AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI NÉPSZÁMLÁLÁS 1784–1787 (1960)

A NÉPSZÁMLÁLÁSI KÉRDŐÍVEK RENDSZERE, TARTALMA

pedig az apa nem élt, az özvegyasszonyt, ura után viselt nevén. Az apa és anya neve után először a fiu gyermekek nevét tüntették fel, születésük sorrendjében, Ha ezek közül egyik-másik már házas volt, nevük után feleségüket, majd gyermekeiket sorolták fel, ugy azonban, ha ezeket valamivel beljebb kellett kezdeni, mint a családfő gyermekeinek nevét. A fiuk után következtek a lányok, majd ezek után a rokonok és mesterlegények, inasok, szolgák. Igenfontos az a rendelkezés, mely szerint a férfiakat az esetben is mindenkor fel kellett venni, ha a családtél távol tartózkodtak, tartózkodási helyük pontos megnevezésével (az e célra fenntartott megjegyzés rovatban). A távollévő nőket viszont nem kellett feljegyezni. Ha a szülők már meghaltak és családfőként az egyik testvért jegyezték be, csak a jelenlévő testvéreket sorolták fel, mig a távollévőket abban a helységben irták össze, ahol a népszámlálás időpontjában tartózkodtak. A kettős felvétel elkerülésére a rendelkezés külön előirta, hogy mindazokat a férfiakat, akik nem a szülői házban laktak, meg kellett kérdezni, élnek-e szülei, vagy nem. Közülük tehát csak azokat számolták a helység állandó népességéhez, akiknek szülei nem éltek, a többieket csak ideiglenesen jelenlévőkként kezelték, tekintve, hogy ezeket szüleiknél egyszer már számbavették. Ez utóbbiak tehát tartózkodási helyük népességének summájában nem szerepeltek. A név és életkor beirása után (ez utóbbi megállapítására a helyi anyakönyveket is igénybe vehették) a megszámlált "állapotját", vagyis rendi állását, rangját, foglalkozását kellett beirni. Ugyancsak ebben a rovatban jegyezték fel családi állapotát, valamint a termetre, illetőleg jellemző testi fogyatékosságra vonatkozó megjegyzéseket. A katonai szempontoknak megfelelően a katonai szolgálatra alkalmasnak itélt férfiaknál be kellett irni, hogy a megszámlált kicsiny, közepes vagy jókora termetű, anélkül, hogy az utasitás ezeket a fogalmakat közelebbről megmagyarázta volna. Megjegyezzük, hogy az örökös tartományokban végrehajtott népszámlálás utasítása e szempontból pontosabb volt, mert láb és hüvelyk szerint pontosan meghatározta, kit kell az egyes nagyságcsoportokba tartozónak tekinteni. Az egyénenként feljegyzett adatokat ezután a foglalkozás, családi állapot, nem, távollévők és idegenek rovataiba vezették be. Ennek szabályait a továbbiakban részletesen ismertetjük. Az adatok összesítése A megszámláltak adatait házanként és családonként egy-egy sorba összesítve helységenként a "Minden házakat és famíliákat egyben foglalótáblá"-ba vezették be. Itt tehát még házanként külön látjuk az egyes y családok adatait (a férfiakat foglalkozás szerint, a nőket egy tételben, a családi állapotra és vándormozgalomra vonatkozó bejegyzéseket), az egyénenkénti besorolás gyakorlatát azonban már nem tudjuk végigkísérni és így a családok összetételét már csak szűkebb keretek közt vizsgálhatjuk.

1 Az adatközlésünk alapjául szolgáló megyei táblák a helységek összesített adatsorát tartalmazzák. Rovatai lényegében azonosak az egyéni és családi ivekével, kiegészítve a jogi népesség számával, a helységek közigazgatási jogállásának, a település birtokosának és egyházi beosztásának feltüntetésével. 9 *