Az 1881. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei némely hasznos házi állatok kimutatásával együtt, I. kötet (1882)
Történelmi vázlat
XÍII masan ismerve a megyék nagy többségének statisztikai tevékenységét, nagyon is kétlem. Volna még egy expediens, és a népszámlálás pontos végrehaj tására,az általa szolgáltatott becses anyag teljes kihasználására nézve a legbiztosabb t. i. ha a számlálás lapokkal végrehajtatván, belőlük azonnal névszerinti községi lajstrom készülne, az ősanyag pedig, vagyis a lapok összege beszolgáltatnék az összeállítással megbízandó vidéki vagy országos központba. Igaz, és korántsem tagadom, hogy ez a különben is nagy írásbeli munkának majdnem kétszerese volna. Csakhogy el nem szabad felejtenünk, miféle munka szaporodik fel így s mifélétől menekülnek meg általa a községek. — Szaporodnék ugyanis a községben az egyszerű másolás, — melyre kevésbé gyakorlott, olcsóbb munkás könnyebben kerül; ez alapon megtartaná a község könnyen áttekinthető alakban számlálási anyagát, mint népességi könyv és megszabadulna minden összeállítási, kivonati és összevetési munkától, minőt a községi áttekintés igényel. E községi áttenkités szerkesztésekor alig ellenőriztetvén, szolgál alapjául a járási, később a megyei s végűi az országos összeállításnak. A mi hiba tehát ebbe, az ősanyag rosz összevonása folytán becsúszik — pedig csúszik, hogy ne mondjam ömlik bele hiba elég — az meg lesz örökítve, folyvást öregbedve a megyei s legvégén az országos összeállításban. Hogy a kérdést egész teljességében megítélhessük, arra szükséges még, hogy a számlálás eredeti eljárására is szemügygyei legyünk, a szerint, a mint egyik vagy másik eszközzel: lappal-e vagy lajstrommal haj tátik az végre. Lajstrom is egyébiránt kétféle volt 1870-ben és lesz 1880-ra is használatban, ha e rendszert megtartjuk. A háztartási lajstrom, nagyobb városokban, melyeket a családfő, — ha képes volt reá, — vagy a számláló ügynök töltött ki, minden család egy példányt kapván belőle, melyek egy külön házi lajstromban számszerint voltak az ügynök által összefoglalandók. Végül összeirási lajstromok a vidéki községekben, melyeket kivétel nélkül s a házak sorszáma szerint a számláló ügynök töltött ki. Budapest főváros számláló lapokkal számolt ugyan, de úgy, hogy nagy részöket itt is ügynökök töltötték ki, feldolgozásuk előtt pedig ezek is lemásoltattak, mi a főváros által, számlálási czélokra nagy munificentiával szánt tetemes költség mellett, alig esett ugyan a latba; de csak előbbi állításaim mellett bizonyít. Lajstromoknál a megye, járás és község neve (városokban az előváros és utczáé, meg a házszám) csak minden egyes lajstromra volt rávezetendő, a többi rovatok nagy része igenlő egyesekkel vagy tagadó vízszintes vonalokkal volt kitöltendő, csak kevés rovat levén az, melyekbe egy-egy szó volt betűvel beírandó. Számláló lapoknál a megye, járás s község, vagy városokban még az utcza nevének s a házszámnak minden lapra kell kerülni, ha a lapok későbbi összevetésénél és széthányásánál keletkezhető zavart már előre ki akarjuk kerülni. Ez tehát tetemes munkaszaporulatot okoz, mely, ha a családfő tölti be a lapokat, nem oly legyőzhetetlen ugyan; de ha ügynökre esik, igen lényeges. A megyék, részben járások és legalább nagyobb városok, népességi számát ma már eléggé ismerjük ugyan, hogy a számláló lapok fejére ez a központból szolgáltatandó mintáknál már elő volna nyomatható, mi sok ezer lapnál lényeges könynyebbséget okozna. Azontúl pedig olcsó kiállítású kis lapokról levén szó, néhány ezernek e czélból netalán nagyobb számban való nyomtatása úgyis alig emelné a költséget érezhető összeggel. A mi azonban a lapok betöltését, a gyakoribb czímiráson túl illeti, az nemcsak nem jár semmiféle nagyobb munkával; sőt kényelmesebb és ennélfogva biztosabb is, mint a lajstromok betöltése. Mig ugyanis a meglehetős nagyságú és számos rovatu lajstromon az ügynök keresni kénytelen mindig a rovatot, mi főleg több személy bevezetése s a rovatfejtől való lejebbtávozás után mind nehezebbé válik s több figyelmet kiván, mindamellett rovattévesztésre könnyen ád alkalmat s igy a munka helyességét s pontosságát koczkáztatja: addig a kisebb alakú lapon folyvást teljesen szeme előtt van valamennyi rovat könnyű kérdésalakban s igy a hibaejtés valószínűsége ritkábbá van téve. A számlálás minél tökéletesebb végrehajtás szempontjából, tehát igenis a mellett szavaznék, hogy az országszerte számláló lapokkal történjék. Igy tehető minden rendszerváltozás nélkül és legkönnyebben oly intézkedés, hogy a ki csak írástudó értelmes ember van az országban, maga töltse ki családja számára is a lapokat, az ügynök általi betöltés csak azok számára maradván fenn, kik erre épen nem képesek. A hol a közigazgatás szükségesnek tartja a népességi könyvet — magam szintén mellette szavazok, bár jobb felhasználását is óhajtanám — ott készítse el a község a lapokból, mi épen nem nehéz, sőt nem is nagy munka, mert nem kénytelen valamennyi a számláló lapon levő rovatot a népességi könyvbe is átvinni ? beérhetvén itt csupán a közigazgatásilag érdekesekkel. Csakhogy — és ez conditio sine qua non — erélyesen kellene őrködnünk, hogy a kitöltött számláló lapok teljes számmal kerüljenek be számbeli lajstromok kíséretében a kijelölendő feldolgozási központba. Ilyen, mint első és legfontosabb, a biztos kezelés s az eredeti számban rejlő szigorú ellenőrzés, mely az összeállítási hibákat majd egészen kikerülni, mindenesetre pedig a minimumra redukálni engedi. Ide járul a munka gyorsasága, mely a lapoknak az egynemű anyag szerinti összerakásából, megolvasásából, az eredmény följegyzéséből s a lapok újonnan való széthányásából áll, mi másnemű adat keresésénél mindaddig ismétlődik, mig az összes anyag teljesen ki nincs í használva. Egyik legkiválóbb és semmi más számolási rendszer 1 mellett el nem érhető előny végül az, mely a népesség legkülönbözőbb viszonyainak összevetéséből ered. Mily óriási munka volna például, kivonni lajstromokból a különféle foglalkozási nemeket az illetők kora szerint, vagy összevetni az illetékességet a keresettel, vagy például a vallást a miveltségi fokkal! A régi rendszer szerint erről le kellett mondani, mert az az eredeti számoló lajstromoknak minden egyes kérdés szerinti uj meg uj kiírásával lett volna azonos. A laprendszer mellett ez egész könnyűséggel eszközölhető s a népességnek legkülönbözőbb viszonyai a legérdekesebb összevetések szerint kiderithetők. Mekkora munkaerő lenne szükséges az egész anyagnak ily módszer melletti feldolgozására, egyelőre bajos megállapítani. Bajos nevezetesen azért is, mert az egész anyag — ismerve megyéink serénykedését ily dolgokban és visszaemlékezve az 1870-iki tapasztalatokra — egy időben be sem kerül. — Legelői az önálló városok anyaga jön be s dolgozható fel azonnal, azután jönnek a szorgalmasb megyék, utóbb az átlagos munkásságuak, végül hosszú hónapok multával a mindig hátul járók. Igy a feldolgozási személyzetnek sem kell oly szá[ mosnak lenni, mintha az egész anyag egyszerre volna, rövid idő