A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. I. rész. Általános népleírás (1893)

I. Általános jelentés - 1. A népszámlálás előkészítése és végrehajtása

6* a legutóbbi népszámlálás alkalmával kezdeményezett módszer, az egyéni számláló lapok rendszere, az akkor szerzett tapasztalatokra és elért eredményekre támaszkodva, a jövőben is fenn volna tartandó. Gondom lesz rá, hogy ezen most már kipróbált rendszer segélyével, a mely a népszámlálásnál bekerülő adathalmaznak legtökéletesebb kihasználását teszi lehetővé, az országos m. kir. statisztikai hivatal a különböző közérdekű viszonyokat ez alkalommal is minél számosabb combinatióban dolgozza fel és bocsássa nyilvánosságra. A népszámlálással rendszerint egybekötött állatösszeirást, tekintettel egyrészt azon nehézségekre, a melyeket az a népszámlálás keresztülvitelénél okozni szokott, másrészt az állatösszeirásra nézve lehető legkedvezőtlenebb időpontra, valamint azon körülményre, hogy az igy mellékesen végzett állatösszeirás agy sem elégítheti ki a gazdasági szempontból hozzá kötött igényeket, s hogy az mint önálló művelet külön czélszerűbben foganatosítható: a legközelebbi népszámlálás alkalmával mellőzendőnek vélném. A mivel kapcsolatban megemlítem, hogy az állatösszeirás már a legutóbbi népszámlálás alkalmával sem az eljárás helyességének tudatából tartatott fenn, mint inkább azon kényszerűségből, hogy a külön összeírás költségei elkerültessenek. Ennek következtében a felvétel már ekkor is csak kétféle házi állatra, a szarvasmarhára és juhokra szorítkozott és a gazdasági szempontból kívánatos részletezés sem volt keresztülvihető, ugy, hogy már 1884-ben új állatösszeirás vált elkerülhetetlenné. Az állatösszeirás helyett azonban szükségesnek tartom az épületek tüzetesebb felvételét. Egyrészt azért, mivel az épületekre, különösen a lakóházakra vonatkozó viszonyok szorosan összefüggnek a népességi viszonyokkal, másrészt, mert magukban véve is nagy culturalis és közgazdasági érdekkel birnak, s felderítésük a középitészeti és tűzkárrendészetre, különösen pedig a tűzkár elleni biztosításra nézve rendkívül becses és tanulságos. Minthogy a javaslat különben megfelel az 1880. évi népszámlálásról szóló 1880 : LII. törvényczikk kereteinek, ezen lényegesebb szempontok kiemelése és lényegesebb eltérések kifejtése után az egyes szakaszok alig szorulnak tüzetesebb indokolásra. Az 1. §. azonos az 1880: LII. t.-cz. megfelelő §-ával. A 2. §. a lakhelyek helyett, tekintettel arra, hogy az összeírást az összes épületekre kívánom kiterjeszteni, a köz- és magánépületeket vettem fel. Ugyanezen szakaszból a fentebb kifejtett okokból a némely házi állatok összeírása elmaradt. A 3. §-ban foglalt módosítást, a mennyiben e §. a népszámlálás vezetésével és a felette való felügyelettel a közigazgatási bizottság helyett a törvényhatóság első tisztviselőjét, illetőleg Horvát-Szlavonországokban az alispánság és városi tanács helyett a megyei, illetve városi hatóságot bízza meg : Magyarországra nézve a czélszerűség, Horvát-Szlavonországokra nézve pedig a közigazgatásnak időközben bekövetkezett újjászervezése indokolja. A szakasz azon újabb rendelkezése? »hogy az eljárás további részleteit a kereskedelemügyi miniszter rendeleti uton állapítja meg«, megfelel az 1880-iki számlálásnál is követett eljárásnak, s mint ilyen kiilön indokolásra nem szorul. A 4. §. azonos a régi törvény 4. §-ával. Az 5, §. megfelel a régi törvény 0. §-ának. A 6. §., a mennyiben a népszámlálás foganatosításából eredő költségek fedezetéről szól, megfelel a régi törvény 7. §-ának. A költségeket azért kellett 50.000 frttal magasabban, kerek 200.000 frtban előirányozni, mert már az 1880-iki népszámlálás költségei is az előirányzatot jóval meghaladták és tényleg 189.506 frt. 90 krt tettek. Tekintve pedig, hogy Magyarország népessége az utóbbi 10 év alatt a népesedési mozgalom feljegyzései szerint több mint egy millióval szaporodott, a várható nagyobb kiadások fedezésére legalább is 200.000 forintnyi rendkívüli hitelről kellett gondoskodni. A 7. és 8. §-ok megfelelnek az előző törvény 5. g-ának, csakhogy ennek rendelkezéseit tüzetesebben és szabatosabban fejezik ki. A régi törvény azon büntetendő cselekményekre nézve, melyeket kihágásnak minősített, és azon mulasztásokra nézve, melyek a belőlük eredő költségek megtérítésének kötelezettségét vonják maguk után, összesítve tartalmazott rendelkezéseket. Ezen különböző természetű rendelkezéseket, melyeknek egyike büntetésről, másika a kártérítésről szól, ugy a dolog természeténél fogva, mint tekintettel az eljárás különbözőségére is, két külön §-ba kellett foglalni. Netaláni kételyek megelőzése végett szükségesnek láttam továbbá ugy a büntetés kiszabására, mint a kártérítési összeg megállaptiására hivatott elsőfokú és felebbviteli hatóságokat, valamint a végérvényesen megállapított költség behajtásának módozatát is tüzetesebben meghatározni. — A 7. §-ból a pénzbüntetés átváltoztatására vonatkozó rendelkezést — mint feleslegest — kihagytam, mert e részben a kihágásokról szóló 1879: XL. t.-cz. 20. és 22. §-ai amúgy is tartalmaznak általános rendelkezést. A javaslat 9. és 10. §-ai, mint a melyek a törvény életbeléptetésére és végrehajtására vonatkoznak, külön indokolásra nem szorulnak. Kérem a t. képviselőházat, hogy a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék. Budapesten, 1890. évi január hó 16-án. Baross Gábor s. k., kereskedelemügyi m. kir. miniszter. A népszámlálási törvény meghozatala után megindultak a végrehajtás előmunkálatai. A törvény a magyar korona országainak egész területére intézkedik ugyan, de Horvát-Szlavonországok autonom beligazgatása folytán, ott a bánnal egyetértőleg voltak megteendők az intézkedések s minthogy a társországok külön statisztikai hivatallal rendelkeznek, a kereskedelemügyi miniszter úr előre is beleegyezett, hogy a horvát-szlavonországi népszámlálási anyagot a horvát statisztikai hivatal dolgozza fel. Az anyaországban a törvényhatóságokhoz a népszámlálás végrehajtása tárgyában kibocsátott körrendelet, valamint az általános utasítás, Horvát-Szlavonországokban csak csekély módosítást igényelt, a mit a némileg eltérő közigazgatási szervezet tett szükségessé. Volt azonban a horvát kormánynak egy óhaja, mely a népszámlálási eljárásban nagyon lényeges eltérést okozott volna, t. i. hogy Lika-Krbava és Modrus-Fiume megyékben a tényleges népességen kívül a rendes megtelepült népesség is összeirassék s az ideiglenesen távollevőkről is külön számlálólapok állíttassanak ki. Az óhaj indokolásául felhozatott, hogy a nevezett vármegyékben a tényleges népszám nem mutatja a népességi viszonyok hű képét, mert onnan épen a népszámlálás időpontjában aránytalanul sok a távollevő, kik kenyérkereset végett részint az országban — különösen Szlavóniában — részint külföldön tartózkodnak s a tényleges népszám sem a tudományos kutatásoknak nem szolgálhat biztos alapul, sem a közigazgatás czéljaira nem alkalmas. A kereskedelemügyi miniszter úr azonban ezt a kívánságot, tekintettel a kétszeri számbavétel veszélyére s az eredménynek előreláthatólag meg nem felelő voltára, teljesíthetőnek nem találta. A Horvát-Szlavonországok szempontjából annyira fontos házközösségre vonatkozó adatok külön gyűjtése nem járt nehézséggel ; ellenben a legújabb népszámlálásnak kétségkívül egyik fogyatkozása, hogy a társországokban a horvát és szerb anya-