A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. I. rész. Általános népleírás (1893)
I. Általános jelentés - 5. A jelenlevő népesség megoszlása születési és illetőségi hely szerint. Beszivárgás, kivándorlás. Jogi népesség
64* A hét országrész közül csak kettőben, a Duna-Tisza közén és a Tisza-Maros szögében baladta meg a beköltözött más megyebeli népesség, a más megyékbe kiköltözött népességet, de a Tisza-Maros szögében is csak 4 ezerrel, mig ellenben a DunaTisza közén 158 ezerrel. Ezt kizárólag a főváros népfelszívó hatásának tulajdoníthatjuk. A Duna jobb partján 70, a Duna bal partján 51, a Tisza jobb partján 31, a Tisza bal partján 7, Erdélyben pedig 2 ezer lélekkel volt passzív ez a népességi mérleg. De azokban az országrészekben is, a melyek passzive állnak, látunk egyes megyéket, melyek több népet vontak magokhoz, mint a mennyit más megyékbe bocsátottak; a Duna bal partján csak az egy Pozsony volt ilyen (Pozsony város vonzó hatása folytán); a Dnna jobb partján Baranya, Moson és némileg Zala; a Tisza jobb partján az egyetlen Abaúj-Torna, de az is csak egy pár százzal. A Tisza bal partján Szabolcs és Bihar s némileg Hajdú és Ugocsa ; Erdélyben körülbelül fele a megyéknek, Brassó, Hunyad, Szeben, Kolozs, Besztercze-Naszód, TordaAranyos, Fogaras. De viszont a gyarapodó két országrészben is vannak passzív megyék, a Duna-Tisza közén Pestet kivéve valamennyi, a Tisza-Maros szögében pedig Torontál. Lélekszámra legtöbb tartózkodott más megyékben, Nyitrából 31 ezer, Fejérből 30 ezer, Veszprémből 25 ezer, Vasból, Hevesből 21 ezer, stb.; de még érdekesebb, ha a relativ számokat tekintjük s azt keressük, hogy a népességnek hány százaléka tartózkodott más magyar törvényhatóságok területén ; a Duna bal partjáról a népességnek 7'02°/o-a, a Duna jobb partjáról 6*66, a Tisza jobb partjáról 6\i6, a Tisza bal partjáról 3*s4, a Duna-Tisza közéből 3 74, Erdélyből 2-99, a Tisza-Maros szögéből pedig csupán csak 2-97°/o-a. E két utóbbi országrész népessége tehát a legkevésbé mozgékony, mi valószínűleg az oláh népesség lomha, mozdulatlan tömegével van összefüggésben. A mi az egyes megyéket illeti, legelői a sorban Fejér megye áll, melyből az összes népességnek 13'57°/6-a Volt távol más törvényhatóságokban. Az után következik Veszprém és Győr több mint 11, Komárom több mint 10, Liptó, Hont, Esztergom, Heves több mint 9, Bars, Turócz több mint 8, Árva, Nyitra, Nógrád és Abaúj-Torna több mint 7°/o-kal. Nem említve a közbeeső fokokat, 2°/o-nál kisebb része volt távol a népességnek Máramaros, Krassó-Szörény, Besztercze-Naszód és Hunyad megyéből. A népesedés általános érvényű törvényeként mondhatjuk ki, hogy a népesség lassú vándorlásának iránya a hegyes vidékekről a síkságra s éjszakról délnek tart. Világosan mutatják ezt az előttünk fekvő adatok is. Nyitra megyéből Trencsénben 1.729 lélek tartózkodott, ellenben Trencsénből Nyitrában 4.156 ; Pozsonyból Nyitrában csak 3.449, mig viszont Nyitrából Pozsonyban 11.206. Vagy ha kelet felé megyünk, Abauj-Tornából Sárosban csak 584. de megfordítva 3.515; Szabolcsból Zemplénben 1.685, mig viszont Zemplénből Szabolcsban 3.470 lélek tartózkodott. Ez a tünemény nem szorítkozik a felvidéki megyékre, benn az ország közepén is érvényesül, például Hevesben JászNagy-Kun-Szolnok megyéből csak 1.639 egyén tartózkodott, de megfordítva 2.924; sőt az alvidéken is Békésben Csanádból csak 601 lélek volt, ellenben Békésből Csanádban 2.766, Aradból Békésben 800, Békésből Aradban 3.000. De sőt a népességnek ez a délfelé áramlása átcsap az anyaország határain is s a mint emiitettük, a Dráván és Dunán keresztül Horvát-Szlavonországokba erős hullámokkal hömpölyög; s mi több, a magyar állam határai sem vetnek gátat neki s Erdélyből Bomániába ömlik. Vármegyéink népcseréjét vizsgálva, nem tettünk különbséget a városi és vidéki népesség között s még a törvényhatóságú városokat is összefoglaltuk a megyével, melynek területén fekszenek. Pedig a város és vidék közt a népcsere s különösen a népfelszívás tekintetében roppan! különbség van, a mi indokolttá teszi, hogy a 25 önálló törvényhatóságú város viszonyait külön is bemutassuk. A városok között is első sorban Budapestet kell szemügyre vennünk, mely egymaga nagyobb felszívó erővel bír, mint a többiek összevéve. Fővárosunk ezt számos kedvező körülmény összetalálkozásának köszöni; melyek közül legfontosabb az a rendkívül előnyös fekvés, milyennel hazánkban egyetlen más város sem dicsekszik. Magyarország alakja — ha. csak az anyaországot veszszük — körülbelül egy elipszisnek felel meg, melynek a főváros épen egyik góczpontjában fekszik. Nem akarunk csillogó hasonlattal élni s a naprendszer analógiájára hivatkozni, de kétségtelen, hogy ez a góczponti fekvés erősen hatványozza azt a vonzerőt, melyet Budapest, mint a szó eredeti értelmében is főváros, az ország többi részére gyakorol. A legutóbbi népszámlálás az anyaországban szétszórva 700 ezer más megyebeli illetőségű egyént talált s ebből 182 ezer Budapesten tartózkodott, vagy ha a Budapesten talált pestmegyei illetőségűeket is számbaveszszük, 214 ezerre rúg azok száma, kik az anyaország más törvényhatóságaiból Budapesten éltek, a. nélkül, hogy a fővárosi illetőséget megszerezték volna. Ez a szám fényesen mutatja a fővárosnak rendkívüli népfelszívó képességét. Magától értetődik, hogy az ország minden részére nem gyakorol egyenlő vonzerőt. Minthogy a nyugoti góczpontban fekszik, vonzása sokkal erősebb a nyugoti, mint a keleti részekre, úgyannyira, hogy az emiitett 214 ezer más megyebeli közíil 167 ezer a Duna két partjáról és a DunaTisza közéről való volt, ellenben a Tisza két partjáról, a TiszaMaros szögéből és Erdélyből csak 47 ezer lélek tartózkodott Budapesten. Érdekes azonban, hogy a közlekedési eszközök fejlődésével s különösen az új zónaviteldíjszabás életbeléptetésével a távolabbi pontokról még erősebben növekszik a felszívódás, mint a közeli országrészekből; mig ugyanis a dunabalparti illetőségűek száma Budapesten 1880-tól 1890-ig 93°/o-kal, a dunajobbpartiaké 130°/c-kal, a Duna-Tisza közéből valóké pedig 147°/c-kal szaporodott, az erdélyi illetőségűek száma 206°/o-kal emelkedett. A fővárosnak ez a rendkívüli nagy vonzereje idézte elő azt a csaknem mesés fejlődést, melyen Budapest az utóbbi évtizedekben átment. Az 1857-iki népszámlálás Budapesten — az akkor még külön várost képező Budát és Ó-Budát is hozzászámítva — 187 ezer lelket talált, az 1869-iki népszámlálás már 270 ezret, az 1880-ik évi 360 ezer, mig a legutóbbi népszámlálás 492 ezer polgári népességet derített ki, mi a magyar anyaország népességének több mint 3°/o-át teszi. Imént már megemlítettük, hogy az ország mely részéből özönlik leginkább Budapestre az itt végleges honosságot nem szerző népelem. A kérdés általános érdekénél fogva az egyes vármegyéket is felsoroljuk, melyek a főváros népességét leginkább szaporítják. Magából Pest megyéből 32 ezer ember tartózkodott Budapesten, Fejér megyéből 18 ezer, Veszprémből 10, Nyitrából 9, Komáromból 8, Pozsonyból 7, Tolnából, Bácsból, Vasból 6—6 ezer, Nógrádból 5 ezer, nem említve azokat a vármegyéket. honnan öt ezernél kevesebb találtatott a fővárosban. Ez abszolút számoknál azonban még érdekesebbek a viszonyszámok, melyek azt mutatják, hogy az egyes vármegyék népességüknek hány százalékát bocsátották a fővárosba; így Fejéivármegye áll legelői, melynek összes népességéből 8-17% Budapesten tartózkodott. Az összes megyei népességnek több mint 5°/o-a tartózkodott a fővárosban Liptó és Komárom megyékből, több mint 4%-a Veszprém, Pest, Esztergom és Győr megyékből, több mint 3°/o-a Árva, Hont és Turócz megyékből, több mint 2'Yo-a