A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. I. rész. Általános népleírás (1893)

I. Általános jelentés - 5. A jelenlevő népesség megoszlása születési és illetőségi hely szerint. Beszivárgás, kivándorlás. Jogi népesség

73* Az amerikai kivándorlás hozta egész jelentőségében felszínre azt a bajt, melyben hazánknak a természettől mostoha vidékei régibb idő óta szenvedtek: a felvidéki népesség nehéz megélhetési viszonyait. A vándormozgalom kedvezőbb megélhetési viszonyok felé nem is legújabb keletű tehát; régóta folyt az, mint azt az 1880. népszámlálás által konstatált népességi számok és a népmozgalmi statisztika adatai között vonható párhuzam is meggyőzően bizonyítja, mig ugyanis a szorosabb értelemben vett Magyarországban az 1880-iki népszámlálás alkalmával talált népszám 2-23°/o-kal volt kisebb, mint a népmozgalmi adatok alapján kiszámított népesség, e különbség Abauj-Tornánál 4'ai, Zemplénnél 5'27, Szepesnél 5*»s, Liptónál 8*55, Sáros megyénél pedig 10'43°/o-ra emelkedett és csak a legutóbbi évtized gazdasági csapásai kény szeri tették e mozgalmat egy üj, hamar kiszélesedő mederbe. És ha igy mint egy kényszerítő gazdasági baj folyományát tekintjük, semmikép sem látszik kielégitő megoldásnak a mozgalom külső megakasztása, — a mint tényleg sikerteleneknek bizonyultak a Sáros vármegyében és Szepes megye több vidéken tett kisérletek a mozgalom rendőri korlátozására — hanem csupán a megélhetési viszonyok gyökeres megjavitása lehet a baj végleges orvoslása. Ép ezért a bajnak csak mulólagos enyhitései lehettek az 1879-iki inség enyhítésére nyújtott segélyezések. A gyökeres megoldást czélzó törekvések az ipar fejlesztésének fontos feladatában egyesülnek. R.ég hangoztatott szükségesség ez, melynek meggyőző ereje a közvéleményben mindinkább tért hódit. Szakíróink részéről nevezetesen egy fontos iparágra, a fonó-szövő iparra történt utalás, mint a melynek e vidékeken szép múltja van : s igy felelevenítése szükségképen hatékony előfeltételekre a szepességi háziiparban pedig jelentékeny szövetségesre találna, mily áldásosán lehetne tehát a két nagyfontosságú országos érdeket: felső megyéink gazdasági viszonyainak emelését és virágzó szövő-fonó ipar létesítését összekapcsolni! E reformeszmék gyakorlati megvalósítása iránt már történtek is kisérletek, melyekért Sáros vármegye buzgó közönségét illeti az elismerés. A kormány ugyanis a vármegye többszöri kérelmezése után 23.400 frtot engedélyezett az ipar meghonosításának czéljaira : Eperjesen létesítendő kézi és mechanikai szövőtanfolyamra, Bártfán felállítandó gyermekjáték-gyárra, sóvári csipkeverő, bártfai és margonyai kosárfonó, zborói esztergályozó és héthársi bodnár és kerékgyártó tanműhelyre, végül 10 sárosmegyei ifjúnak a késmárki szövőiskolában való kiképzésére. Az eredmény azonban azon szerény kerethez képest, melyben e reformtevékenység mozog, kielégitő nem lehetett. A felsőmagyarországi kivándorlás után közvetlenül az a vándormozgalom sorakozik, mely oly passivvá teszi népességi mérlegünket Ausztriával szemben. Köztudomású az az intensiv felszívó hatás, melyet a fejlett iparú osztrák tartományok, de legfőkép Bécs hatalmas vonzó ereje gyakorolnak nyugoti megyéinkre. Népszámlálási adataink honossági és illetőségi combinátioja határozott képet nyújt a mozgalomról s e szerint Sopron vármegye 25.788 Vas > 24.032 Nyitra » 19.826 Pozsony •> . 17.622 Trencsén » 8.585 Moson » 5.430 vagyis a hat vármegye összesen 101.283 lélekkel adózik az ausztriai tartományok kedvezőbb kereseti viszonyainak. Nem szabad feledni azonban, hogy a téli felvétel időpontja jelentékeny szerepet játszik e szám magasságában, a mennyiben a nagyobbára földmivelő népesség ez évszakban egyenesen reá van utalva az ausztriai gyárakban kínálkozó keresetre. Az Ausztriába vándorló népességnek tehát csak kisebb része, egyes iparosok, kupeczek, kereskedők települnek le ott véglegesen, a többi csak ideiglenesen, kereset végett megy ki s tavasz nyiltával rendesen visszatér. Megjegyzendő különben, hogy a többi vármegyék kedvezőbb arányai következtében a népességi mérleg a szorosabb értelemben vett Magyarországra vonatkozólag összesen csak 89.151 léleknyi különbözetet mutat Ausztria előnyére. Az amerikai kivándorlásra vonatkozólag, mely nyugoti vármegyéink némelyikében, igy Mosonban eléggé számottevő szerepet játszik, alapos tájékoztatást sem a vármegyei jelentések, sem a népszámlálási adatok nem szolgáltatnak, csupán azt emelhetjük ki, hogy e kivándorlás sok helyütt mint Ausztriába irányuló jelentkezik, a mennyiben először Ausztriába, nevezetesen Bécsbe költözködnek az illetők s csak később folytatják onnan útjokat Amerika felé. A harmadik nagyarányú mozgalom a magyar anyaország népességi viszonyainak hátrányára az, mely mind jelentékenyebb arányokat öltve, főleg alsó vármegyéinkből folyik HorvátSzlavonországba. A népveszteség nagysága szerint legelői BácsBodrog vármegye sorakozik 28.644 lélekkel, azután következnek Somogy 11.089, Baranya 6.322. Zala 5.656, Tolna 2.909, Torontál 2.694, Veszprém 2.495, Trencsén 2.142 és végül Vas 2.129 lélekkel. Nemcsak azon népesedési törvény érvényesülését mutatja e mozgalom, hogy a népesebb vidékek fölöslege szükségképen átszivárog a ritkább népességű vidékekre, hanem itt a magasabb kultúrfokon álló nép terjeszkedése is mutatkozik az alacsonyabb kultúrfokon álló nép rovására. A vármegyei jelentések, minők Bács-Bodrog. Baranya és Somogy vármegyékből érkeztek be, abban adják a szlavóniai kivándorlás magyarázatát, hogy a kedvezőbb kereseti és megélhetési viszonyok és főleg az olcsóbb föld inditják a népet az áttelepedésre. A honi magas földárak lehetségessé teszik még az eladósodott népnek is, hogy eladva fekvőségeit, nemcsak letisztázhassa adósságait, hanem Szlavóniába költözködve, ugyanannyi földet vásárolhasson, a mennyivel itthon birt. Sok helyütt viszont nyerészkedésből teszik ugyanezt, hogy magas árakon eladott földjeik helyett olcsóbbért többet vásároljanak Szlavóniában. Általában leginkább napszámosok, cselédek, tönkrejutott földesgazdák, kisebb részben parasztbirtokosok, e mellett Baranya megyéből és valószínűleg Tolnából is tönkrement szőlőtulajdonosok a kivándorlók. Ép oly fontos, mint az amerikai kivándorlás, sőt tekintve, hogy több, mint egy évszázad óta szakadatlanul folyik s a legközvetlenebbül érinti az erdélyrészi nemzetiségi viszonyok alakulását, még fontosabb a Romániába való kivándorlás. A székelykivándorlás kérdése egyike a leggyakrabban emlegetett kérdéseknek, adatainkból azonban az tűnik ki, hogy nemcsak a székely megyék lakossága vándorol ki Romániába, hanem az oláh ajkú megyékből is nagyon sok egyén keres foglalkozást vagy új hazát a havasokon túl, vagy igyekszik kibújni a védkötelezettség alól. A legutóbbi népszámlálás alkalmával 29.649 külföldön tartózkodó egyén Íratott össze az erdélyi megyékben és pedig, hogy csak a nagyobb számokat említsük: Szeben megyében 6.770, Fogarasban 5.013, Brassóban 4.915, Nagy-Küküllőben 3.367, Háromszékben 3.094, Csíkben 2.398, Alsó-Fehérben 1.048. Udvarhelyben 996. Ez adatok szerint a székely megyék népességét kevésbé támadná meg a romániai kivándorlás, tudván azonban — a mint már több izben hangsúlyoztuk — hogy a távollevők összeírása csak hézagosan történik, a rendelkezésünkre 10*