A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. I. rész. Általános népleírás (1893)

I. Általános jelentés - 1. A népszámlálás előkészítése és végrehajtása

4* ezt soha el nem érték — legalább a monarchia lajtántúli részével. E tekintetben azonban nem szükséges az általunk elfogadott elvekből bármit is engedni, csak oda kell törekedni, hogy osztrák részről a mi megállapodásainkhoz járuljanak, mire ott hajlandóság is mutatkozik, mert a magyar 1880-iki számlálást ott is helyesebbnek találják. A főkülönbségek egyike a magyar és osztrák számlálás között az alkalmazott rendszerre vonatkozik, ott háztartási lajstromokkal folyván a számlálás, mig Magyarországon a sokkal tökéletesebbnek elismert számláló lapokkal eszközöltetett; a másik a nemzetiségi rovat, amott a családban rendszerint beszélt nyelv (Umgangssprache, langue parlée), nálunk az anyanyelv tu dak oltatván. Mig pedig az osztrák rendszer szerint az Ausztriában tartózkodó magyarok (a bukovinaiakat kivéve) teljesen kiestek a kimutatásból és a csupán Bécsben élő legalább 50—60.000 magyar is nem létezőnek vagy épen németnek tekintetett, addig a magyar számlálási rendszer mellett valamennyi belföldi nemzetiség és külföldi idegen nyelv nyelvismeretei szerint is teljesen kimutattatott. Ezúttal az osztrákok is a magyar rendszer szerint akarnak eljárni, sőt erre nézve a volt földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter urnák 1887. évi november hó 2-án 1.348, ein. sz. a. kelt rendelete folytán, Bécsből tett kezdeményezés alapján, tárgyalások is indultak meg, bár befejezve még nincsenek. Magyarországon egyébiránt a már egyszer alkalmazott és helyesnek bizonyult módszertől, nevezetesen az anyanyelv s az egyéb beszélt hazai nyelvek kérdésétől azért sem volna tanácsos eltérni, mert az 1879. évi XVIII. t.-cz., mely a magyar nyelv köteles oktatását a népiskolákban elrendelte, immár közel 10 évi hatására nézve csak ugy lesz megbírálható, ha a nyelvi s az azokon alapuló nemzetiségi viszonyok is azon módon vétetnek számba, mint a hogy az idézett törvény érvénye előtti állapot fölvétetett. Az 1880-iki népszámlálás összes költségei, beleszámítva a népszámlálási munka szerkesztését és nyomatását is, 189.506 frt. 90 krt tettek. Tekintve, hogy népünk száma az utóbbi 10 év alatt, a népesedési mozgalom följegyzései szerint, több mint másfél millióval növekedett, az 1890-iki népszámlálás legkevesebb 200.000 frtot fog igénybe venni, miből az 1890-iki évre talán 50.000 frt. esnék, a többi az 1891-iki állami költségvetést fogná terhelni. A költség felosztására nézve most is az 1880-ban helyesnek bizonyult elvet lehetne elfogadni, hogy ugyanis az állam szolgáltatja a nyomtatványokat, gondoskodik az anyag feldolgozásáról és kinyomatásáról, magát a számlálást pedig, a közigazgatási hatóságok felügyelete és ellenőrzése mellett, maguk a községek foganatosítanák, de költségeit is viselnék, melyek ekkép egy-egy községre nézve épen nem terhesek. Ha az itt kifejtett irányeszmék döntő magas helyen elfogadásra találnak, mind az elvek, mind a végrehajtási részletek megvitatása végett az orsz. statisztikai tanácsból egy bizottság volna választandó, mely az érdekelt minisztériumok kiküldöttei által megerősíttetvén, megállapodásai a nagyméltóságú kereskedelemügyi miniszter úr elé terjesztetnének helybenhagyás végett, mig a részletes utasítások és oktatások kidolgozása későbbi teendőül maradna fenn, már eleve kimondatván, hogy a népszámlálás vezetésével s a kiadandó népszámlálási munka szerkesztésével az orsz. m. kir. statisztikai hivatal bizatik meg.« A nyert felhatalmazás alapján az országos m. kir. statisztikai hivatal elkészítette a szükséges előmunkálatokat, melyek az országos magyar statisztikai tanácsnak a kereskedelemügyi miniszter úr elnöklete alatt 1889. augusztus 21-én tartott ülésében vétettek tárgyalás alá. A tanács, tekintettel a nemzetközi megállapodásokra s még inkább azokra a fontos érdekekre, melyek okvetlenül szükségessé teszik, hogy a népesség legújabb állapota megismertessék, egy újabb népszámlálás megtartását nemcsak kívánatosnak, hanem mellőzhetetlennek jelenté ki. Az előterjesztett törvényjavaslatot a tanács általánosságban megfelelőnek találva, ép úgy helyeselte a törvényjavaslatnak amaz intézkedését, hogy az összeírás ne csak a lakóházakra, hanem az összes épületekre is kiterjesztessék, valamint azt is, hogy az állatszámlálás ezúttal elmaradjon; a végrehajtásra nézve azonban kimondatott, hogy a népszámlálás vezetésével és a felette való felügyelettel ne a közigazgatási bizottság, hanem a törvényhatóság első tisztviselője, Horvát-Slavonországokban pedig az alispánság és városi tanács helyett a megyei és városi törvényhatóságok bízassanak meg. Szükségesnek látta a tanács, hogy a honosságra és illetőségre vonatkozólag az a megszorítás, hogy a népszámlálás alkalmával történt bevallás sem a honosságot, sem az illetőséget meg nem állapítja, ezúttal is fentartassék, mert az illetőség kérdésében még meglehetős zavar s a legellentétesebb felfogás uralkodik. Fölvettetett még a tanácsülésben, hogy a bevallott kor kétes esetekben a lelkészi anyakönyvek alapján rectifikáltassék s hogy a tankötelesek szempontjából a 6—9 évesek korosztályára különös gond fordíttassák; ez azonban a végrehajtási utasítás keretébe utaltatott. Az az indítvány pedig, hogy a gyárak összeírásánál az is kimutattassék, hogy a gyár idényszerűleg üzletben van-e vagy sem s hogy hány munkással szokott rendesen dolgozni, egészen mellőztetett. Ép ugy mellőztetett az az eszme is, hogy miután mindenki köteleztetik az adatok bevallására, nem lenne-e helyes már a törvényben felsorolni mindazt, a mire az illető válaszolni köteles. Ellenben kimondatott, hogy a mennyiben egyes törvényhatóságok saját különleges viszonyaikról még más adatokat is kívánnának a népszámlálás alkalmával gyűjteni, a kereskedelemügyi miniszter úr jóváhagyásával ez nekik engedtessék meg. A statisztikai tanács második, 1889. szept. 17-én tartott ülésén a népszámláláshoz szükséges nyomtatványok, névszerint a két rendbeli számláló lap és házi gyüj

1 őlajstrom vétettek tárgyalás alá. Csekély módosítással elfogadtattak az 1880-iki népszámlálás alkalmával használt számláló lapok, mig a házi gyűjtő lajstromon — az épületekre vonatkozó kimutatáson kivül, mely már a megelőző tanácsülésben elfogadtatott — az a változtatás történt, hogy a családi és intézeti háztartás külön megjelölése határoztatott el, a lakástól különálló üzlet vagy műhely számára szolgáló rovatok pedig elhagyattak. A kereskedelemügyi miniszter úr az 1890. évi népszámlálásról készült törvényjavaslatot már 1890. évi január hóban letette a törvényhozás aszt ilára s minthogy az változatlanul (egyetlen szó módosításával) fogadtatott el a törvényhozás mindkét házában s nyerte meg a legfelsőbb szentesítést, a törvényjavaslat helyett magát a szentesitett törvényt közöljük, a javaslathoz csatolt indokolás kíséretében: 1890. évi IX. törvényczikk az 1890-iki népszámlálásról. (Szentesítést nyert 1890. évi márczius hó 31-én. — Kihirdettetett az »Országos Törvénytárában 1890. évi április hó 4-én.) Mi Első Ferencz József, Isten kegyelméből Ausztriai csáczár, Csehország Királya stb. és Magyarország Apostoli Királya. Kedvelt Magyarországunk és társországai hű Főrendei és Képviselői közös egyetértéssel a következő törvényczikket terjesztették szentesítés végett Felségünk elé: 1. §• A magyar korona országainak területén általános népszámlálás rendeltetik el. Ezen népszámlálás az 1890. deczember