A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. I. rész. Általános népleírás (1893)

I. Általános jelentés - 5. A jelenlevő népesség megoszlása születési és illetőségi hely szerint. Beszivárgás, kivándorlás. Jogi népesség

kozunk olyanokkal, kik a honi viszonyokba (szegényes kereset, az élelmi viszonyok drágasága, magas közterhek, stb.) beletörődni nem tudván, többszöri visszatérés' után végre is véglegesen családostul költözködnek ki, de sőt némelyek csupán azért térnek vissza, hogy családjaikat is magukkal vigyék. Mindazáltal ez esetek, melyek legsűrűbben még Szepes megyében fordulnak elő, aránylag csekély számúak, és általában a kivándorlás csak ideiglenes veszteségnek tekinthető, melynek javarésze vissza fog térülni. Nemcsak a véglegesen visszatértek 20—22 ezerre tehető tekintélyes száma, hanem a begyült jelentések határozott tanúságai is e mellett szólnak, midőn konstatálják, hogy a nép általában ugy tekinti a kivándorlást, mint rövidebb-hosszabb ideig tartó utat az amerikai jobb kereseti viszonyok között némi tőkét szerezni itteni nyomasztó helyzetének javitására. De számos oly mozzanatokat is tartalmaznak a jelentések, melyek közvetve is a mozgalom ideiglenes jellege mellett bizonyítanak, nevezetesen, hogy általában családjaik és fekvőségeik hátrahagyásával költözködnek ki az illetők, mely utóbbiakat azután vagy hozzátartozóik gondjaira bizzák vagy olcsó pénzen bérbeadják; hogy honi kötelezettségeiket fennállóknak ismerik el, igy s ez különösen jellemző, több eset voltra Abauj-Torna megyében, hogy egyenesen katonakötelezettségük teljesítése végett tértek vissza; de különösen adóssági kötelezettségeiknek felelnek meg pontosan; továbbá a családjaikkal való kapcsolatot fentartják és ápolják, állandó levelezés és rendszeres pénzküldemények útján,de sőt sok esetben pusztán övéik látása végett látogatnak haza. igy tekintve, kétségtelenül kedvezőbb világitásban tűnik fel e mozgalom, annál inkább, mivel gazdasági hatásai nem egy helyütt határozottan jótékonyaknak mondhatók. E tekintetben különben a legtöbb vidékre vonatkozólag határozott megkülönböztetés teendő általános, az egész vidék gazdasági viszonyaira gyakorolt és — hogy ugy mondjuk — különös, magoknak a kivándorlóknak és hozzátartozóiknak anyagi helyzetére és viszonyaira észlelhető hatás között, a mint hogy e megkülönböztetés, bár nem határozottan formulázva, végig vonul a jelentéseknek úgyszólván mindegyikén. Ez utóbbit méltatva először: a jelentések egy értei nmleg kénytelenek elismerni azt a kedvező átalakulást, mely a kivándorlás hatása alatt az ínséges nép helyzetében tapasztalható ; oly vidékeken pedig, hol hirtelen és általános gazdasági csapások sújtották a népességet, mint Abauj-Torna és Zemplén vármegye több phylloxera sújtotta szőlőtermelő járásában vagy Sáros vármegye legtöbb vidékén, melyeket gyakori Ínséges termésű évek látogattak meg, valóságos jótétemény gyanánt jelentkezett a kivándorlás. A nyomorgó népanyagot levezette oda, a hol jövedelmező keresetet talált, mig a hátramaradtak helyzete, kereseti és megélhetési viszonyai a munkabérek emelkedésével, a jelentékeny pénzsegélyezések útján, melyek évenkinti összege vármegyénkint 300.000—1,500.000 frt. között váltakozik, tagadhatatlanul fellendült, hozzátartozóik adósságaikat sok esetben letisztázhatták, de sőt földeket is vásárolhattak. A jutányos haszonbérösszegek, melyekért a kivándorlók földjeiket bérbeadták, jótékony hatást gyakoroltak az otthon maradt szegény nép megélhetési viszonyaira, az amerikai pénz beözönlése folytán pedig a földek ára nemcsak hogy megóvatott a teljes aláhanyatlástól, a legtöbb helyütt jelentékeny emelkedést ért el; a visszatértek pedig megtakarított tőkéikkel teljesebb gazdasági felszerelést szerezhetve, sok esetben virágzó gazdasági existencziát teremthettek maguknak; lelkületük a legtöbb esetben előnyös változáson ment át, munkaszeretetük, és iigyessegük rendszerint növekedett. Nem hiányzik azonban itt sem az érem sötétebb oldala. Azon szánandó eseteken kivül, midőn kudarczot vallva, pénz nélkül, testben és lélekben megtörve kerülnek vissza a kivándorlók, a kivándorlás komoly hátránya gyanánt kell tekinteni azt a szomorú változást is, a mely a visszatérőkön sok esetben akkor is észlelhető, midőn Amerikában anyagilag boldogultak s jelentékeny megtakarított összegeket hoztak magukkal vissza. Az a túlfeszített munka, melyet Amerikában végezniök kellett, felemésztette munkaerejüket és kimerülten, aláásott egészséggel és elkomorodott kedélylyel térnek vissza családjuk körébe. A kivándoroltak és hozzátartozóik valamint általában az ínséges nép anyagi helyzetére gyakorolt kedvező hatástól azonban lényegileg különbözik az a befolyás, melyet a kivándorlás az egyes vidékek egyéb gazdasági viszonyaira gyakorol. A legtöbb helyütt, hol a mozgalom már túllépve a helyes arányokat, túlságos mértékben vonta el a munkáskezeket, a vidék gazdaságára fölöttébb káros visszahatás észlelhető. Az intenzív mezőgazdaság általában lehetetlenné van téve, sok helyütt a földek hanyagul műveltetnek vagy egészen parlagon hevernek, általában a munkabér túlságosan megdrágult, a cselédviszonyok lehető legrosszabbra fordultak, stb. Különösen a középbirtokos osztály az, melyet a helyzet súlya ér, úgy hogy Sáros vármegye alispánja életkérdésnek tekinti a viszonyok mielőbbi megváltozását, oly válságos helyzetbe sodorta ez osztályt a munkáshiány és drága napszám, oly bajok, melyekkel a mostoha éghajlati és talajviszonyok mellett megküzdeni nem tud. Különösen aratáskor érezhető a munkáshiány, érzékeny károkat okozva a gazdaközönségnek. E mellett a cselédség erkölcsei teljesen megromlottak: mindent megengednek maguknak, tudván, hogy helyet azért mégis kapnak. Tettek ugyan próbát Sáros megyében lengyel munkásokkal, de a. kísérlet nem sikerült, azok is megbízhatatlanoknak bizonyultak, a legnagyobb munka idején hagyták cserbe gazdáikat. A kivándorlók foglalkozását tekintve, azok a népességösszetételéhez képest főleg napszámosok és a földmíves népből valók, nevezetesen Abauj-Tornában parasztgazdák (kisbirtokosok) s ezek között valószínűleg nagyobb számmal szőlőtulajdonosok, zsellérek, Sárosból leginkább a régi telkes osztályból valók, kisebb részben zsellérek, mert az úri birtokosok ez utóbbiak megélhetését saját érdekükben lehetőleg biztosítják, a Szepességben pedig a mezei munkások mellett még, főleg Gölniczbányáról és Iglóról, e mindinkább hanyatló bányavárosokból, bányamunkások. Iparosok általában csekély számban találhatók a kivándorlók között, csupán a szepességi városoknál képezik ezek jelentékeny, sőt már túlnyomó részét a kivándorlóknak. Hazatérve, a kivándoroltak rendesen régi foglalkozásukat folytatják, egészen az előbbi módon, az újvilágban ugyanis csaknem kizárólag mint gyári vagy bányamunkások keresvén kenyerüket, nem lehetett módjuk különösebb ismereteket szerezni honi foglalkozásuk szakmájában. Érdekes, hogy a nők között, különösen Szepes megyében, — könnyebb férjhez menetel által csábittatva, — az utóbbi időkben mennyire terjedt a kivándorlás iránti hajlam. A kivándorlás erkölcsi hatásai elég hátrányosaknak mondhatók; a jelentések többsége szerint a vadházasságok ritkák ugyan, de annál gyakoribbak a mulólagos viszonyok, a hitvesi hűség alkalmi megszegései, melyek némely vidéken elszomoritóan általános jelleget öltöttek. Aligha lehet tehát ugy tekinteni a dolgot, mint ha a kivándorlás az erkölcsi élet terén számbajövő rosszabbodást nem eredményezett volna, hogy azonban a legsúlyosabb következmény, a családi viszony megbomlása, aránylag kevés esetben észlelhető, bizonynyal inkább köznépünk elnéző, hogy ne mondjuk, tompá erkölcsi érzületének tulajdonitható ; hiszen, a mint Sáros megye alispánja mondja, oly »türelmes« a nép, hogy a férj visszatérve akárhányszor magáénak fogadja a távollétében született idegen gyermeket.