegeden (5*27°/o) és Kecskeméten (4-78°/o). A kimutatásunkban foglalt különböző adatok közül a ti sí tek és szolgák arányszámait az önállókhoz, továbbá az össze mezőgazdasági — kereső — népességnek a mezőgazdasági téri letbez való viszonyszámait fogjuk egymással és a birtoko átlagos nagyságával párhuzamosan vizsgálni. E czélból álljo itt a következő 10—10 vármegye, a melyekben az egyes bii tokok átlagos területe a legnagyobb, illetőleg a legkisebb, d csak a szoros értelemben vett Magyarország megyéi közi választva, minthogy Horvát-Szlavonország ezen viszonyok tekin tétében, a már fejtegetett házközösségi intézmény következtébe, lényeges különbségeket tüntet fel, habár az adatoknak egy mással való összefüggése ott is hasonló irányzatot muta Az egyes vármegyék párhuzamos feltüntetése itt következik : Folyó szám V Vármegyék, a melyekben a mezőgazdasági birtokok átlagos területe a legnagyobb Egy földbirtokosra, földmívesre vagy bérlö'reesik szántóföld, kert és szőlőterület holdakban S zolga és gépész Tiszt és mérnök Egy □ kilométer szántóföld, kert és szőlőterületre esik mezőgazdasággal foglalkozó népesség Folyó szám V ármegyék, a melyekben a mezőgazdasági birtokok területe a legkisebb Egy földbirtokosra, földmívesre vagy bérlőre esik szántóföld, kert és szőlő- terület holdakban T iszt és mérnök Szolga és gépész Egy □ kilométer szántóföld, kert és szőlőterületre esik mezőgazdasággal foglalkozó népesség a földbirtokosok, földmívesek és bérlők °/o- ában a földbirtokosok, földmívesek és bérlők boában 1 Moson vármegye . . 36-3 1‘42 99*71 19*25 1 Hunyad vármegye 6*o 0‘14 9*73 49*20 2 Szabolcs » . . 30-9 2‘53 108*67 17*69 2 Krassó-Szörény » 6*3 0*11 7*40 54*45 3' Fejér » . . 29*6 1*84 88’03 17-02 3 Liptó » 6*4 0-21 17*76 56*04 4 v Bács-Bodrog » . . 23-5 0‘30 29-97 16*49 4 Máramaros » 6*5 0‘05 12-82 52*36 5r Csanád » . . 22*2 1*03 60"i9 20-86 5 Fogaras » 6*7 0*12 8-19 46-27 6 Komárom » . . 21-0 1*25 59-65 21*47 6 Szeben » 6-7 0*03 10'44 47-54 7 Abauj-Torna » . . 21-o 1*41 63*60 22*21 7 Besztercze-Naszód » 7*i 0'05 11-21 42-36 8 Torontál » . . 20-5 0*54 30-oi 18*36 8 Udvarhely » 8*o 0-09 17-20 40-25 9 Békés » . . 20-4 0’82 52-88 21-95 9 Gsik » 8*i 0’05 15-47 40-94 10 Csongrád » . . 20-3 0*90 54m 21*55 10 Trencsén » 8*2 0-33 25-88 48" 13 A felsorolt vármegyék, a melyek a birtokdaraboltságra nézve a szélsőségeket képviselik, a tisztek és szolgák arányszámainál a birtokok átlagos terjedelmével egyező, a mező- gazdasági népesség sűrűségét feltüntető arányszámoknál pedig azzal teljesen ellentétes irányzatot mutatnak. A hol a birtokok átlagos terjedelme nagy, ott sok, a hol kicsiny, ott kevés a mezőgazdasági tiszt és a szolga; első esetben egyúttal a mező- gazdasági népesség az illető mezőgazdaságilag mívelt területen ritka, második esetben siirű. Utóbbi szabályszerűség bizonyítékául szolgálhat annak a nemzetgazdaságtani tételnek, hogy a nagybirtokokkal a népesség ritkasága jár együtt, a birtokelapró- zás pedig a népesség sűrűsödését vonja maga után. Tévednénk azonban, ha a mezőgazdasági népesség sűrűségére nézve a felsorolt vármegyéknél látható nagy — 200—300°/o-os — kiilönb-!g(T(ilrpt arráav ~ -p.——Vdrf 1 -— " p“ gésbe s azt a szabályszerűséget, a mely a két számsor össze hasonlításából mindenesetre feltűnően kirí, esetleg mindé fentartás nélkül, egészen feltétetlenül és úgy akarnók kifej ezn hogy a nagybirtokon csak egyharmad, legfeljebb félannyi népes ség él meg, mint a parczellázott területeken. Két dolgot nei szabad ugyanis szem elől tévesztenünk: először azt, hogy felsorolt vármegyék gazdasági viszonyai lényegesen különbözői azokban a vármegyékben, a melyeket mint a birtokok átlag terjedelmére nézve első helyen állókat soroltunk fel, az őster melő népesség majdnem kizárólag földmíveléssel, szoros érte lemben vett mezőgazdasággal foglalkozik, a legkisebb átlago birtokterjedelmet feltüntető vármegyékben ellenben nagy erdő és havasi legelők vannak, a melyek jövedelme a mezőgazdaság népesség eltartásában jelentékeny tényező gyanánt tekintheti ott csupá 2*
