AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI NÉPSZÁMLÁLÁS 1784–1787 (1960)

A NÉPSZÁMLÁLÁSI KÉRDŐÍVEK RENDSZERE, TARTALMA

Az "egyénenkénti ház- és családi iv" A házak számának sorrendjében haladva minden házról önálló kérdőivet töltöttek ki. A kiadott rendelkezés szerint valamennyi lakott vagy lakatlan házat, a lakóházakon kivül tehát minden más épületet is (kastély, vár, városháza, kórház, árvaház) számba vettek ("Azon közönséges Épületeknek, amelyekben Emberek laknak vagy lakhatnának lészen egy külön árkusa"). A lakatlan háznál be kellett irni pusztaságának okát is: "elégett ház, elpusztult vár", stb. Az utasitás nem rendelkezett arról, hogy a nem kifejezetten lakóház rendeltetésű épületeket fel kellett-e venni vagy nem. Az a tény azonban, hogy helyenként jelentősen több a házak mint a családok száma, azt a gyanút kelti, hogy e tekintetben nem volt teljes az egyöntetűség. Feltűnő például, hogy Zala megye bortermő vidékein a házak száma általában jelentősen nagyobb a családokénál, helyenként annak kétszeresét is meghaladja. Nem tudjuk eldönteni, ez esetben romladozó, elhagyott házakat irtak-e össze, vagy pedig esetleg a szőlőhegyen lévő présházakat, kunyhókat, amelyeket lakás céljára alkalmasnak Ítéltek. A Hármaskerület fennmaradt házankénti összesítései szerint azonban a lakhatatlan házakat nem 9/ , vették fel az összeírásba. ' Például Kisújszálláson összesen volt 753 ház, de az összesitésbe csak 732 lakható házat tüntettek fel, ezek közül üres volt 42, igy a lakott házak számaként 690-t mutattakki. Kunhegyesen összeirtak529 házat, az összesítésben 497 ház szerepel, üres volt 17. Az összesítés végén külön felsorolták a kihagyott sorszámú,hiányzó házakat"desolata" vagy Karcagon "összve romlott" jelöléssel.Ha a házak lakhatók, sorszám szerint feltüntették, de megjegyezték, hogy umost üres szállások", "lakható kerti házak" stb., de az is előfordul, hogy "még nem laknak benne". Tehát a lakhatatlan házakat a házak számából kihagyták, a lakatlan házakat azonban nem. Az egyénenkénti ház-és családi ivbe családonként írták be valamennyi megszámlált nevét és adatait. Ha egyházban több család lakott, mindegyik önálló sorszámot kapott. A házban lakó tulajdonos családja szerepelt mindig az első helyen. A háztulajdonos nevét akkor is feltüntették, ha egyébként nem ott lakott, megjegyezve lakóhelyének nevét és pontos házszámát. A család megjelölése, fogalma tulajdonképen a háztartás fogalmát takarja. Az utasitás ugyanis e rovat kitöltéséhez az alábbi rendelkezést fűzi: "Egy famíliához számláltatnak mindazok, és következésképpen azon egy Árkus Família Táblájába irattatnak be, valakik magoknak külön nem főznek, hanem ugyan azon egy Atyától, vagy Gazdától, Gazdasszonytól, közönségesen együtt tápláltatnak és velek egy Asztalon, kenyéren vágynák, akár ezek Házasok légyenek, akár nem..." A családfővel közös háztartásban élő házas gyermekeket tehát éppen ugy ide sorolták, mint a házi szolgákat, inasokat, urasági tiszteket stb., ha külön háztartásuk nem volt. Ez különösen olyan vidékeken jelenti a családok és háztartások számának jelentős eltérését, ahol a paraszti családközösség még gyakori volt, igy elsősorban a horvátországi megyékben. Itt az egy háztartásban élő több család jelenlétére utal a házas férfiak jelentősen magasabb száma,az összeirt családok számánál. Hasonló jelenségekkel találkozunk a városok egy részében is, ahol a jómódú polgárság cselédtartása, a mesterlegények és inasok emelik meg a közös háztartásban élők számát. A helyes szóhasználat ezért feltétlenül a háztartás, legfeljebb az egykorú forrás szövegéhez való ragaszkodás indokolja a család szó használatát. A rendelet tovább részletezi a család és a családfő fogalmát, kiemeli, hogy a magányosan élő személyeket is önálló famíliának kell összeírni, és a családtagok felsorolásában első helyen a családfő vezeték- és keresztneve "könnyen olvasható, tiszta betűkkel írattassanak bé, és olyan betűkkel, hogy a Német nyelvnek ki mondása szerént lehessen olvasni; a Neveknek ilyetén bé Írásaiban lehet Deák betűkkel is élAi". A családfő személyének meghatározása nem kíván bővebb magyarázatot, ha házas férfi feleségével és gyermekeivel élt együtt. Ahol azonban több testvér lakott közösen, családfőnek a legidősebbet tekintették, ha 8«