A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. I. rész. Általános népleírás (1893)

I. Általános jelentés - 1. A népszámlálás előkészítése és végrehajtása

7* nyelvűek nem kiilönittettek el. A horvát kormány jelentése szerint a horvát és szerb nyelv ethnografiailag nem különbözik egymástól s így az egynyelvű két nemzetiséget nagyon nehéz külön számba venni. Tekintve a népesség nagy tömegének csekély míveltségi fokát, megbízható feleletre alig lehetne számítani s tartani lehet tőle, hogy a horvát és szerb nyelv külön tudakolása a számláló ügynökök és a nép, de sőt maga a lakosság közt könnyen súrlódásokat és izgalmakat idézhetne elő. A horvátokat a szerbektől még legkönnyebben a hitfelekezet alapul vételével lehet megkülönböztetni. Korán megindultak a tárgyalások a külföldi államokkal a külföldön tartózkodó magyar honosok népszámlálási adatainak kicserélése tárgyában, de bár a nemzetközi egyezmények többnyire létrejöttek, már eleve meghiúsította a teljes sikert az a körülmény, hogy több állam a népszámlálást vagy jóval előbb, vagy pedig később tartotta saját népszámlálásunknál s az eltérő időpontban összeirt adatok nem voltak beilleszthetők saját népszámlálásunk eredményébe. Ausztriával szemben a honosok kölcsönös kicserélésén kívül kívánatos volt még, hogy a népszámlálás lehetőleg ugyanazon elvek szerint hajtassék végre. A tárgyalások meg is indultak s Ausztriában is meg volt a hajlandóság, hogy az 1890-ki népszámlálás többé ne a régi tabellás módszer szerint, hanem a mint Magyarországban már 1880-ban történt, az egyéni számlálólap-rendszer szerint hajtassék végre és a mi a másik legfőbb különbséget képezte, a társalgási nyelv helyett az anyanyelv tudakoltassék és pedig ne csak a honos, hanem az egész tényleges népesség után. De ez az elvi közeledés gyakorlati eredménynyel nem járt; Ausztriában az 1869. márcz. 29-iki népszámlálási törvény megváltoztatása nem látszott czélszerűnek s ez lehetetlenné tette a további egyöntetű eljárást. Azonban még ezen a kereten belül is lehetséges lett volna azt, a mi Magyarországszempontjából valóban sérelmes volt megváltoztatni, hogy t. i. a társalgási nyelv kimutatása csakis a honos népességre szoríttatott s az osztrák népszámlálási utasítás a magyar nyelvet csakis Bukovinában fogadta el társalgási nyelvül. A magyar kormány e kérdésben tárgyalást is kezdett az osztrák kormánynyal, de sikertelenül. A magyar népszámlálás végrehajtásának előmunkálatai közt kiváló fontossággal bír a lidzak számozásának keresztülvitele; mert az szolgált biztosításául annak, hogy lakott lakhely nem marad ki az összeírásból. A belügyminisztérium 1890. junius hó 10-én 37.404. szám alatt kelt körrendeletével elrendelte, hogy a házszámozás az ország összes városaiban és községeiben kiegészíttessék, a hol pedig netalán nem léteznék, szigorúan és pontosan végrehajtassák. A számozást ki kellett terjeszteni minden egyes pusztára, telepre, csárdára, erdőlakra, stb., szóval minden néven nevezendő oly épületre, melyben emberek laknak. Pusztán gazdasági, gyári vagy ipari czélra szolgáló különálló épületeket, melyek emberi lakul nem szolgálnak, külön házszámmal nem kellett ellátni, legfölebb az illető lakház számának törtjeivel jelölni meg. Az országszerte végrehajtott számozásról a törvényhatóságok járásonkint, ezen belül községenkint kimutatást tartoztak készíteni, melyben nemcsak minden, az illető községhez tartozó puszta, telep, vagy egyéb házcsoport, de minden magában álló egyes ház is megfelelő házszáma alatt volt felsorolandó. A házszámozás megejtésének legkésőbbi határidejéül október vége tűzetett ki s kimondatott, hogy az akkor még be nem fejezett, de télen át netalán szintén lakásul szolgáló új házak is számot nyerjenek. Maga a népszámlálási munkálat tulajdonképen a népszámláláshoz szükséges nyomtatványok kinyomatásával és szétküldésével kezdődött meg. Ötféle nyomtatvány állíttatott elő, u. m.: 1. számlálólap, 2. utasítás a számlálólapok betöltéséhez, 3. házi gyüjtolajstrom, 4. általános utasítás a törvényhatósági tisztviselők és számlálóügynökök számára, 5. járási (városi és megyei) át\ tekintés. Az egész népszámlálási művelet megértése végett szükségesnek látszik ezeket a nyomtatványokat egész terjedelmükben bemutatni. Népszámlálás elrendelve az 1890. IX. törvényczikk által. I. minta. SZÁMLÁLÓ LAP férfiak számára. Vármegye Járás Község Puszta (telep stb.) Városrész Utcza Házszára Szám Kérdés Y á, 1 a s a: 9 ÍO 11 Mi a vezeték- és keresztneve ? Mikor született? Hol született (mely ország, megye [kerület], községben)? Hová való honosságü vagy illetőségű (mely, ország, megye [kerületi, községben) ? Mi a vallása, hitfelekezete ? a) Mi az anyanyelve ? ft^Azon kivül mely hazai nyelveket beszéli még? _ Mi a családi állapota (nőtlen, nős, özvegy, törvényesen elvált-e) ? a) Mi a főfoglalkozása vagy keresete (hivatala) ? b) Van-e mellékfoglalkozása és milyen? a) Önálló-e vagy szolgálati viszonyban van-e? b) Ha nem önálló: mily minőségben van alkalmazva? mely kereseti ágnál van alkalmazva? j^Ha nem önálló iparos: mely vállalatnál vagy mesternél van alkalmazva? nőni uimuu ipái uo . uícij vanaiaiiiai vjí inesici iigi vau aihctnuaz,\ a : Ha nem kereső vagy házi cseléd, mi a gazdájának vagy eltartójának főfoglalkozása ? Tud-e I irni ? \ olvasni ? 12 Beteg-e? (hány nap, hét, hónap óta)? (Magyar) hó nap Jegyzet