Az 1881. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei némely hasznos házi állatok kimutatásával együtt, I. kötet (1882)

Történelmi vázlat

vábbi kérdést kevéssel a népszámlálás befejezése után, de külön statisztikai műveletképen közvetlenül az illető gyárvezetőhöz vagy önálló iparoshoz intézzük. Az iparstatisztikának ilyféle kettéválasztása által a népszámlálás alkalmával elkészítendő hivatási statisztikát is egyszerűsíthetjük. Nem fogunk ugyanis — mint 1870-ben történt — külön néhány iparcsoportot alkotni, hol is az önkény és hibás összevetés soha ki nem kerülhető, s nem fogunk ez által nehezen és jól csak ritkán teljesíthető munkát bízni a községi áttekintések szerkesztőire, hanem egyszerűen összeállíttatjuk községenkint hány s miféle iparos találtatott benne ? Megkérdezve azontúl közvetlen az iparosokat, a telep s munka minősége szerint, meg is fogjuk válogathatni a. több rendbeli kérdőíveket s nem leszünk kénytelenek — mert a gyár és kézműipart a priori szét nem választhatjuk — komplikált gépészeti kérdéseket intézni az egyszerű, legfeljebb egy-két segéddel működő mesteremberhez; avagy, hogy általában érthető s egyszerű kérdőíveket alkalmazhassunk, lemondani fontos tudnivalókról jól felszerelt gyártelepeknél. A népszámlálással együtt végrehajtjuk tehát az iparstatisztikának egyik felét a nélkül, hogy akár a népszámlálás budgetjét, akár munkakörét valamennyire megterheltük volna; de előkészítettük egyúttal a talajt is oly irányban, hogy az iparstatisztika technikai részét is remélhetőleg jó sikerrel végrehajthassuk. A számlálás foganatosítására nézve első és legfontosabb kérdés; önszámlálás vagy megszámláltatás legyen-e az, mindkét esetben pedig: számláló lapokkal hajtassék-e végre vagy számláló lajstromokkal? Első pillanatra alárendeltnek látszhatnék a kérdés,vájjon a számlálásnál lapokat használunk-e vagy lajstromokat? Főkérdés mindig az, hogy jól legyenek betöltve. Nem is osztozom azok nézetében, kik a számláló eszköz különbözetében vélik az önszámlálás és megszámláltatás különbségét is látni. Szerintem e különbség abban rejlik, vájjon a nép maga és választottai által közvetlenül vesz-e részt a számlálásban s a számlálás altal gyűjtendő népességi adatok szolgáltatásában,avagy az ország administratív tiszti kara s az általa ideiglen alkalmazott segély személyzet hajtja-e végre ? így állítván föl a megkülönböztetést, bátran mondhatni, hogy a Magyarországban 1870-ben foganatosított census önszámlálás volt. Ingyen vagy pénzért vállalkoztak-e a számláló ügynökök, napidíjaik a községet vagy megyét, — avagy az államot terhelték-e? az a számlálás jellegét nem alterálja. Tény, hogy nem a megyei, vagy városi tisztikar hajtotta végre a számlálást, hanem maga a lakosság, mely a művelet végrehajtásában a törvényhatósági személyzetnek csakis felülőrködése alatt állott. Itt mindenek előtt a számláló lapok és lajstromok közötti különbséggel s a számlálásnak rajtuk alapuló módszerével kell foglalkozni, hogy később az anyag földolgozásának ugyancsak ezen alapuló módszerét is könnyebben tanulmányozhassuk. A lapok útján végrehajtott számlálásnak előnyei — mellőzve egyelőre az anyag földolgozásánál jelentkező mechanikai előnyöket — abból állanak, hogy az ország minden lakosa tényleg egy, összes viszonyait feltüntető, lap által van képviselve. E lapokat sorakoztathatjuk azután, — mint a hogy az emberek az életben is gyülekeznek — vallási csoportokba, korosztályokba, ipari társulatokba, foglalkozási nemek szerint stb. s ismét felbonthatjuk, hogy nagyobb s vegyesebb csoportban honosságuk és illetékességök, míveltségi fokuk vagy fogyatkozásaik szerint stb. stb., az időnkint felmerülő szükséghez képest, fő- és alosztályozzuk. Amaz átalában elfogadott állítás, hogy számláló lapokkal csak nagyon mívelt közönségnek készíthető el censusa, nagyon keveset nyom. A míveltségnek oly sokat hirdetett magas fokán álló német nép amaz országnak egy elsőrendű városában sem bizonyúlt olyannak, hogy a számláló lapokat kivétel nélkül mindenkor a családfő, vagy a családnak általa megbízott egyik tagja maga betölthette volna. Számos volt az oly kivétel, a hol a számláló lapot mégis csak a számláló ügynöknek kellet kitölteni. E kivétel azután valamivel ritkábban vagy sűrűbben jelentkezik-e vagy épen valamennyi lapot a számláló ügynöknek kell-e valamely községben betölteni, az a számlálás módszerére vajmi kevés befolyással lehet, legfeljebb is a munkát szaporítja valamennyire. íSokkal fontosabb azon ellenvetés, mely a lapok al való számlálás ellen közigazgatási szempontból tehető. Az utolsó népszámlálási eljárás szerint ugyanis a községi átteki n és anyagául szolgált háztartási vagy összeirási lajstromok — a szerint, a mint egyikkel vagy másikkal eszközöltetett az illető községben a számlálás — a község népességi könyvét volt hivatva képezni. Mennyire vették administratív közegeink hasznát e népességi könyvnek, nem merem kutatni. Hogy a hadjutalék kiállításakor nem szolgálnak valami adatforrásul, azt tudjuk, mert valamennyi ujonczozás alkalmával, újra kénytelen kiadni a lelkész a matrikulák kivonatát, melyekből azután a sok elő nem állítható katonaköteles kikerül. Lajtántúl nagy fontosságot tulajdonítanak e népességi könyvnek és valamennyi ujonczozási, rendőri és magánszemélyekre vonatkozó hasonló ügyben e könyv tartalma szolgál alapúi. A lapokkal szerzett számlálási anyag földolgozásának egyik főfeltétele ugyanis az, hogy a községnél nagyobb s így tőle távoleső központban dolgoztassék fel. Ha a község számláló anyagát, mely a lapokon, mint eredeti s egyedüli okmányokban foglaltatik, még a községi áttekintés elkészítése előtt, vagy épen nélküle kiszolgálni tartozik, semmi sem marad kezében azon anyagból, melyet legalább a rendezett közigazgatásu község okvetlenül várva várt, hogy megszerezhesse. Ehez járul még, hogy egyes kis lapokon foglalt eme ősanyagnak hiánytalan beszolgáltatása iránt semmiféle ellenőrzés nem létezik s igy biztosíték sincs az anyag teljessége iránt. Ha a lapok első concentrálási helyéül a megyéket jelöljük ki — a központról egyelőre nem akarván még szólani — legalább is külön, habár csak számszerinti tartalmat magukban foglaló háztartási vagy házi lajstromokat kell feltételeznünk, melyeknek szerkesztése a munkát ismét tetemesen megszaporítaná, habár ez az épen nem nélkülözhető ellenőrzésnek és felülvizsgálatnak szolgáltatna némi fogantyút már a községben is. De ugyanekkor valamennyi megyében is föl kellene té teleznünk, ha nem is oly gyakorlott munkáscsoportot, mely a lapokból dolgozná ki az összes népszámlálási operatumot, mégis oly revidéáló és ellenőrző közeget, mely a megye valamennyi községének valamennyi számláló lapját legalább quod numerum számba venné s a hiányzókat — ha ugyan a megye azoj kat kideríteni képes — azonnal reklamálná. Vájjon megyéink i nagy részét merhetnők-e ezen munkával megbízni, én fáj dal-